|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
 V
Fiatal-korom történeteiből
A gimi első évében az évnyitón talán három lányt ismertem, a többi idegen arc volt. Akkoriban még nem voltak koedukált osztályok, külön volt a fiú és lány gimnázium, más épületben.
Visszatérve az évnyitóhoz, az iskola előcsarnokában kifüggesztették, hogy kit melyik osztályba vettek fel és melyik tanteremben kell gyülekezni. Hangos bemondó mondta be, hogy miután szépen párban felsorakoztunk, az iskola-udvar salakjára krétaporral kijelölt helyre kell állni az évnyitó ünnepség alatt.
Egy gyönyörű, arcú lány mellé senki sem állt a hátsó sorban, én köszöntem neki és bemutatkoztunk: én Maria vagyok ő mondta én Zsizsa, Szervusz! Az évnyitó beszédek után vissza kellett menni az osztályterembe.de ő kicsit lemaradt a sor végén, ezért mondtam gyere Zsizsa szaladjunk utánuk. Ekkor láttam, hogy féloldalasan bicegve lassan megindult. Lábára tekintettem és egy "járógép"-be volt fogva egyik kis vékonyka, a másiknál jóval rövidebb barna patentharisnyás lába.
Egymás mellé ültünk és nem kérdeztem semmit, vártuk a könyvkiosztást és az osztályfőnököt. Csak röviden írom: Nagyon jó barátnők lettünk majd elmondta, hogy nyolc-évesen gyermekparalízisben bénult le az egyik lába és azóta az ilyen fejletlen maradt.
Édesanyja is megkedvelt, gyakran felmentem hozzájuk. Bemutatta bátyját Gábort, a szép göndör hajú igen jóképű fiút. Még csak rám se nézett, felkapta sporttáskáját, aztán az előszobából visszaintett és elment. Később Zsizsa észrevette, hogy nagyon tetszik nekem a bátyja én még egy fényképet is kértem róla, amit az egyik könyvemben tartottam és merengve néztem a lapok között. A mamája és barátnőm is mondta nem érdemes Gáborral foglalkoznom, mert ő egy szélhámos szoknya-faló!Nagy örömmel töltött el, mikor megtudtam egy sporttelepre járunk edzeni. Bizony meg kell őszintén mondanom szó szerint futottam Gábor után, mivel ő 1200 m-en táv-futó volt.Kerestem mindenhol a társaságát. Egyszer aztán a büfében meglátott, egyedül volt és meghívott egy " bambira". Ennyi volt az egész, észre sem vett, ha netán beszélgettünk mindig lekislányozott. Ma úgy mondanám nem jöttem be neki.
Zsizsa anyukája nagy színház-rajongó volt sok színészt személyesen is ismert. Elvittek engem is többször színházba, ahol bérletük volt a legalsó első páholyba.Mint mondtam Zsizsa nem-hogy szép, de gyönyörű arcú lány volt. Minden női és férfi szemet magára vonzott. Nagyon híres szinész játszotta a darab főszerepet és amikor odanézett a páholyba a barátnőmet látva, szinte végig neki "játszott".A második szünetben egy jegyszedővel csodálatos rózsacsokrot küldött Zsizsának egy kis levélke kíséretében, hogy előadás után szívesen találkozna vele. Barátnőm elfogadta a csokrot, majd a levélke hátuljára ráírta: "Köszönöm művész Úr, de komoly vőlegényem van"! Csodálatos játékához gratulálok, művészetének csodálója " Zsizsa. |
|
|
- március 11 2012 09:53:21
Kedves Gitka!
Igen szép, s főleg a végére nagyon is megható volt ez a történeted.
Az előzőekben már olvastam sportos fiatalkorodról, ahol Gábor után szaladtál. Most már azt is tudom, hogy ez a fiú a kedves és szép iskolatársnőd fivére volt. Hazudnék, ha én nem jártam volna úgy, ahogy Te is, hogy csodáltam és messziről szerettel olyan fiatalembert, aki szintén nem vett észre engem, de akkor még én is "kislánynak" számítottam. Van ilyen az életben!
Gondolom, amikor Zizsa csokrot kapott a színésztől, nyomós oka volt azt visszaírni neki, hogy "komoly vőlegénye van"!
Nagyon örültem, hogy ezt is olvashattam!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 11 2012 10:05:43
Kedves Maria!
Megmondom Neked őszintén már vártam történetedet a "göndör hajú szép fiúról Gáborról. (Kedvenc férfinevem, ezt csak úgy megjegyeztette velem Tündi )
Nagyon megható a történet, hiszen Zsizsa barátnőd gátlásait nem tudta feloldani a színész "szerelme" sem. Kár!
És az is kár, hogy Gábor úgymond csak egy bambira hívott meg (bár az nagyon finom üdítőital volt, emlékszem az ízére) holott randira is hívhatott volna.
Kedves történetedhez szívből gratulálok, szeretettel olvastalak!
Évi. |
- március 11 2012 10:25:06
Kedves Zsuzsa és Évi!
Zsizsa történetét hosszasan tudnám írni! Rengeteg pénzt költöttek a lába meggyógyítására. A Szovjetunióban "húzatták" egy klinikán,, sokat szenvedett, de soha sem lett tökéletes. Később állandóan nadrágban járt. Egy operatőr vette feleségül majd kisfiút fogadtak örökbe. A színházi történet idején nem volt vőlegénye. Azt hiszem harminckét éves volt, mikor férjével megismerkedett és azóta is Németországban él. Nagyon régen nem beszéltem vele.
Nagyon köszönöm, hogy olvastatok!
Maria |
- március 11 2012 13:43:50
 |
- március 11 2012 15:42:01
Kedves Maria!
Hogy is, mit is írjak? Őszintén: megríkattál. Amikor írom a magam és sorstársaim történeteit, élethelyzeteit, mindig megharcolok: magammal is és az érzéseimmel is, hogy hátha unalmasak az élethelyzeteink és senki sem kíváncsi rá. Mikor pedig Téged és Titeket olvaslak, rácsodálkozom az élet dolgaira. Hát ezt vennéd el tőlünk azzal, hogy nem írnál?!
Köszönöm, hogy olvashattalak: Szomorúfűz |
- március 11 2012 16:08:53
Köszönöm Kedves Yankó és Szomorúfűz, hogy elolvastátok és
megismertétek fiatal-korom egyik történetét.
Szeretettel üdv: Maria  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 03. szombat,
Genovéva napja van.
Holnap Titusz, Leona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
