|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Életből merített ötlet...
- Tündikém, hol voltál, már itt kerestelek összevissza a lakásban, az erkélyen csámborogtál?
Mondd és mit láttál, amiről írni érdemes?- kérdezem Tündikémet, mert huncut kis gyermeki mosolyt vélek felfedezni arcocskáján.
- Kedvesem, azt hiszem, hogy ezt a jelentet meg kell, hogy örökítsük, hiszen egy tündéri - de hisztis korszakában lévő gyermek - produkciója.- mondja Tündi még mindig mosolyogva.
Mint már említettem, ha kimegyek az erkélyre, velünk szemben az óvoda , bölcsőde, iskola. Mindent látok, hallok, ami az intézmények körül történik.
Délután 16.oo óra, érkeznek a szülők csemetéikért az oviba.
Egy anyuka szépen kérleli 5 éves kisfiát, hogy most haza megyünk, mert tovább nem maradhatsz az oviban.
A kisfiú "földhöz vágja magát", a szó szoros értelmében fetreng az utcakövön és azt üvöltözi, hogy "nem megyek még haza, nem fejeztem be a játékot az oviban."
Mit tehet ilyenkor a szülő, ebben az esetben az anyuka. Próbálja észérvekkel meggyőzni csemetéjét- ugyan egy ötéves kisgyermek lelkivilága még a mese, a játék körül forog, amit ő most abbahagyott a társaival, mert speciel hamarabb érkezett az anyuka, mint ahogy szokott. Vissza nem mehetnek az oviba, mert az egy kissé égő lenne, de valahogyan meg kell, hogy nyugtassa gyermekét. (Azon gondolkodik közben, hogy miért ment ő most a gyermekéért hamarabb az óvodába, mint ahogy szokott, hiszen nem volt következetes. A gyermek életében is - mindenképpen, főleg, ha közösségbe jár, - van egy napirend, amit be kell tartani és attól eltérni nem lehet.
A kisfiú időközben megnyugszik, anyukája törölgeti apró pici könnyeit, melyek először zuhatagként omlottak kicsi arcába, majd egy két puszi hatására kis érszerű csobogássá csendesültek. Közben az anyuka folyton suttogott gyermeke fülébe, megnyugtatva őt, hogy semmi baj nem történt azáltal, hogy ő most nem fejezte be csoporttársaival a játékot, majd másnap befejezik.
Nem figyeltem az időt, hogy mennyi perc, (vagy talán egy óra is) telt el azóta, mióta a hiszti elkezdődött, de a kisfiú megnyugodott.
- Drága csillagom, most már indulhatunk haza?- kérdezte az anyuka kisfiától.
- Hát persze, hogyne, hiszen anyucikám, már régen otthon lehetnénk, ha nem tartottál volna vissza!- mondta az édes kicsi gyermek gyermeki őszinteséggel és szeretetével a szívében. |
|
|
- március 06 2012 17:33:52
Kedves Évi!
Kis Tündikédről csak annyit tudok, amennyit a verseiden keresztül olvashattam. A gyerekek hisztis korszaka nem könnyű. A kezelésére sincs recept. Az én három gyermekem mindegyike másként fejezte ki akaratosságát, pedig "egyforma" nevelésben részesültek. Kíváncsi lennék a te kis Tündikéd hogyan reagálna, ha látja a másik gyerek hisztijét?
Az anyuka írásodban úgy látom higgadtan, okosan nagy türelemmel kezelte az "ügyet"
Gratulálok!
Figyelő szemmel jársz a világban, illetve nézel ki az ablakon!
Szeretettel ölel: Maria  |
- március 06 2012 18:04:36
Drága Maria!
Tündikém az ihletem (kitaláltam,, megszemélyesítettem, midig vele kezdem a párbeszédememet. Ő fikció.
De viszont nekem két gyermekem van a fiam az idősebb, ő nagyon eleven gyermek volt, a húga (második gyermekem) csendesebb volt, de ő nem tűrte a kompromisszumokat.
A fiam jobban ragaszkodott hozzám, (mivel úgy gondolom, hogy az anyjukhoz a fiúgyermek, apjukhoz a leánygyermek áll közelebb "lelkileg", talán a különböző neműség miatt.
De viszont ez nem jelent semmit. Én egyformán szeretem mind a két gyermeket, családjával együtt.
Nagyo szépen köszönöm,hogy Olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- március 07 2012 15:31:12
Kedves Vikikém!
Igen, én is piszcológiából is tanultam, no meg 2 felnőtt gyermekem után öt unokámnál nyomon tudtam követni a különböző korszakokat.
Persze, hogy nem egyformán reagálnak a szülők egy ilyen helyzetben, no meg a gyerkőcök sem egyformán hisztiznek. Az én fiam nagyon eleven volt, rettenetes türelem kellett hozzá ebben a "dackorszakban". A lányom nem volt annyira hisztis, ezt csak azért írom, mert hiába testvérek, más az egyéniségük.
Frappánsan megoldottad a "figyelem eltereléssel", mintegy áthidaló megoldásként alkalmazva.
Tündériek tudnak lenni, minden kornak meg van a maga szépsége, bája, kedvessége.
Én nagyon szeretem a gyerekeket is, végtelen türelemmel tudok feléjük közeledni és bele tudom élni (képzelni) magam az éppen aktuális szellemi szintjükbe, és azonosulni tudok velük. Második legnagyobb unokámnak kedvenc meséje volt a MINI-MAX-on a Sandokán. Miután megnéztünk minden részét, eljátszottuk ketten a történetet. Én voltam Janes, Ő Sandokán. De ugyanakkor megszemélyesítettük Mariannt is, aki Sandokán szerelme volt. Napokig, hetekig, hónapokig el tudtam így játszani vele, egyben növeltem a szókincsét, mert történeteket találtunk ki és azt mi ketten eljátszottuk párbeszédes formában.
Mire iskolába indult, olyan választékosan ki tudta fejezni magát, akkora szókinccsel rendelkezett, hogy nagy előnyt jelentett tanulmányaiban.
Megígérem, hogy ki fogok találni gyermekekről szóló történeteket is, hiszen most nem nagyképűségből mondom (Te ezt tudod), hogy nincs az életnek olyan oldala, amelyről ne tudnék pillanatok alatt egy szösszenetet írni. Szerencsére apukámtól örököltem a géneket. De Te is írhatnál gyermek történeteket, hiszen neked még óvodás korú gyermeked nap mint nap szolgáltatja a mondanivalót. Tudom, kevés az időd, de én nagyon várom a következő történetedet.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- március 07 2012 20:04:49
Kedves Évi!
A családban - sokszor átéltük ezeket a hisztiket. Talán, ha nem figyeltünk úgy rájuk, akkor előbb abbamaradtak és rendben fojt tovább az élet Tetszett írásod. Szeretettel olvastam: Szomorúfűz |
- március 08 2012 06:26:42
Kedves Gitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
