|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fájdalmas és nehéz idők igaz történetei.
Gy
A családom, különböző okok miatt a háború alatt nyugatra sodródott. A Magyarországon maradt otthonunk, értékeink mind elvesztek, nincstelenül érkeztünk vissza a háború után.
Nagymamám fogadott magához kicsike házába, osztotta meg velünk a még megmaradt kis holmijait.
Élelemhez jutni nagyon nehéz volt. Akiknek voltak értékei, aranya, műkincse, vagy csereberére alkalmas tárgy, az vidékiekkel üzletelve némi élelmiszerhez juthatott. Nekünk már nem volt semmink. Nagyon kemény tél volt, de a gyerekek örültek a hónak.Mi is három testvér a közeli dombocskára mentünk szánkózni.Két három nagyobb fiú és lány felügyelte a kicsiket. Boldogan csúszkáltunk le-föl vonszolva a szánkót magunk után.
Egy öt-nyolc éve testvérpár együtt szánkózott a dombon, de valahogy félre csúsztak a már jeges bejáratott pálya mellé a bokrok közé.
A domb alján éppen várakozó gyerekek hatalmas, tüzes robbanástól a földre csapódtak, majd néma csönd lett.
A közelben lévő házakból a szülők,kirohantak a dombocska felé. Sikongatás, jajgatás. Egy férfi mondja: szerintem egy akna robbant fel, ő tudta, mert megjárta a frontot.
Mindenki szólíntgatta a saját gyermekeit. Az én szüleim meglátták mind a hármunkat és szorítva öleltek csókoltak bennünket. Hála Istennek nem történt bajotok!
Egy anyuka hiába hívta két gyermekét, ők voltak a robbanás áldozatai. Nem tudom igazán felidézni az ottani jelenetet, mert szüleim betereltek a kis házunkba és remegő hangon megparancsolták, hogy soha többet nem mehetünk ki arra a dombra, amit később "Halál-dombnak" neveztek. Még azon a napon szovjet katonák jöttek, körbe-kerítették az egész dombot és környékét.
Nagyon éhesek voltunk, de nem volt semmi élelmünk. A szó szoros értelmében semmi.
- Anya olyan éhes vagyok!
Ő megsimogatta a fejem, betakart és mondta:
- Aludj kislányom, mert ha alszol nem vagy éhes!
Másnap valahonnan szereztek fél kiló száraz-babot. Körbe ültük az asztalt és mindenkinek kiosztotta édesanyám a sóba-vízbe megfőtt babszemeket igazságosan elosztva, talán húsz-húsz szemet. Nagyon jóízűen megettük, miközben szüleim nem ültek oda az asztalhoz.
Kis magas-szárú főzős cipőm talpa kilyukadt. Édesapám megnézte és kétségbeesve mondta.
- Mi lesz a kislánnyal, nem mehet ki az utcára, nem tudom meg-talpalni sem ezt a cipőt.
- Majd felváltva mennek ki a bátyja cipőjében, mondta anyám.
Nemsokára jön a tavasz a nyár és akár mezítláb is kimehetnek játszani a gyerekek az udvarra.
Nem tudom, hogy e távoli emlékek, a nélkülözés a tudatalattiban mennyire rögzült, de ma is nagyon nagyon megbecsülöm az élelmet, ha lehet nem dobok ki kenyeret soha! |
|
|
- március 19 2012 15:52:17
Kedves D4llamama annyira élethúen emlékszel, Igy történt,azokat a nehéz éveker én is átéltem. Túléltük. Hála a Jó Istennek és mindazoknak akik segítettek.
 |
- március 23 2012 17:20:26
Kedves Maria!
Én már később születtem, de anyukámék sokat meséltek ezekről az időkről.
Én azt mondom - ha szegényen élünk is, de a béke és a szeretet midenekfeletti.
Köszönöm, hogy olvashattam megemlékezésedet. Szeretettel: Szomorúfűz |
- március 23 2012 19:44:53
Kedves Maria!
Nagyon meghatott a visszaemlékezésed, szomorú hogy ilyen tragédiák történtek, és közben Ti akkori gyermekek éheztetek.
Én csak hallomásból tudom, hogy az 50-es években nekünk sem volt mindig megfelelő ennivalónk, mesélték, hogy volt, amikor több éves babot főztek meg. Az biztos, hogy a mai gyermekek azt el sem tudják képzelni, hogy milyen élet volt akkoriban.
Az élelmet, ételt én is megbecsülöm, nálunk sem volt soha eldobva semmi, s ha láttam gyermekként és felnőttként is kenyeret vagy gyümölcsöt eldobva, az sohasem tetszett Nekem, mert én ilyet soha nem tettem.
Szeretettel olvastalak!
Zsuzsa
 |
- március 24 2012 05:38:58
Kedves Yankó, Gitka és Zsuzsa!
Köszönöm, hogy elolvastátok e szomorú történetet!
Dellamama |
- március 05 2014 05:49:34
Kedves Dellamama
és én ismertem a harmadikat, aki sokat mesélt nekem azokról az időkről.
Múlt héten jártam Kőszegen. Nagyon szép város, hoztam egy könyvet az intézetből.
Igen, beépülnek ezek a tudatalattiba, akár generációkon keresztül is átívelnek a történtek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
