|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Lehet, hogy mindenkire így hat?
Április elseje van, már előre éreztem, hogy Tündi meg fog bolondulni. Ilyenkor mindíg megszokott, de ennyire még soha nem adta jelét, mint éjfélkor.
Felpattant mellőlem a franciaágyról és öltözködni kezdett. Megjegyzem már előtte kegyetlenül összevesztünk, soha nem tapasztaltam nála még ezeket a belülről jövő - úgy mindkét agyféltekéből sugárzó, intelligenciátlan borzalommal átitatott - jeleket, impulzusokat.
Rácsodálkoztam, láttam, hogy az észérveim kevesek ahhoz, hogy meggyőzzem, fizikai erőszakot nem fogok alkalmazni (nem szeretek verekedni, pedig most egy jól irányzott pofon nem ártott volna neki, de én erőszakmentes vagyok)így hagytam, hogy elmenjen. Majd visszajön - gondoltam - hamarosan, de nem jött. Vártam egészen hajnali öt óráig, már kezdtem aggódni, hogy hova a francba tűnhetett, hiszen ilyen még nem fordult elő, hogy ő éjszakára kimaradt volna. Mit tegyek? Kit hívjak? Gyötört a kín, a kétségbeesés, de ugyanakkor nagyon dühös voltam rá, már az is felmerült bennem, hogy lecserélem. Miért? Megtehetem simán, hiszen a zöldszemű Gábor - a fiúihlet - itt csámborog körülöttem azóta is, mióta Tündit helyettesítette a nászútjából kifolyólag - mért' ne, csak ne lenne zöld a szeme (kifejezetten útálom a zöld színt) meg ne lenne más a stílusa mint a Tündié. Szóval összességében nem jön be nekem a Gábor, de ha ló nem lesz, talán a szamárral is beérem. De mégsem! Nem, nem az én esetem. Mi a francot fog ő nekem diktálni. Nagyképű majom. Ugyanakkor gátlástalanul kutatna agysejtjeim között, válogatná, összevissza kotorná a különböző témákat, kapkodna, mindenáron teljes mértékben átformálna. Nem, mégsem hagyhatom, Tündi az én stílusom, de ő meg most megint nagyon megsértődött, komolyan mondom, hogy nem tudom mitévő legyek. Rágyújtok, iszom a kávét, mindjárt világos lesz, Tündi sehol. Már éppen felakartam öltözködni, amikor hallom a zárban matat a kulcsaival.
Belép az ajtón és vigyorog! Vigyorog bele a képembe, mintha semmi sem történt volna köztünk az éjszaka!
- Az anyánk úristenit Tündi! Hol a fenébe csámborogtál fél éjszaka! Ülj le a fotelba, meg ne mozdulj, mesélj, hol voltál? Ne rágass be még jobban, nagyon kérlek! - mondom neki erélyesen, de közben örül a lelkem, hogy végre itthon van épségben.
- Kérlek szépen, kedvesem, elmondom, hogy hol jártam. Különböző irodalmi portákon (illetve portálokon) már ahová regisztráció nélkül is bekukkanthattam, egy kis környezettanulmányt végezvén.- mondja Tündi most csak kissé okos fejét hátrabillentve.
- No és mit tapasztaltál, illetve miért evett oda a fene? Nem jó itt Neked? Ne csináld! Szeretnek, olvasnak, megdicsérnek - bár nem érdemled meg, azt remélem jól bevésted az agyadba - mit akarsz még? Te kis hülye amatőr, soha nem leszel profi - tudom nem is akarsz, mert ahhoz neked még írtózatosan sokat kellene tanulnod, de az agyad kapacitása véges és itt a vége. - mondom neki mérgesen (dehogy vagyok mérges, hiszen szeretem a kis hülyét, de hiába ez a bolond április ilyen dolgokra készteti)
- Ahová beengedtek kedvesem, olvasgattam a verseket, prózákat, megkerestem a megnyitások számlálóit, hát mi ne mondjak, egy kicsit megdöbbentem. Arra számítottam, hogy más portákon sokkal nagyobb az aktivitás, sokkal jobbak a versek, vagy prózák, sokkal többen nyitogatják a számlálót mint itt nálunk, de nem, képzeld el. Én ezt örömmel konstatáltam, mert mérleget kell csinálnom. Táblázatot is készítek, hogy melyik portán milyen a látogatottság, ki hajt őrületes sebességgel - és természetesen milyen pályaművel, megfelel-e a kritériumoknak, megüti-e a mércét - a siker, a hírnév felé. Nem kis feladat, nehogy alábecsüld, lesz ezzel melcsi bőven. Nem kell aggódnod, én fogom elvégezni. Téged oda sem engedlek a kimutatások, statisztikai mutatók, egyenlegek közelébe sem, mert belerondítasz tudatlanul. - mondja Tündi ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jól van Tündi, én nem is háborgatlak, nem is súgok, hagylak kibontakozni. Tiéd a gép, gyártsad a mérleget.- mondom neki és kikukkantok az erkélybe, bár rohadt hideg van, de nem baj, fagyjak meg, Tündi hadd érvényesüljön már.
Végzem közben a dolgomat, fél szemmel azért rásasolok Tündire, lázasan dolgozik, egyik kimutatás a másik után röppen a levegőbe, már a fél szoba tele van géppapírral, a tintasugaras nyomtatóból elfogyott a patron - nincs másik, csak ő ezt nem tudja, most fog megint cefet módon berágni - de nem, nem mérges, összeszedi a papírlapokat, lázas semmittevés közepette egy dossziéba rendezi a lapokat és a kezembe adja.
- Tessék, nézd meg! Ez a véleményem és a kimutatásom, a mérlegem és a franc tudja még, hogy micsoda, az éjszaka tett látogatások, tapasztalataim eredménye, fehéren feketén virít a lapon.
- Tündikém! De hát ezek a lapok tök üresek, ezen egy írásjel sem leledzik, nemhogy egy számviteli kimutatás.- mondom Tündinek és forgatom a lapokat, hátha találok rajta egy kis apró utalást, vagy legalább egy rendszabályt, mondjuk a számviteli rendet, de nem, nincs rajta semmi. - csodálkozva visszaadom Tündinek.
- Nos, hát ez az kedvesem! Hát ez az! Semmi! Semmi eredménye nem volt a tegnap éjszakai kiruccanásomnak. Ugyanis megállapítottam, most már így látom, hogy kimutatás nélkül is jól ki tudom mutatni, hogy máshol, más portákon (portálokon) még rosszabb a helyzet minden tekintetben. Úgyhogy meggyőztem magunkat, hogy itt maradunk, ez a mi hazánk, ez a mi kis csoportunk, itt szeretnek az emberek, olvasnak, írnak az emberek, csodálatosak az emberek, úgy hogy nem megyünk innen sehova.- mondja Tündi, mintha ezt ő találta volna ki.
- Tündikém, de hát ezt mondtam neked én is, amikor hazabillegtél! |
|
|
- április 01 2012 10:55:18
Kedves Évike!
Lehet, hogy Tündikédnek nem kellett volna a fél éjszakát különböző portálokon való látogatottságnak és a művek minőségének felmérésével töltenie, főleg, ha nem tudott összehozni belőle egy érdemleges kimutatást!
Én is tanusíthatom, hogy más irodalmi portálokon is hasonló a helyzet, mint itt, vannak nagyon jó művek és kevésbé jók!
Egyébként azokon a más portálokon is a mi tagjainknak egy része publikál, és sokszor olvashatjuk másutt is ugyanazokat az alkotásokat!
Maradj csak nyugodtan továbbra is itt Tündikéddel együtt, és kívánok "Mindketőttöknek" nyugodalmasabb éjszakákat, hogy nappal sokkal frissebbek legyetek!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- április 01 2012 11:49:06
Drága Zsuzsikám!
Ennek végtelenül örülök, hogy megtámogattad Tündikém el nem készített kimutatásának végeredményét, és leginkább annak örülök, hogy más irodalmi portálokon is szerepet kapnak kedves klubtársaink. Most azért egy kicsit "haza beszélek", mert azt mondom, hogy 99,5 %-ig biztos vagyok abban, hogy ami más portálokon nagyon jó műveknek számítanak, azok csak is kizárólag a mi tagjaink közül tevődnek össze. Bár Tündi nem jutott be mindenhová, de ahol azonosítani tudta a szerzőt és a művét, örömmel mondta nekem, hogy azok a mieink. Nyilvánvaló.
A gyengébb művek "tulajdonosait", szerzőit nem tudta azonosítani, tehát idegen személyként jelezte a kis komputere (mert van neki erre a célra kifejlesztett speciális eszköze, mellyel mérheti az intelligenciát is, no meg egyben azonosító készülékként is funkcionál)ami azt jelenti, hogy nem ennek a klubnak a tagjai.
No de mindent összevetve, jót tett neki ez a kirándulás, legalább nyugton marad, mert április hónapban soha sem tudja, hogy hol a helye.
Zsuzsikám, köszönöm a jókívánságaidat a frissességgel kapcsolatosan, megfogadjuk a tanácsodat.
Szeretettel: Évi (No jól van, ide írom a Te nevedet is, csak hallgass már! és Tündi. |
- április 01 2012 12:32:42
Kedves Évike!
Talán tudat alatt Tündike azt kutatta, mód van e még több embernek bemutatkozni, közös alkotásotokkal örömet okozni! Ezt a szándékot itt, a Napkorongban ahol szinte családias a hangulat a résztvevők barátként érdeklődnek nap mint nap nem csak egymás alkotása, hanem a velük történtek után is. A nagyobb fórumokban erről szó sem lehet, zömével .mindenki csak a saját alkotásával törődik. Ja, és a biblia szerint nem lehet két úrnak egyszerre szolgálni! Andy |
- április 01 2012 13:38:00
Kedves András!
Úgy gondolom, hogy igazad van, ez is benne volt, egy nagy frászt akar ő innen elmenni, csak hisztizik, de végül is nem ártott ez neki, legalább meggyőződhetett a saját szemével, meg a kis hülye fejével rájött, - én úgysem tudtam volna meggyőzni- hogy a NAPKORONG egy SZUPERCSAPAT, ahol tényleg családias a hangulat, odafigyelünk egymásra, - nemcsak a verseinkre, prózáinkra -. Én soha nem gondoltam volna, hogy virtuálisan ennyire meg lehet szeretni az embereket. Amikor egy évvel ezelőtt regisztráltam szinte egy "virtuális álomvilágba" csöppentem. Szinte az első naptól kezdve szeretettel fogadtak, hogy csak néhány nevet említsek - a teljesség igénye nélkül - Mamuszka, NDI (Domokos Bátyám) Csaba, Hubart, Szücsi,Radmila, Haaszi, Jolika, Pircsike, a próza rovatban Te, Glica, Tara, Torma Zsuzsika mindkét helyen (versben is prózában is) rapista, Valika, Melinda, Gyöngy-Évike, stb... csak a legrégebbi kedves klubtársaimat említve, szinte kivétel nélkül mindenki szeretettel fogadott és nagyon sokat tanultam mindenkitől. Én is úgy gondolom, hogy ez a klub egy nagyon jól működő kis kollektívát kovácsolt össze, melynek tagjai egytől egyig intelligens, művelt, tanult emberek és szeretetreméltóak. Mindenki egy csodálatos egyéniség.
No de én azt hiszem, hogy erre Tündi is rájött (végre elment már aludni, mert tudom, hogy hajnalban újra itt fog sürgetni, hogy ébredjek).
Összességében a bibliai idézeteddel is egytértek.
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél és rávilágítottál az igazi mondanivalómra.
Szeretettel: Évi. |
- április 04 2012 11:55:30
Szia kedves Viki!
Nagyon örülök, hogy itt vagy - már az előző hozzászólásodnál is írtam, hogy nagyon vártalak, de most itt megint megteszem, mert tényleg így van - a virtuális barátkozáson én is elgondolkodtam, hiszen tulajdonképpen csak verseink, prózáink alapján ismerjük egymást, de azok mi vagyunk, a mi gondolataink, véleményünk, életszemléletünk, tulajdonságaink, erényeink, mind-mind kiolvasható a sorainkból. Nekem már olyan rutinom van, - mivel minden nap itt esz a fene -, hogy az első két -három sor után meg tudom állapítani, hogy ki írta a verset, vagy a prózát, pedig még nem is láttam a nevét. Én is regisztráltam más portálra is, de nem sok verset publikáltam - nem azért mert nem olvasták, vagy kevesebben olvasták volna, vagy nem véleményezték, vagy negatív kritikát kaptam volna - nem, hanem azért mert itt vagyok "itthon". Itt már minden kedves klubtagot ismerek - no és szeretek - érzem, hogy ők is szeretnek - idegenbe nem volt jó.
Én olyan típus vagyok, nehezen barátkozom, de akit egyszer a szívembe zárok, az ott marad örökre. Nem szeretek cikázni összevissza.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Puszillak: Évi. |
- április 04 2012 12:08:54
Ja, Vivike, ezt még elfelejtettem, hogy a versei - prózái -, hozzászólásait értékelve, mindenkiről - főleg aki mindennap jelen van a NAPKORONGON - írtam egy kis jellemzést csak úgy magamnak, szórakozás gyanánt. Könnyen kiolvasható a sorokból az emberek lelkivilága. Én meg azzal imádok foglalkozni.
Szeretettel: Évi. |
- április 04 2012 12:11:16
Bocsánat, nem Vivit akartam írni, hanem Vikit! |
- április 06 2012 18:18:05
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét ilyen sokan megtekintettétek kis förmedvényemet.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
