|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kezd az idegeimre menni a Tündi-lény, az ihletem...
 M
Azon gondolkodtam már napok óta, hogy most rettenetesen megfeddem az ihletemet Tündit, mert már nagyon kezd az idegeimre menni....
- No ide figyelj Tündérkirálynőm! A fene essen beléd, ezt már nem tűrhetem tovább! Csönd legyen, most én beszélek! Nem érdekel, hogy eddig Te voltál az erősebb, okosabb, szerénytelenebb, eddig mindig azt kellett írnom amit Te diktáltál, ennek vége!
Ülj meg itt most nem a bal, hanem a jobb vállamon és sasold, hogy mit írok! Meg ne merj szólalni addig amíg nem adok rá engedélyt! Megértetted?- mondtam Tündikémnek magamból kikelve határozottan, erélyesen.
Itt kuporodik a jobb vállamon sírásra biggyesztve tűzpiros ajkait, de nem mer megszólalni, mert látja rajtam, hogy most nem tréfálok.
- Megihatok egy kávét előtte?- kérdezi nagyon halkan, könnyeivel küszködve.
Megsajnálom, és engedélyezek neki egy kávé szünetet. Nagyokat kortyol a keserű nedűből - mert úgy szereti - de látom rajta, hogy kezd megnyugodni a lelke, nem bírja ha veszekszem vele, de most muszáj volt egy kicsit "bekeményítenem", mert különben nem tér magához soha, teljes mértékben fulladozik az önsajnálat mocsarában. Ki kell rángatnom, nincs más megoldás, hiszen nem tudok élni nélküle, ő sem nélkülem.
- Mit gondolsz Tündikém? Más embereknek nincs problémája? Nem fáj az életük? Dehogynem! De Te eddig mindig pozitívan gondolkodtál, most is úgy fogsz! Nehogy letargiába zuttyanjál már nekem! Mit képzelsz? Nem olyan könnyű senkinek! Az, hogy Te itt már napok óta keseregsz, azzal nem lesz könnyebb. Állj talpra az anyád mindenét! Addig Te nem fogsz nekem suttogni semmilyen témáról a fülembe, amíg ki nem rángatlak! Megértetted?- ontom rá tovább az erélyes szavakat.
- Igazad van kedvesem, összeszedem magam ígérem, hiszen az én lényem a nevetés, humor, jó kedély, ettől érzem jól magam.- mondja Tündikém belátva, hogy igazam van.
- No akkor azt hiszem, hogy mára ennyi elég volt, alszol egyet a gondolataimra, magadévá teszed újra a régi életszemléletünket és éljük tovább a vidám életünket.- mondom Tündikémnek.
- Holnapra kitalálsz egy vidám szösszenetet, van rá 24 kemény órád! Nem több, ezt jól vésd az eszedbe! Senki nem kíváncsi tovább a síránkozásaidra. No de tudod Te ezt magadtól is, ehhez már én nem kellek!- mondom neki ellentmondást nem tűrő hangon.
Ezek után megiszik még egy kávét, elszívja az erkélyen a következő félszál cigijét, felnéz a égboltra, mindjárt sütni fog a Nap, csicseregnek a madarak, kezdődik egy új nap, indulnak a gyerekek az iskolába, óvodába, kacajuktól hangos az utcánk, és már Tündi is mosolyog.
Én pedig megállapitom a nem túl sok eszemmel, hogy szép az élet, mindig a Napos oldalát kell megkeresni, örülök, hogy szót tudtam érteni Tündivel. |
|
|
- március 08 2012 16:07:27
Kedves Évi!
Most kezdem " Tündikédet" megismerni. Nekem is jó lenne egy ilyen "társ", mert napokig nincs kivel beszélgetnem. Alapjában véve egyedül élek, csak vendégeim vannak, olykor 1-2 napra a családtagjaim meglátogatnak. Te is tudod más a magány és más
az egyedüllét.
Ezért is örülök, hogy ebben a közösségben " virtuális" barátokra találtam.
Benned pedig úgy vélem barátnőre.
Mai írásod is remek olvasmány volt ilyenkor délután.
Köszönöm! Ölel: Maria  |
- március 08 2012 16:46:38
Kedves Maria!
Örülök, hogy kezded megismerni Tündikémet, én ugyan nem vagyok egyedül, de hogy még szebb és nagyobb legyen a családom beférkőzött a tudatomba ihletem, akit azért neveztem Tündinek, mert még amikor fiatal voltam és a férjemmel csak tervezgettük gyermekeinket, első gyermekünket Csabának neveztük (így is lett) második gyermekünket pedig Tündének, de akkorra mikorra megszületett, már nem tetszett a Tündi név, így Ő Szilvia lett. És amikor "kitaláltam" az ihletemet, beugrott a Tündi név, hogy mennyire imádtam akkor ezt a nevet, így lett Tündi.
Egyébként nagyon "jól elbeszélgetek vele" minden hajnalban, együtt szoktunk kávézni, cigizni, írni.
Néha "összekülönbözünk", de azután közös nevezőre jutunk. Nagyon jól elszórakozom vele, képzeletünk együtt szárnyal.
Ha gondolod, néha átküldöm Hozzád, ha nagyon egyedül érzed magad, jól lehet vele kommunikálni.
Örülök, hogy ebben a közösségben virtuális barátokra találtál, én is nagyon szeretek "itt lenni", vannak kedvenc klubtársaim, barátaim, én is úgy gondolom, hogy Benned én is barátra találtam.
De én tulajdonképpen nagyon szeretem az embereket összességében. De különösképpen a gyerekeket és az időseket, mert ők még/vagy már gyámoltalanok, segítségre szorulnak, és én imádok segítséget nyújtani. De azt hiszem, hogy ez a verseimből kiderül.
No jól van, nem fényezem már magam mert még előszedem a férjem katonai sallangjait és a mellemre ragasztom, annyira elájulok magamtól.
Kedves Maria!
Nagyon szépen köszönöm, hogy kellemes délutáni olvasmányként - kertecskédben történt tevékenységed után - fellapoztad a Tündérkirálynőm "oldalait".
Szeretettel, baráti öleléssel: Évi. |
- március 08 2012 18:42:30
Kedes Évi!
Hogy legyen párja a Te Tündikédnek, lehet, hogy képzeletemben alkotok egy Csongort! De nem, ez olyan kemény név! Még gondolkodom!
Üdv: Barátnőd: Maria |
- március 09 2012 06:42:10
Kedves Maria!
Hogy ezt a nevet akarod adni az ihletednek, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tündéjére asszociálok, de mivel Téged is gondolkodóba ejtett Csongor kemény neve, úgy gondolom, hogy Te is lánynevet fogsz adni neki, mivel Te is lány vagy. Egyébként egyszer engem megkörnyékezett egy fiúihlet, és csak azért nem fogadtam magamba, mert hülyeségeket akart diktálni - nem az én stílusom szerint, rám akarta erőltetni az akaratát, no ezt én nem tűröm - és egyébként is zöld szeme volt, én pedig a zöldszemű (sem a kékszemű) pasikat nem csípem.
No meg Tündikém is itt zokogott a vállamon, hogy nehogy már lecseréljem Őt. De én hűséges tipus vagyok, úgy hogy megmaradok már örökre Tündi mellett.
De én biztos vagyok abban, hogy Te is ki fogod találni a neked megfelelő nevet. Különben is kopogtatni fog, nálam először az ablakon kopogtatott.
Kedves Maria!
Köszönöm, hogy még egyszer visszanéztél Tündire!
Szeretettel: Évi.
Ui.: Aki nem követte nyomon eddigi írásaimat, csak így spontán ide téved, azt hiszi, hogy menthális problémáim vannak ennyi baromság írása után . |
- március 09 2012 10:11:45
Szia Vikikém!
Hogy Te milyen bölcs vagy? Látod, már annyira hozzá, vagy ő hozzám (a franc sem tudja már) vagyunk nőve, hogy egymás nélkül létezni sem tudunk, nem hogy gondolkodni. Az első két pontba szedett ötletedet -anyagi okokból kifolyólag - elvetem, meg egyébként sem szereti a "flancot"
A 3. pontban említett tanácsodon gondolkodom, de ismerem annyira, hogy "idegenek között", még ha azok is ihletek, nem érezné jól magát. (Akkor meg minek, még hülyébb lenne, ha hazatér)
No viszont a 4. pontba szedett tanácsodat fontolóra veszem, mióta a Barnabással összeházasodtak, majd szétváltak, összejött Gáborral az ihletfiúval, de sajnos ez a kapcsolat is zátonyra futott, azóta nincs senkije, csak én. (No velem aztán sokra megy)
Én mindenre - bizonyos határokon belül - hajlandó vagyok, csak arra nem!
MÁS-különben mostmár egészen jól meghúzza magát, mindent megértett, legalábbis úgy veszem észre ( most kint sasol az erkélyen, vidám hangulatban van, talán még énekel is, ha jól hallom) de ettől függetlenül a 4. pontodban foglaltakat lehet, hogy evidenciában tartom és megfelelő időpontban előadom neki (no persze, ha megint hülye lesz nagyon. Bár nem ajánlom neki! Mármint, hogy hülye legyen!)
Kedves Viki! Nagyon szépen köszönöm, hogy ide látogattál hasznos tanácsaiddal, szeretem a humorodat, és, hogy "veszed a lapot".
Szeretettel: Évi. |
- március 10 2012 16:42:49
Kedves Évike!
Olyan jó Hozzád újra betérni. Igaz - szép az élet és olykor keserves is, de nézzük mindig a napos oldalát. Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- március 10 2012 19:25:57
Drága Gitka!
Nagyon örülök Neked minden írásomnál - és megmondom őszintén várom is, hogy mi a véleményed - hiszen mint már írtam apukám is tolószékbe kényszerült, de soha nem veszítette el az életkedvét és a humorát. Mindig az élet napos oldalát kereste - lehet, hogy éjszakak azért ejtett egy pár csepp könnyet amikor senki sem látta - de nekem nekünk soha nem mutatta. Ezt csak azért írom mert én maximálisan empatikus vagyok a kereskes székben élő emberekkel. És nagyon szeretem őket, mert nap mint nap bizonyítják, hogy igenis ők is teljes értékű emberek. Aki megjegyzéseket tesz, vagy bántja őket végtelenül tudom szánni, no és nekik nem keresek mentséget.
Drága Gitka! Nagyon szépen köszönöm, hogy benéztél hozzám, szeretettel várlak máskor is.
Szeretttel: Évi. |
- március 10 2012 20:00:00
Kedves Évi!
Jó hozzád mindig "betérni", és olvasni Tündikéddel való "virgolódásaidat", mert hiszen ha semmi fontos nem jut az eszedbe, Neked akkor is sikerül nagyon jól "elbeszélgetned" Vele, és mindig egy jó kis történet kerekedik belőle.
Látom kaptál sok javaslatot, mit kellene tenned, hova kellene Tündikédet elküldeni "melegebb éghajlatra". De hiszen úgy is hamarosan itt lesz a jó idő, és Tündikéddel nem fogsz annyit veszekedni, hogy írjál, vagy ne írjál, vagy mit írjál, vagy mit ne írjál!
Az olvasót mindenesetre újra és újra feldobod!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 11 2012 08:54:45
Kedves Zsuzsika!
Roppant örülök, hogy itt vagy újra, már hiányoltalak!
Köszönöm szépen véleményedet, néha meg kell reguláznom Tündit, de megnyugodott már végre, szót tudok érteni vele. Különben is kapom a jobbnál jobb ötleteket, hogy mitévő legyek vele kapcsolatosan.
Köszönöm, hogy olvastál és kedves, értő szavaidat.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Én elbeszélgetek vel napközben is többször - nem mintha nem lenne kivel beszélgetni- no de ő mégiscsak én vagyok. |
- március 11 2012 13:09:30
Kedves "külső" olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtekintettétek ezt a kis szösszenetemet is és jó egészséget kívánok MINDENKINEK!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
