|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Igaz történet
Ha valaki művelt és okosnak tartja magát , bármilyen sok könyvet is olvasott, még maradhat "buta"
Már pedig én az voltam, tapasztalatlan és buta. Az "Én időmben" nem beszéltek a lányok, még édesanyjukkal sem intim témákról, szexről, szülésről. Ez az életemből addig kimaradt. Túlnyomóan férfiak közt dolgoztam. Egy idősebb kolléganőmmel ugyan jó kapcsolatban voltam, nem is tegezhettem, minden másról beszélgettünk, de női problémáinkról köztünk nem esett szó. Nem is mondtam senkinek, hogy babát várok, csak amikor látták a pocakomat gömbölyödni gratuláltak és érdeklődtek a szülés időpontjáról.Kolléganőm is mondta: "Na majd megtudod az anyád kínját".
Az a lényeg, hogy akkoriban nem volt divat a fogadott orvos, a terhes gondozáson sem mindig ugyanazzal az orvossal találkoztam. A szülés menetéről az ott várható folyamatokról nem beszéltem senkivel. Mivel mindenkit aki a világon van megszült valaki az természetes dolognak számított, nem misztifikálták túl a nők sem. A férfiaknak akkor még a szülőszobába tilos volt bemenni.
A szülés időpontját február 16-ra datálták. Akkoriban még szombaton is dolgoztunk, délután kettőig. Férjem várt munkahelyem előtt,, mivel mindketten éhesek voltunk bementünk egy étterembe ahol három fogásos menüvel nagyon jóllaktunk, majd hazamentünk!
Kis idő elteltével mondom páromnak, talán sokat ettem a töltött káposztából, mert nagyon fáj a hasam. Egy darabig simogattam a baba nem rugdosott, kicsit megijedtem, mert már a derekam is fájt. Férjemnek azért beugrott valami, habár mondta még nem hiszem, hogy jön a gyerek csak január 29.-e van.
Aztán mivel ismétlődtek a fájások párom mondta menjünk a kórházba. Szépen villamossal be is döcögtünk. Felvettek, majd a szülészetre kísértek. Férjem a szülészet telefonszámát elkérte, majd forró csókok és ölelések után elbúcsúztunk és elment, mondta, majd pár óra múlva érdeklődik.
Ami ilyenkor szokott lenni, vizsgálatok , majd séta a folyosón, fájdalom, majd bekísértek a szülő szobára. Az egyik nővérke odajött hozzám és mondta most már feküdjek fel a szülőágyra jön a doki, rövidesen "szűlni fogunk"
A részleteket nem írom, csak annyit, hogy mivel kolléganőm azt mondta, ez egy kibírhatatlan fájdalom, "majd meg-tudod...." én olyan visszafogott fegyelmezett voltam mindig egy nagyobb és nagyobb fájdalmat vártam, így nem mertem sikongatni, mint ahogy kicsit távolabb egy elfüggönyözött ágy felől hallattam.Igaz a tenyerembe vájt körmöm nyoma, még hetekig látszott.
Jött a doki és mikor azt mondta: "Nyomjon elvtársnő! " -kitört belőlem a röhögés és nem tudtam nyomni. /Egy Állami Kórházban szültem/
A hasamba térdelt és szó szerint kinyomta belőlem a gyereket, majd a segédkező nővérke, vagy szülésznő mondta: gratulálok elvtársnő kislánya lett. A doki megtörölte homlokát majd ismét le-elvtársnőzött , - nagyszerűen, bátran szültünk, gratulálok!Nevettem, erre mondta : még nem láttam, hogy valaki is ennyire örült volna újszülött gyerekének!
A versikét egy-hetes Ildikémről írtam:
"Pici" baba vers
Éhes pici-poci
Kérek hamit mami
Tele kicsi bugyi
Benne pisi, kaki
Oá, Oá, Oám!
Anyu figyel reám
Ébredj, gyorsan keljél!
S karjaidba vegyél
Cicid tele tejjel
Hasim azzal tel el
Ne hagy el soha
Drága Édesanya!
- Mosoly Anyja arcán:
"Nem hagylak! Kisbabám!" |
|
|
- március 13 2012 08:01:00
Gratulálok "elvtársnő"!
Kedves Maria!
Bizony nem voltunk olyan felvilágosultak, mint a mai fiatalok, mert ez a téma tabu volt. De nyilván az én anyumnak sem mondta el senki, így ő sem tartotta fontosnak, hogy beszéljen a női dolgokról nekem.
Amennyit tudtam, azt a barátnőktől, ismerősöktől, kollégáktól.
De azt hiszem, hogy az én korosztályom - úgy mint a Tiéd - azonos "cipőben" járt ezen a téren.
Gratulálok írásodhoz, látom "otthon" vagy minden témában.
Szeretettel olvastalak!
Évi.  |
- március 13 2012 11:32:54
Kedves Mária
Ugy érzem pont az ilyen kedves érzelemmel teli játékos és vidám versek hiányoznak az embereknek , rendkívül fiatalosan fogalmazol , bár igaz nekem még nincs gyermekem nem is nagyon értem még annyira az össze függéseket de az biztos hogy a rajongód lettem további szép napot .: |
- március 13 2012 12:15:32
Kedves Maria!
Ezt a kedves visszaemlékezésedet is szívesen olvastam, "pici babád" születéséről, nagyon aranyos verset is költöttél Neki!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 13 2012 14:34:06
Nem vagyok profi író, valamit rosszul közöltem:
Semmi kismamázás, asszonyom, vagy hölgyem
A röhögést az "elvtársnőzés" váltotta ki belőlem!
/Nem voltam elvtársnő!/ |
- március 13 2012 19:03:43
Kedves Maria!
Szeretettel olvastam történetedet. Szomorúfűz |
- március 14 2012 09:03:15
Kedves Maria!
Én is molyosgok az "elvtársnőzés"-en, de tudom, hogy a rendszerváltás előtt minden hivatalban, üzemben, gyárban eltársnak és elvtársnőnek kellett egymást szólítanunk. Az igazgató "igazgató elvtárs" volt, a beosztott meg "elvtárs" és "elvtársnő" volt. Ez még akkor is így volt, ha az illető nem volt semmilyen párnak a tagja.
De emlékszem, volt nekem egy kolleganőm, akivel a 70-es években egy irodában dolgoztam, Ő párttag volt, és képzelheted, az igazgatónkat Ő nem "elvtársnak", hanem "Igazgató KARTÁRSNAK" szólította. Ez biztosan azért volt így mert az Igazgató (aki nekem évtizedeken keresztül a főnököm volt), soha egyetlen pártnak sem volt a tagja, ahogy én sem.
(Van is egy cikkem, aminek a címe: "Elvtársból Úr", ebben foglalkoztam ezzel a témával.)
Csak ennyit szerettem volna még utólag hozzáfűzni!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 14 2012 11:02:40
Nem nagyon illik férfi létemre ilyen női dolgokhoz hozzászólni, de megjegyzem, hogy a húgomat (most 70) anyám annakidején időben felkészítette, úgy, hogy amikor 12 éves korában bekövetkezett, már tudta, hogy ez a "nagylánnyá váláshoz" hozzátartozik és hogy mit kell csinálni.
Viszont szegény feleségem nagyon-nagyon megjárta. Mert ugyan öt lánya volt, de egyiket sem készítette fel, és a nagyobbak sem szóltak a kisebbeknek...
üdvözlettel Domokos |
- március 14 2012 12:21:43
Kiegészítés:
Így aztán természetesen húgom terhességeinél és gyerekeinek születésekor sem volt semmi probléma... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
