|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 V
A pofonról, amit és sokat kaptam, de csak egyetlen-egyszer adtam.
Megtörtént eset.
Mi idősebbek szívesen használjuk a kifejezést: "Bezzeg az én időmben!"
Akkortájt a szülők, hogy úgy mondjam keményebben nevelték a gyermekeiket. sok gyerek nyüzsgött a családokban öt-hat gyerek is volt, rosszalkodott és néha önmagukra és társaikra nézve is veszélyes játékokat játszottak. A nevelés eszköze volt a pofon, egy kis odasuhintás, copf húzogatás.Az én "igazság-érzetem" sokszor tiltakozott és megalázónak tartotta a pofonokat.
Valóban volt, hogy megérdemeltem, de olyan is amikor nem.Édesanyám apró termetű asszonyka volt én pedig magas, nyúlánk kamasz-lány. Egyszer egy meg-nem érdemelt pofonra lendítette jó anyám a kezét, amikor én megfogtam a csuklóját és mondtam: Édesanyám mielőtt megütne álljon fel egy székre, majd elengedtem a kezét és elszaladtam. Igaz még utána is kaptam pofonokat, de utólag úgy látom, megérdemeltem, mert bizony elég sok huncutságot csináltam.A lényeg és többször hangoztattam, hogy én ha lesznek gyermekeim soha nem fogom őket bántani!
Így is volt. Párommal teljesen egyetértettünk ebben is. Sok más "fenyítési" eszközt alkalmaztunk, de verést soha!
Illetve egyetlen egyszer. Már megint Ildi lányom?
Nagyon jó kapcsolatban voltam az iskolában a tanárokkal, a Szülői Munkaközösségben is aktívan részt vettem. A hatodikos osztályfőnök fel-hív a munkahelyemen és mondja:
- Nem jelezted, hogy Ildi beteg, vagy miért nem jött iskolába, már négy napja hiányzik
- Micsoda? Mindennap én indítottam az iskolába, a sarokig együtt is mentünk. Na ennek utána nézek!
- Ja, jelzem Jutka a padtársnője is hiányzik!
Nagyon mérges voltam és felhívtam Jutka anyukáját. Ő mondja, hogy tud a dologról, mert megtalálta lánya csuromvizes ruháját a szennyes-tartóban és a korcsolyát az előszobában. Jutka elcsent az apja pénztárcájából pénzt és mindennap suli helyett lányoddal együtt kimentek a műjégre. Azt hittem te tudtál róla.
- A fenét, tudtam, ezek átvertek minket.
Vidáman jön leánykám haza, kipirult arccal az "iskolából"
- Na Ildikém, mi újság az iskolában?
- Kaptam matekból egy ötöst, énekből is.
- Na és, más mondanivalód nincs?
- Nincs semmi anyu és már dobta is le a táskáját , bement a szobájába bekapcsolta a rádiót.
- Rányitottam az ajtót és kérdeztem Ildi, te voltál iskolában?
- Hát persze.
-Még egyszer kérdem, biztos, hogy voltál?
- Hát hányszor mondjam már, hogy igen!
- Ne hazudj, mondd meg az igazat!
- Most mit "pattogsz" Anyu!
A sportos, erős kezemmel két hatalmas pofont kevertem le, csak úgy csattant.
/Magamban bocsánatot kértem: ne haragudj kislányom!/
- Tudod ezt miért kaptad? Nem azért , mert négy napja suli helyett korizni mentél, hanem a hazugságért. A konokságért.
- Tudod, megbeszéltük, mindent elmondhatsz a rossz-cselekedetek is.
- Nem szólt vissza, csak belerúgott a földön fekvő táskájába és nagyon sírt.
Kis idő múlva odajött hozzám a konyhába és bocsánatot kért.
- Ne haragudj Anyuci, de mi lesz a hiányzással, az igazolatlan.
- Ezt majd én valahogy lerendezem.
Nagyon jó viszonyban voltam a gyerekeim háziorvosával, elmentem hozzá és elmondtam a történteket, hogy én csak három napot igazolhatok egy évben, mint családi-ok miatti hiányzást.
- Na jól van anyuka, de ebből n e csináljon rendszert! Ígérem a gyerek ezt nem fogja megtudni.
- Négy napra igazolás Ildinek "gruppe" - megfázás!
Ildi felhívja Jutkát telefonon: Jól "ráfáztam" !! |
|
|
- március 16 2012 11:38:23
Kedves Maria!
Egyetértek Veled abban, hogy nagyon sok mindent meg tudunk bocsátani a gyermekeinknek, de a hazugságokat a legnehezebben. De ebben nem csak a gyermekeinkkel vagyunk így, hanem a felnőttekkel is. Én mindig az idősebbektől vártam a jó példát, de sajnos nem mindenkitől láttam! Én azt mondom, hogy mi, szülők, idősebbek mutassunk jó példát a gyermekeinknek, hogy amikor mégis elkövetnek valamilyen csínyt vagy bűnt, ne mondhassák azt, hogy a mi példánkat követték.
A hazugságért adott pofonjaid szerintem is "megérdemelten" csattantak el, és biztos vagyok abban, hogy Ildi lányod később mindig őszinte volt Hozzád!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 16 2012 12:29:12
Adok, kapok, Többnyire csak pofononokat.
Néha fülest is kapok, de azt tovább nem adom.
Ez az írásod is tetszett 
Érdemes erre járnom.
Üdv. Yankó |
- március 16 2012 18:24:31
Kedves ARISANI, Yankó és Zsuzsa!
Köszönöm, hogy nálam jártatok!
Dellamama |
- március 17 2012 16:14:49
Kedves Maria!
Tetszik a történeted. Bizony, "bezzeg a mi időnkben" így voltak. Mi is csináltunk sok pimaszságot. Nálunk a családban öcsémnek sok pofon kijárt, pedig én elevenebb, rosszabb voltam. Életem első óriási pofonját 19 évesen kaptam. Apukám is megbánta, de soha nem felejtem el  Jó volt ismét Veled emlékezni. Szeretettel: Szomorúfűz |
- március 18 2012 11:32:37
Kedves Dellamama!
A "bezzeg a mi időnkben" romantikusnak is mondható nem mindig haszontalan pofon-utózöngének több értelme volt, mint a "jelen fordított világunkban", ahol a tanár kapja a pofonokat. Nem igaz?
Andy |
- március 18 2012 15:21:49
Kedves Viktória, Szomorúfűz és Andy Jazz!
Nagyon köszönöm véleményeteket, hozzászólásotokat: Dellamama
Kedves Zsuzsa!
Írtad, hogy remélhetőleg Ildi lányom már legközelebb őszinte volt velem. Hát nem mindig, mert volt még egy-két "alakítása"! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
