|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Egy újabb részlet egy fiktív naplóból: elmebetegség, szorongás, különös érzések és gondolatok kavargása.
2007. június 17.
Az ég egy elszürkült, szennyes leped?. Sok mocsok szállt már rá föl err?l a földr?l, s most mocskosan borul rá a b?nös emberekre. Megérdemlik. Miért nem gondolkoztak korábban? Összekoszolták a saját takarójukat, s ezt már Ágnes asszony se mossa ki.
A f?ben ülök csendben. Szeretek a f?ben ülni. Az még zöld és bármi történjék is, mindig zöld lesz. Lehet, bepiszkolják, megsárgítják, de kitisztul újra. Nem hagyja magát.
Ilyen vagyok én is. Bántsatok csak, könny? nektek - most. Aztán majd, ha a sok durva szó, amit kimondtatok, a sok aljas gonoszság, amit örömmel tettetek meg - még csak nem is érdekb?l, puszta élvezetb?l! - megfekszi a gyomrotokat... mihez kezdtek? Hányni nem lehet, mert kimarja a nyel?csöveteket, emészteni se lehet, ahhoz túl kemények, túl nagyok a szemcsék. Örökre ottmarad - vagyis csak életetek végéig, ami, tekintve ezt a szörny? hasfájást, már nincs is nagyon messze. Én meg csak ülök majd a f?ben, sírok, mert bántottak, és a könnyeim megtisztítanak.
Erre gondoltam éppen a f?ben ülve, amikor egy repül?gép távoli, nagyon távoli moraját hallottam meg. Talán inkább csak éreztem. Fölnéztem a koszos égre. Fényes, fehér csík szelte ketté, mit egy olló, pontosan a fejem fölött. A gép sebesen haladt, maga mögött felhasítva a tisztátalan, elhasznált anyagot. Az szétvált, s egy kurta percre beláthattam mögé. De rövidesen eleredt az es? - az a határozott érzésem van, hogy a hasadékon át - s ez elmosott minden kontúrt.
Ottmaradtam ülve a f?ben. Néztem, ahogy a kis kerti tó kék felületén gyors hullámokat keltenek az iszonyú er?vel becsapódó cseppek. Szörny? hangzavar volt, mégsem bántó. Szeretem a zivatart.
A muskátli a parton még pirosabb lett, a f? körülöttem még zöldebb, még barnább vállamra tapadó hajam még hosszabb, még egyenesebb.
Hanyattfeküdtem. Hagytam, hogy szememet is átmossa az ég mögül érkez? víz. Most mindent sokkal tisztábban látok. Úgy érzem, ki lettem jelölve egy nagy és nehéz feladatra.
Azóta kétségek gyötörnek. Mi lesz, ha nem sikerül? Még a feladatomat sem tudom. Remélem, az ég nem fog lezuhanni - gyakran nézegetem, de a szakadást nem látom. Nem tudom, mi történhetett vele, mindenesetre nem szeretném, ha rámomlana, beborítana az egész szennyes ég. Kicsit azért bízom abban, hogy mégiscsak leszakad. Akkor mögéláthatnék egészen. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 14. vasárnap,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
