|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Gergő a kis muflon élete folytatódik....
Gergő és Glica álmai
Az etetőnél mindent fölfaltak a disznók, fújtattak, morogtak, csámcsogtak. A szomszédos réten is lehetett hallani, mit művelnek, teljesen elfeledkeznek a jó modorról. Napok óta tart a dínom-dánom. A kukoricát az utolsó szemig összeszedték, egyáltalán nem válogatósak. Azokat a bűzös szőlőcsutkákat is belakmározták, tisztára elment az eszük. Megfeledkeztek az íratlan szabályokról. Az ifjúság nem bírt az erejével és időről-időre összeröffent egymással, próbálgatták agyaraik erejét. A tollas népek jól szórakoztak a látottakon. Másnap mindenki tájékoztatva lett az eseményekről. Pontos és aprólékos részleteket meséltek a szajkók az erdők tudósítói:”- a nagy kan elfeküdt a galagonya bokor oltalmában és csendesen hulltak rá a színes levelek. Oly mélyen elnyomta az álom, hogy reggel a cinkék alig bírták fölébreszteni. Ébredés után, majd szétrobbant a feje. Tántorogva ment a sűrű felé, miközben a madár sereg gúnyolódott rajta.”-
Ezer jelét adja az ősz, hogy itt van, lila virágok pompáznak a réten. Az őszi kikerics közvetlen szomszédja az encián, szép magasra növekedett az idén. A réti imolából is bőven akad a lepkék és pillangók nagy örömére. A gyöngyház-lepke, alaposan megtépázva, alig ismerni rá. A csipkebokor anyáskodóan érleli piros gyümölcseit, időnként ő ad szállást az őzbaknak. A szomszédos területen az agancsosok méregetik egymás erejét. Ha leszáll a köd, elérkezik a nagy nap:- A szarvasok násza. Zeng a hegyek oldala, öblös, mély hangot vernek vissza. Agancsok csattanását hallani a zúgó szélben. Ám más hangot is magával hoz az áramlat. Autó közeledik az erdei úton, majd beáll a rét széléhez az öreg tölgy alá. Csend. Nem mozdul senki. A lemenőnap narancsszínre izzítja az eget. Pillanatonként változnak a színek. Az esőfelhők távolság tartóan várakoznak a saját érdekükben. Hamarosan övék lesz az éjszaka. Rohamosan hűlik a levegő, s a fák derekától kilép a köd a rétre. Gyorsan áthömpölyög rajta. Már a fenyveseknél jár. „még visszajövök”- mondja jót kacagva.
Az ember elindul a magasleshez, helyét elfoglalva odafönt a fegyvert az etetőre irányítva, vár. A szél fölkapja a szagot, és mögé veti. Új hangok születnek az alaktalan éjszakában. Minden nesz fölerősödik, vele együtt az emberi képzelet is. A vadász fejében már ott fújtat az öreg vadkan. A disznó helyén egy róka matat. Magasra libben a farka, meg van a zsákmány. A vadász várja az ő pillanatát, ami elhozza a trófeás vadat. Hatalmas agyarakról álmodozik. Az úja az elsütő billentyűzeten. Fújtatni kezd a galagonya bokor. Jön! A Hold beleselkedik az etetőhöz. A kan megérez valamit. Körbe járja a magaslest. A vadász idegeivel szórakozik. Óriási robajjal elcsörtet. Az ember hátán patakzik a veríték, majd a keresetlen, cifra szavak jönnek. A Ferge-rétről csodálatos a kilátás nyílik, de nem éjszaka. A vendégvadász messziről jött, hogy szerencsét találjon. A bikák jól bőgnek. Egy bagoly libben át a halovány holdvilág fényében. A fa oltalmában egy hang is utoléri. Mond valamit a másik tollasnak. A szajkó helyet változtat, a gesztenyefa sűrű lombját választja. A magasles irányában zaj született. Koppant a távcső.- A szajkó kiált-. A vadász gondol egy csúnyát. Hűlik a levegő, felerősödik a szél. Taszogatja a régen tákolt építményt. Nyöszörög a feljáró. Egy süldő vakargatja az oldalát. Még jobban inog a kóceráj. A két férfi riadtan összenéz. Ki bírja? A rét jobb szélén egyre gyakrabban koccan az agancsok ágai. Óvatosan közelit a bika. Riválist keres az erdőn. -Ki akar vele megküzdeni?- A hangban is ott az erő. Itt van. De nem lép ki a hold fényébe. Egy árva csemetét kezd el gyepálni a bozótosban. A vadászok szeme majd ki guvad, ám nem látnak semmit. Minden idegszáluk megfeszül. Csak arra az egy jelenetre figyelnek.
A hátuk mögött kilép a rétre a bika. A Hold szerény fénye megcsillan a korona ágak végén. Az erős „trófea”, hang nélkül rá áll az erdei útra. A száradt, tölgyfa levél meg se zizzen a paták alatt. A német vadász, aranyérmes bikája méltóságteljesen elvonult a rétről. Sokan látták az erdő lakói közül. Másnap, apraja-nagyja a vadászok balgaságáról beszélt.” A félelmetes ember”. Ha- haa,- haaa!
Egy karcsú testű ragadozó oson a kalászosok szárait megérintve. Szeme villanása jelzi, hogy merre tart. A gyomra terelgeti, nesztelen lépteit:”- haza is kellene vinni, pár falatot a kölköknek. Az apaság felelősséggel jár-„
Pssz. Psssz. A fekete levelek mögül, elő kerül egy kis buksi:” nem tetszett látni a mamámat? Még tegnap elveszítettem, abban a nagy kiabálásban.” – Nem láttam, de tégedet ismerlek. Elviszlek a szüleidhez. Nesztelen járj a körmeiden, a kövek elárulhatnak, hogy itt vagy. A kétlábú nem ment el. Éjszaka is gyilkolja az erdők lakóit.”- Az öreg muflon a csapatához vezeti a riadt muflon gyermeket. –„nézd, ott a mamád!”- A kos szavak nélkül visszafordul, nem vár köszönetet.
A csapattagok örömmel látják az ismét a megtért a kis bárányt.
- Glica, szeretnék mondani valamit. Gyere, húzódjunk félre. Most úgyis az előkerült báránnyal foglalkoznak. Régóta halogatom, ám itt a döntés ideje. Szeretném, ha velem jönnél, Haza. Honvágyam van a tölgyesek után. Ez a vidék nem biztonságos! A gyerekeinkre nem vigyáznának a bükkfák. Gőgösen, büszkén állnak itt, ám a viharral szemben gyengék.
- Azt akarod mondani Gergő, hogy én legyek a gyermeked Anyja?
- Igen! Az első pillanattól érzem, hogy szeretlek! Mi négyen lejjebb megyünk, ott melegebb a tél, szelídebb a szél.
- A mamámra is gondoltál?
- Megszerettem Luczy nénit. Aranyos, kedves. Mámeczóval is megértik egymást.
- Menjünk, keressük meg Őket. Mondjuk el a jó hírt. A mamám igent fog bólintani. Az eltelt hetekben, sokat romlott az egészsége. Jót tesz majd neki a nyugalom.
Gergő a fiatal kos elől halad, lassan nem sietve. Mögötte Glica lépked kecses lábaival. A szíve egy kicsit hevesebben dobog. Új otthona felé lépked, de nem az ismeretlenbe. Pontosan tudja, hogy élete párja hová vezeti. Mámeczó büszke a fiára, és tudja, hogy nem tévedett a jövőt illetően. Őszintén megszerette Glicát, lányaként aggódik érte, ha Gergővel a hegyeket járják. Leendő bárányokra gondol, milyen erősek lesznek…
Luczy zárja a sort. Neki is meg vannak a fáradt gondolatai. Az egészségének már nem tett jót az a hely. Csontjaiban érezte az öregedés jeleit. Egyre gyakrabban botlottak meg lábai. A szeme sem a régi.
„Rendes gyerek ez a Gergő. A lányomnak szép élete lesz az oldalán. Ifjúságom idejéből jól ismerem azokat a réteket, erdőket, ahol Gergőék éltek a nagy víz előtt. Remek búvó helyek találhatók az öregek és a bárányok számára. Olyan halált szeretnék, amelyhez a kétlábúnak semmi köze. Szépen akarok távozni, nem űzött vadként. A méltóságteljes távozás mindenkinek kijár. A kicsiket szeretném még meglátni tavasszal. Előttünk a tél…” A négy muflon lassan eléri a tölgyfa csemetéket. A rozsdabarna levelek közé beolvadnak, nem is látszanak, ha megállnak pihenőt tartani.
December reggelén szépen szállingóznak a hópihék. A barna erdei utakból, fehér óriáskígyó születik. A gyertyánfák karjain, levelein a messziről érkezett pihék elpihennek. A fenyők egy darabig nem szívesen látják a vendéget, majd lassan beletörődnek. Holló kereng a színtelen égen, harkály dobol a fákon. Riogatják a benn lakó sokaságot. A hótakaróban ott rendetlenkednek a színpompás cinegék. Bolondos népség, az szent. Mindegy nekik tél vagy nyár, ők mindig boldogok. A szürke kabátos csuszka is le-föl szaladgál a fák oldalán, a cinegék cimborája. Régi barátság köti egymáshoz az életüket. Télen is van élet az erdőn. Hiába fagy meg a víz a mélyedésekben, az állatok nyomai jeleket hagynak.
- Gyere Glica, elmegyünk az erdész udvarába.
- Nem félsz a kutyáitól?
- Elmentek otthonról. Az előbb hozta a szél a hangot. Keresünk egy kis élelmet, szükséged van rá. A fiam erős legyen, amikor a Napot és a Holdat meglátja.
- Siessünk, Gergő! A felhők alacsonyan gomolyognak. Újra kezdi a havazást, betakarja a nyomunkat. Kevés ideig van a fény a fák közt. Az éjszaka korán kel a völgyek mélyéről. A régi fenyves hangját hozza a szél egyre közelebb, erős vihar támad estére. Legyünk biztonságba!
- Ne aggódj! Addigra otthon leszünk az anyáink mellett. Rájuk is vigyázni kell, föl ne fázzanak. A csapat majd összeáll. Belül a gyengék, kívül az erős fiatal kosok.
- Örülök, hogy a csapatnak ilyen okos tagja van, mint Te! Öröm tölti el a szívemet, hogy ilyen az én drága párom. Melletted, soha nem félek. Gergő, én ….
- Elég ennyi dicséret! Még megárt! Oda figyelj, nézd mit látok! Ilyet nem találsz az erdőn, ízletes gyümölcsök, és krumpli. Egyél, erősödj. Nagy feladat előtt állsz. A tavasz oly messze még. A gyerekeknek erős anyára lesz szükségük.
- Képtelen vagyok többet enni. Indulhatunk haza, nyomtalanul. Felerősödött a havazás a szél is felébredt. Siessünk!- nógatja Glica a párját.
- Hol voltatok, gyermekeim?- kérdi mámeczó - úgy aggódtam értetek! A csillagok sem világítanak ott távol. A vihar bömbölése mindent összekever. Szagokat, hangokat, képeket. Gyilkos idő az ilyen!
Gyermekeim, szeretnék mesélni az ősökről, amit én is az öregektől hallottam. Azok is az Ő öregeiktől tudtak meg. Kötelességünk tovább adni a Muflon Nemzetségnek. Ez épp a megfelelő idő. Úgysincs más teendőtök, ebben az ítéletidőben.
Nekem is így mesélték:
„- Az Ó Haza nagyon messze van innen. Egy sziget, amit rengeteg víz ölel körül. A hosszan elnyújtózkodó szárazföldet, hegygerince osztja ketté. Olyan magasan tör az égbe, hogy nem lehet át repülni fölötte. Hófödte csúcsok nyújtogatják nyakukat a kék égbe. A felhők bele botlanak, ha nem néznek maguk elé. Ritkán esik az eső, ám ha meggondolja a dolgot, hirtelen alázódul. Termőföldjein szőlő, gyümölcsfák, olajfaligetek, akácfák illatoznak. Akadnak még eukaliptuszok, fügefák és gesztenyefák nyitnak virágot. A melegebb oldalon bódító virágok, fűszernövényei teremnek. A nyári hőség elől a hó födte részekig fölmentek az elődeink. Menedéket ott leltek az emberek elől és a nagy melegtől. Keskeny, kanyargós hegyi utak a felhőben vesznek el. Csodálatos színeket szül a napkelte és napnyugta. Rózsaszín a világ amerre nézünk. A tengervize kék. Az égen fehér felhők bolyonganak, amerre a szél küldi őket. A Nap melege mézédes gyümölcsöket érlelt számukra. Az ember hajóval hozta el a szigetről az elődeinket. –„
Az erős akaratnak köszönhető, hogy életben maradtak. Gyorsan alkalmazkodtak az új körülményekhez.
- Az idők folyamán akadtak olyanok a Nemzetségünkben, akik elveszítették ezt a jellegzetes fehér foltot az oldalukról. Szerintem, a foltokkal együtt még tökéletesebben tudunk rejtőzködni a kétlábúak elől. Sajnos akadnak hiszékenyek közöttünk, akik barátkozni akartak az emberrel. Meg is adták az Életüket érte! A húsevő ragadozó mindent fölfal, hogy éhségét csillapítsa! Ilyen átok rajtunk a kóbor kutya, aki mindeni kicsijére vadászik. Még a kétlábú is elzavarta a házától a semmire kellőt. Gyilkosok!
Drága gyermekeim. Vigyázzatok, hogy ez a tragédia ne történhessen meg. Legyetek éberek, figyeljétek a jeleket… - Késő van. A csillagok is közelebb jöttek. A szél is másfelé iramodott, hallgatnak a fenyvesek.
- Jó éjszakát minden erdőlakónak. Szép álmokat, kedveseim.- az idős juh félre húzódott, és álomra hajtotta fejét.
- Gergő, ugye a mi gyerekeinket nem tépik szét a kóbor kutyák?- aggódó hangon kérdi Glica.
- Nem, kedvesem! A mi gyermekeink szemében, sokáig fog ragyogni a Fény. Gyűjts erőt reggelre, tovább vezetem a csapatot biztonságos helyre. A fenyvesben alacsonyabb a hó. Ezen a részen kezd jegesedni és fölhasítja a lábunkat.-
A hótorlaszok is emelkednek. Az árkok teljesen feltöltődtek, veszélyt rejt minden lépésünk alatt. A szél hangja is megváltozott, rossz dolgokról mesél. A magasabb hegyekbe beköltözött a jég. Húzódnak lefelé az ott lakók, már akinek sikerül! A Tél Fejedelme kegyetlen dolgokkal, szórakoztatja magát. Jéggel megrakodva dőlnek, recsegnek az erdők fái. Nem számít, hogy öreg vagy fiatal, sajnos nem bírják tartani a terhet. Rossz hírek ezek. Az élelem is fogytán. Legyengült, beteg csapattal nehezebb a vonulás. Melegebb oldalra megyünk az emberek közelébe. Az etetőknél találunk élelmet, bár kockázattal jár. Ha maradunk biztos a halál. A fenyőfák ágai sok hópihét visszatartanak. A tűlevelek közé bevackolják magukat. A puha hótakaró alól könnyebb előkeresni az eleséget. Ilyenkor, több fény jut a fák tövébe. A lombhullatók tavaszig alszanak, akik a fenyőkkel laknak együtt. A disznókról se feledkezzünk meg. Most sokat segítenek nekünk, azzal, hogy utat nyitnak a hóban. Az összetartás az Életet jelenti. Nem tudjuk, hogy meddig marad a Fejedelem, miként tombolja ki magát. Mámeczó szörnyű tragédiákról mesélt báránykoromban. Nagyon hatott rám, amit hallottam. Azt akarom, hogy az én csapatommal ne törtéjen akkora baj. A Tavaszt mindenkinek meg kell élnie! Rügyfakadáskor, sok kis bárány lásson napvilágot.- nyugodt, ám gondterhelt a hangja.
- Nézd Gergő. Szünet nélkül havazik. Nem lesz könnyű az utunk. Csak napkeltére le ne fagyjon a hó. A tölgyes hangja kicsit szelídült, az remek jel. A juhok fele várandós, egyelőre még jó erőben vagyunk. A többség a sokadik báránykáját hordja a szíve alatt. A tapasztaltabb juhok majd tudják a dolgukat, ha itt az idő. Boldog vagyok és félek a szülés idejétől. A kóbor kutyák, szinte megszállják az erdőt. Nincs egy perc nyugtunk. Legutóbb is áldozatul estek a gyenge bárányok. Szerencsétlen Anyák tehetetlenek voltak.
- Most okosabbak leszünk, Glica. Ne aggódj a kicsik miatt. Aludjunk, hiszen mindjárt ébrednek a madarak, kopácsol a piros kalapos.- lassan mindeni alszik, csak az őrök éberek.
Minden zajt letompít a puha fehérség. A nyáj egy foltként áll az éjszakában. A hó visszaveri azt a kevéske fényt, ami a tisztásra belopakodik. Álmodnak a Muflonok, ki rosszat, ki szépet. Róka posol a bokorágak tövében. A háta érintése leveri a havat, ami a kobakjára hull. Az erdei bagoly, jól érzékeli a Muflonokból áramló meleget. Pocok szalad a nyáj oltalmában. Baj nélkül hazaért a családjához, a szerencséje vele volt. Lába nyomát őrzi a puha hó. Hangtalan harkály pihen a közeli faágon. Tollával játszadozik a szellő gyerek, aki nem régen született. Gyenge még és esetlen, de majd megerősödik holnapra. Azonos időközökben az őrség ad ki pisszegő hangjelzést:”veszedelem”
Az öregek már kevés alvással is beérik. Lassan ébredezik a csapat. Mocorognak, morognak, nyakukat nyújtóztatják. Gergőt a gondolatai foglalkoztatták. Meg kell szervezni az indulást.
- Az éjszaka sok hó leesett. Biztonságunk érdekében, a déli oldalon álló fenyvesek alá húzódunk. Az idősebbek diktálják a tempót. Velük haladnak a várandós anyák. Mámeczó, vigyázz Glicára, mert nem érzi jól magát. - Felelősséget érezve adja ki az utasítást Gergő. Hangjában erélyes, ám mégis kérő. Tisztelettel van iránta a nyáj.
- Az anyák mellett maradjanak a bárányok, nincs helye a játéknak. Oldalt soroljanak a jerkék. A csigák már erősek, harcra készek. Ha a rühes kutya falka neki ront a csapatnak, az ifjú, és érett kosok legyenek készek az ütközetre. Az Ő dolguk védelmezni az öregeket, az anyákat és a gyerekeket, még az Életük árán is. Nem lesz könnyű a küzdelem, véráldozatokkal is járhat! Az éhenkórász csürhe széttépheti a nyáj felét is, a sebesültek szenvedéseiről nem is beszélve. Közös érdekünk, hogy baj nélkül ki menjünk a tölgyesből, az egyre magasodó hóból. Nem maradhatunk tovább. Ha az időjárás engedi, visszatérünk az otthonunkba. Indulás!
A csapat, mint néma folyam elindul a sötét reggelben, csak a hó világít a fák között. A rövid lábak időnként elmerülnek a puha fehérségben. Az a szerencse, hogy nem kérges a felszíne, mert behasítana a körmökbe. Súlyos következményei vannak a sérülésnek.
Tisztes távolságból figyelnek a szarvasok, a muflonok barátai. A szajkók a nyáj előtt repülnek, felderítik a terepet. A kóbor csürhét mindenki utálja az erdőn. Az őzeknél is sok tragédiát okoznak, ellés idején. A téli kabátos Róka is a nyáj mögött somfordál, pocok ügyben. Valakit csak nyakon lehet csapni? A kotorékban éhesek a kölkök, mindig élelemért nyüszítenek! Egyelőre, minden békésen zajlik. A bárányok fegyelmezetten viselkednek. Az anyáknak nem kellett egyszer sem fenyíteni.
A sor eleje meglepően jó tempóban halad, az öregek tisztán látják a vészhelyzetet. Hamarosan nyomukban a fény. Ébred az erdő apraja, nagyja. Az autó hangja is útra kel a havas, kanyargós utakon. Szénát hoznak az alacsonyabban található etetőkhöz. A hegy oldalába már ő sem tud fölkapaszkodni. Járhatatlanok az utak a hó és a jégpáncél miatt. Látni már a fenyvest, hallani a suttogását. Szelíden, álmosan mozdul a reggeli szellő. Füst szagot érezni a levegőben. Az ember házához közelebb jutottunk. Rengeteg a hulladék és szemét a környéken. A táplálékot majd összecsipegetjük, sok mindent kidobál a kétlábú, ami nekünk jó.
Az órákon áttartó baktatás véget ért. A Nap elfoglalta helyét a rideg kék égbolton. Szikrázik a hópihe. Zöld, piros, kék, sárga színek csillannak a vakító fehérségben. A tűlevelek mélyén nyugszanak a hó párnácskák. Holló kering a fenyőerdő felett, reggelit remélve. A rétisas összeperlekedett egy hollóval. Az ő bajuk!
A kosok és a juhok tanítják a tapasztalatlan fiatalokat, hogyan lehet élelemhez jutni. Mellső lábukkal kaparják a havat, majd a tűleveleket forgatják szorgalmasan. Az ízletes növény már meg is van, amott meg szalad egy bogár, már meg is van. A Bárányoknak szabad a játék, lehet ugrándozni nagyokat, és közben bégetni. A majd száz fős nyáj berendezkedett a téli túl élésre.
- Glica, Mámeczó gyertek ide! Köszönöm, hogy segítségemre voltatok.- mondja, Gergő a köszönő szavakat- Láttam, amit láttam, hallottam, amit hallottam. Büszke vagyok rátok. Ha ébred a tavasz, visszatérünk az öreg tölgyesekbe. Te vezetsz minket vissza Mámeczó.- adja át az elsőbbséget a rangidősnek.
- Nem biztos, hogy Luczy is velünk tart, nagyon legyengült.- Glica szemei könnyekkel telnek. Szeretné, ha a bárányokat még megláthatná….Az lesz, amit a Sors akar!
I.rész: Egy kis Muflon egy napja
II.rész: Gergő világot lát
III.rész: Gergő tavasza
IV.rész: Gergő és Glica álmai
V.rész: TIM és TOM
VI.rész: Az erdőn táncoló lángok
|
|
|
- március 08 2012 16:15:20
Kedves Katalin!
Nagyon szépen írsz, gördülékenyen. én is nagyon szeretem az állatokat!
Várom a folytatást!
Szeretettel olvastalak: Dellamama  |
- március 08 2012 17:37:22
Dellamama- Köszönöm, hogy olvastad e "terjedelmes" fejezetet. Az előző részeket is Tisztelettel Ajánlom a Figyelmedbe....nem kevés!!
Szeretettel:Glica  |
- március 09 2012 20:17:16
Drága Glica!
Most is , mindig, - újra - nagyon jó volt olvasni.
A természet szereteted mindenek felett. Szeretettel ölellek:
Szomorúfűz |
- március 10 2012 20:26:56
Kedves Glica!
Gyönyörűen írtad meg a muflon-család történetét. Ezektől az összetartó állatoktól még az emberek is tanulhatnának!
Tele van az egész történet nagyon szép természeti képekkel, öröm volt együtt megtenni az utat az állatokkal, amíg kellő biztonságba nem értek.
Nem tudom, hogy az előző részeket mind olvastam-e, de tudom, hogy ha bármelyik történeted bármely részébe belekezdek, egyszerűen nem lehet megállni az olvasásban és nem lehet unatkozni sem, annyira érdekes, fordulatos a cselekmény!
Őszintén gratulálok ehhez a részhez is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 11 2012 16:30:03
Gratulálok! Mintha csak gyermekkorom mesevilágába csöppentem volna vissza... Gyöngyvirágtól lombhullásig, Bambi ...
Remélem, ezt is megfilmesíti majd valaki!
szeretettel ölel Irénke |
- március 12 2012 08:49:56
Szomorúfűz- tudom, hogy ilyenkor hazatérsz a kis faludba....
Örülök, hogy Gergővel és Glicával jártad az ismerős hegyeket.
Szeretettel ölellek:Glica |
- március 12 2012 08:55:55
Zsuzsanna-majd küldöm a következő fejezetet...
Hálásan köszönöm, hogy szívesen járod az erdőt-rétet!
Az állatoknak, növényeknek, embereknek közösen kellene óvni a FÖLD nevű bolygót. Sajnos az ember, gonosz árulója lett a bolygónknak!!!
Szeretettel:Glica |
- március 12 2012 08:59:37
Irénke- Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy egyszer RAJZ-filmet készítsenek Gergő életéből!!!
A mai gyerekeknek is szükségük van az ilyen Tanító történetekre!
Köszönöm, hogy Olvastad.
Szeretettel ölellek, és nagyon várom a KÖZÖS-Könyvünk megjelenését:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
