|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
 MM
Igaz történet
Már az általános iskola alsóbb osztályaiban is nagyon szerettem a torna órákat. Amikor a felsőbb osztályba kerültem, a torna mint önálló tanóra lehetőséget adott, hogy szaktanár foglalkozzon a gyerekekkel. Nem sok idő elteltével Éva néninek feltűnt, hogy a gyakorlatokat a szereken mondhatni tökéletesen hajtom végre, s igyekeztem is mindenben az első lenni.Futásban, kis-labda dobásban és tornában is.
Tulajdonképpen minden sportágba bele-kóstoltam egy kicsit. Az általános iskolában az egyesületek edzői utánpótlást keresve engem is kiválasztottak és egy neves egyesületbe le is igazoltak.
Még csak első éves gimnazista voltam, de már felnőttekkel egütt utaztam a csapattal az egész országot bejárva. Az egyesület más szakosztályaival közös csarnokban, sportpályán edzettünk. Nagyon tetszett egy barna göndör hajú futó srác. Amikor láttam, hogy rója a köröket /erőssége az 1200 m-es futás volt/ utána eredtem, hátha észre vesz.
A stadion középső gyepén az atléták edzettek, kalapács, diszkosz és gerelyvetők!
Én csak futottam, lihegve , alig bírtam a tempót, már majdnem útól- értem Gábort, amikor előttem pár centivel süvítve a vörös salakba belefúródott egy gerely! Gábor is hátrafordult, mert kiáltottam: "A hét-szentségit" ki az a barom aki dobta? Majdnem felnyársalt, mint egy grillcsirkét!Egy határozott mozdulattal kirántottam a gerelyt a földből és a pálya-közepe felé elhajítottam. Láttam, hogy Gábor már messze jár, de gondoltam a bejáratnál majd találkozunk. Még egy fél-kör volt hátra, amikor egy lila melegítős ember kiabált futva felém: - Maga dobta vissza az előbb azt a gerelyt? Kicsit megszeppenve mondtam, igen én, mert majdnem felnyársaltak vele!
Na nincs semmi baj, csak szeretném megnézni hol is áll bele a földbe a gerely? Visszamentünk, miközben kiabált - Jóska gyere, hozd a mérőszalagot! Jóska jött és Gábor is, meg néhányan. Megmérték a fűben még ágaskadó gerely és a salakpályán lévő nyom távolságát, majd a lila melegítős atléta edző átkarolta a vállam és mondta. Ezt meg tudnád még egyszer csinálni?
- Mármint mit?
Hát menjünk a pálya másik szélére a körbe és onnan dobja el a gerelyt. Amit az előbb mértünk egy olyan távolság, amit eddig itt az egyesületben a gerelyvetők közül senki sem dobott!
Odamentem, " ősi erőmmel" eldobtam, egyszer, majd mértek, megint és újra.
Az edző és a körülöttem sündörgők gratuláltak, majd megkérdezte a sportvezető, hogy mit szólnék ha lenne helyem az atlétikai csapatban, mert két hét múlva lesz az országos ifi-bajnokság. Mondtam én már leigazolt versenyző vagyok egy másik sport-ágban, de ez nem jelent problémát mondták, elkérnek a csapatom edzőjétől arra a hétre.
Az elkövetkezendő hetek arról szóltak, hogyan kell szépen a váll fölé emelve tartani a gerelyt, a nagyújamat hová tegyem mikor markolom, milyen kereszt-lépéseket tegyek, hogyan lépjek, nehogy kilépjek a körből stb. Lényeg, hogy már soha-többet nem tudtam olyan hosszút dobni, mint amikor dühödten, ijedten úgymond ösztönös őserővel el-dobtam a gerelyt.
Az ifi-bajnokságban ezüst-érmes második helyemre én is edzőm is és főleg édesapám nagyon büszke volt, mert az újságban is megjelent az eredmény és a nevem is szerepelt.
A szép különleges-fából készült svéd-gerelyt amikor abbahagytam ezt a sportot elkértem edzőmtől, amit nekem adott emlékül. Sokáig őriztem, de végül ketté-tört és kertemben paradicsom-karó lett belőle! |
|
|
- március 09 2012 10:51:48
Kedves Maria!
Ebben a történetedben is a lélekjelenlétedet és a váratlan helyzetekben történő reakciódat - természetesen a sportteljesítményed az elsődleges - emelném ki, mivel engem egy írásnál az ember lelkivilága érdekel maximálisan. Ezért nem a sportteljesítéseddel kezdtem véleményemet.
Mindezekután én mindig csodáltam az elszánt és sikeres sportolókat, mert számomra elérhetetlen erő, izom,tehetség, kitartás lakozik bennük. Már csak azért is csodáltam, mert én testnevelésből mindig fel voltam mentve, mert nem tudtam teljesíteni egyetlen feladatot sem. Nem voltam kifejezetten kövér, de sovány sem. Olyan "töltött galamb forma"  , az pedig köztudott, hogy nem tud repülni, mert ha még nincs megtöltve, akkor talán.
Tudod, hogy mit hiányolok írásodból? (Nyugodtan megmondhatom, mert barátok vagyunk és a barátság kötelez)
Mi lett a barna, göndör hajú sráccal, aki nagyon tetszett?
Semmi szerelem, simogatás, vagy egy apró puszi?
Vagy majd az a következő írásodban? Nem baj, én itt vagyok és olvasom.
Kedves Barátnőm! Gratulálok jó kis írásodhoz, no és persze elsősorban a sportteljesitményedhez.
Szeretettel: Évi. |
- március 09 2012 11:37:33
Élvezetes írás sportpáyafutásod kezdetéról. Mint egykori tornász
érdeklődéssel olvastam. Engem is ált. isk tornatanáróm indított el sportpályámon.
Üdv. YAnkó  |
- március 09 2012 11:56:59
Kedves Viktória! Évi! Yankó!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Van történetem a göndör hajú Gáborról is, lehet egyszer megírom!
Szeretettel: Dellamama |
- március 10 2012 16:47:08
Kedves Maria!
Élvezettel olvastalak. Sajnos, én felmentett voltam testnevelésből - csak elvi vizsgáim voltak
Talán a falra kellett volna feltenni - emlékként a gerelyt.
Szeretettel gratulálok: Szomorúfűz |
- március 10 2012 20:33:51
Kedves Maria!
Nagyon örültem, hogy sportos múltadról is olvashattam!
A végén azért egy kicsit elmosolyodtam, amikor azt olvastam, hogy a svéd-gerelyből végül is paradicsom-karó lett!
Szeretnék még sok ehhez hasonló történetet olvasni Tőled!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 12 2012 07:36:20
Szia
nagyon tetszett ez a történet az életedből amit írtál csak azt nem értem miért hagytad abba a sportot .Hát én nem szeretek sportolni , olyan sportokat szeretek amikben szórakozom pl tollas , meg úszás azt hiszem kb ennyi
A vége a történetnek hogy paradicsom karó lett belőle , az kissé olyan mintha semmi nem vész el csak át alakulna , imádom a paradicsomot .
de ami a legjobban tetszett nekem az a hétköznapi gondolatok amiket belevittél ahogy valójában gondolkodnak ez tetszett
További szép napot |
- április 02 2012 20:02:05
Kedves Olvasóim!
Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok és ha még tetszett is a kis irományom, akkor örülök és boldog vagyok!
Dellamama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. február 02. vasárnap,
Karolina, Aida napja van.
Holnap Balázs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
