Az évszakok repülnek, olyan gyorssá válnak.
Észrevétlen suhan az idő, a pillanatok és én azt tudom és érzem, hogy egyre mélyebb az irántad érzett szeretetem.
Újra – körforgással – tél után a tavaszt, a napfényt hoztad életembe. Szeretetem ragyog, lelkem húrjain dallamok szállnak. Szívemből a zenék, minden dallam Neked zeng.
Szememben olyan szép vagy, mint mikor először láttalak. Szemem csak ámul, minden szó bennem ragad. A benned lévő szépséget lehetetlen lenne lefesteni, de nem is tudok festeni.
A legszebb festmény Te magad vagy. Te magad, - az én csodám.
Cirógató érzés – ami mindig bennem van, hogy vagy nekem. Tudom, - biztosan tudom, soha nem fogynak el a szavak egymás felé és a csendünkben is tudjuk, hogy vagyunk egymásnak.
Az én arcom sem méri az évek számát, az elszenvedett fájdalmak súlyát, a fájó pillanatokat.
Azt hiszem, mindezt Neked köszönhetem.
De azt is tudnod kell – semmivé válok nélküled, mert nekem Te vagy mindenem, az életem. Kincs vagy nekem, az új kikeletem, a friss tavaszom. Szeretlek!
*
A venyigék rügyeket hajtanak
új levélkék életre pattannak
virágsátrak borítják a fákat, bokrokat.
A tavasz játékát érzem a szívemben
a kék ég felé repül, száll a lelkem
Te vagy szívem dalnoka, öröme
A kikelet, s a zene vagy nekem,
jöjj velem, és fogd a két kezem
hisz Tiéd szívem, lelkem, életem
Dellamama - március 18 2012 18:54:16
Kedves Szomorúfűz!
Az évszakok repülnek, de még mindig Ő a mindened!
Örömmel töltött el, hogy mai műveidet is olvashattam!
Szeretettel, baráti öleléssel: Maria
szomorufuz - március 18 2012 19:52:12
Kedves Maria!
Megtiszteltetés számomra, hogy olvasol. Azt hiszem, én már csakis az emlékekkel élek.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz,
