|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
 MM
Sajnálom ,hogy nem ismerhettem a nagynénémet.
Igaz történet Édesapám elbeszélése alapján.
Még alig voltam nyolc-tíz éves, amikor Édesapámmal kilátogattunk a temetőbe.
Megálltunk egy sír előtt, a kissé patinás sírkövön aranykeretes női fénykép és egy felirat:
"Kis menyasszonyom lelked az Istené"
"Emléked örökké enyém"
Kálmán
Apám magához ölelt, mert kitört belőlem a zokogás. Nem vettem le szemem a bájosan mosolygó szép arcról, amit a fényképen láttam és aranybetűs feliratról: élt huszonegy évet.
- Ő volt az én szeretett húgom Erzsike.- mondta
Miután mi is tettünk pár szál virágot a vázába, amiben már sok-sok szál friss vörös rózsa volt, elindultunk a magas tölgyfák közt vezető hosszú úton a temető kijárata felé.
Apám zsebkendőt adott, mert még mindig szipogtam.
Kérdések sora tört fel belőlem. Édesapám aztán szépen elmesélte Erzsike tragikus történetét.
Négy évvel volt Erzsike fiatalabb nálam. Gyermekkorunk minden percét együtt töltöttük. Nagyon szerettük egymást, öten voltunk testvérek. Erzsikém nagyon szép és mi több kedves és szorgalmas kislány volt. Olyan tündéri, mint egy angyal, mindent és mindenkit szeretett, állandóan vidám volt és mosolygott. Csodálatos kézi-munkáit láthatod nagyanyád lakásában.
- Azt a sok szép díszpárnát és csipke-terítőt is ő készítette, amit én is láttam?
- Igen.
_ A gyerekeket is nagyon szerette, tanító-néni lett volna. Mivel szegények voltunk egy ügyvéd taníttatta, akinek nem volt gyereke.
- De hát mi történt, miért halt meg?
Engem ez érdekelt volna leginkább.
- Még én mutattam be neki Kálmánt, az egyik volt osztálytársamat. - folytatta a történetet Apám .Nagy szerelem szövődött köztük. Ha csak lehetett mindig együtt voltak
Az én édesanyám, vagyis a nagymamád elég szigorú asszony volt, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy egyedül bálba csak nagykorúsága után mehet, még a vőlegényével sem mehetett egyedül soha sem.
Végre eljött a születésnapja a huszonegyedik. Kálmán odaállt szüleim elé és megkérte Erzsike kezét. Nagyon értékes köves gyűrűt húzott menyasszonya újára.
Következő héten farsangi bál volt a környéken.
Erzsike a születésnapra kapott gyönyörű világoskék taft ruhát vette fel. Fénylő fekete haját sütővassal anyám bodorította ki.
Én is mentem a bálba és büszkén néztem a táncoló húgomat, látva és hallva a körben ülő "gardedám" mamák elismerő megjegyzéseit.
Erzsike és Kálmán keringőztek, forogtak, suhantak. Emlékszem le akarták kérni egy egy táncra más fiuk is Erzsikét, de Kálmán a kérésre, hogy "szabad?"- mindig nemmel válaszolt.
Nagyon boldogok voltak.
A büfében hűsítőt és pezsgőt is ittak, majd a tánctól felhevülve kimentek a friss levegőre, ott ölelkeztek, csókolództak.
Másnapra Erzsike belázasodott. Orvos is jött hozzá. Recepteket írt és ágyban fekvést javasolt
Kálmán kikísérte az orvost, néhány pengőt akart adni neki, de ő nem fogadta el.
- Fiatalember, a menyasszonyának tüdőgyulladása van! A gyógyszerek mellett óránként cseréljék a mellkasán a priznicet.
Az egész család aggódott a kislány állapota miatt. Egész éjjel köhögött, nem is aludt. Karikás nagy barna szemeivel esdeklően fel-nézett az ágy felett függő feszületre.
Ismét jött az orvos, majd Apám kikísérte, mert Kálmán nem mozdult a betegágyától.
- Jó ember, - mondta az orvos. Láttam a véres hímzett fehér zsebkendőn a vérfoltot, a szaggatott légvételt. Készüljenek fel a legrosszabbra.
Másnap éjjel Erzsike szeme örökre lecsukódott.
Kálmán teljesen összetört, szíve majdnem megszakadt a fájdalomtól. Hetekig nem evett, öngyilkos akart lenni. Ragaszkodott, hogy ő temethesse el, és a sírkövet és feliratot is ő készíttette..
- Elmondtam neked, mert már elég nagy lány vagy, hogy megértsd a nagynénéd történetét.
- Tudod kislányom mi a szomorú ebben? Az, hogy egy év múlva Fleming professzor találmánya a penicillin, ami megmenthette volna a húgom életét, már Magyarországon is megjelent a patikákban.
Kálmán mai napig sem nősült meg, gondolom előttünk ő járhatott a temetőben, mert mindennap kimegy és friss virágot visz menyasszonyának.
- Nagyon szomorú voltam még napokig és csak az sírfeliratot láttam magam előtt:
"Kis menyasszonyom lelked az Istené
Emléked az enyém!"
Erzsike a szép lány, aki egy nyáron át táncolt! |
|
|
- április 01 2012 11:01:39
Kedves Maria!
Igen megható ez a történet. Sajnálatos, hogy Fleming professzor találmánya - a Penicillin -még akkor nem kerülhetett a patitkákba, hogy Erzsike életét megmenthette volna!
Tudom, hogy nem Erzsike volt az egyedüli, akinek a tüdőgyulladásban akkortájt meg kellett halnia megfelelő gyógyszer hiányában, de ez a családot akkor nem vígasztalta, ahogy a többi családot sem, akik közeli, fiatal hozzátartozóikat, gyermekeiket veszítették el.
Igen sajnálatos!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- április 01 2012 11:11:39
Nagyon szép, megható történet, kitűnő megfogalmazás! Gratulálok!
Hát igen! A penicilin! Hazai megjelenése előtti emlékeimben még ma is él a szigorú figyelmeztetés: ne igyál hideg vizet, ha ki vagy melegedve! És hol tartunk ma? Elég, ha csak a behűtéstől párás Coca Colás üvegből szomjat oltó fiatalok TV reklámjára gondolok...
Szeretettel Andy |
- április 01 2012 11:53:27
Ilyenek a véletlen életutak...
és hol vannak a mai "kálmánok"...? |
- április 01 2012 13:48:02
Kedves Maria!
Nagyon jól megfogalmazott, megható történetet hoztál. Egy haláleset a családban - vagy bárhol - mindíg nagyon szomorú eset, de főleg akkor, ha értelmetlen. Ha az orvostudomány olyan fejlett lett volna azokban az időkben (is) amilyen most, biztos, hogy nem lett volna annyi áldozata a kórokozóknak.
Mivel a vőlegény soha nem nősült meg, azt bizonyítja, hogy őszintén, igazán, szívből szerette kedvesét és a lelke vele távozott.
Nagyon szép, megható történet kedves Maria.
Gratulálok és szeretettel olvastalak!
Évi. |
- április 01 2012 14:38:31
Szívszorító történet, nagyon szépen megírtad. Akkoriban sajnos így volt ez. A történethez méltó szépséggel írtad meg.
Szeretettel:Gizi |
- április 01 2012 19:01:37
Kedves Dellamama! Engem mindíg szorongás tölt el mikor meghallok egy halál hírt! mindíg eszembe jut kedvesem,gyermekem és testvéreim akik már nem lehetnek közöttünk. Ma is meghalt egy jóbarátom,és a hálátlan feladat rám hárul,mert nekem kellett kiharangoznom.Nagyon megható a története, és megnyugvást kívánok önnek, és a kedves családnak is.Bár tudom a lélek soha nem nyugszik meg, főleg azok akik itt maradnak!szeretettel: Ferenc |
- április 01 2012 19:04:34
Kedves Zsuzsa, Andy, Rapista, Évi , Gizi és Ferenc!
Köszönöm, hogy ezt a szomorú történetet elolvastátok: Dellamama |
- április 04 2012 15:29:50
Kedves Maria!
Meghatottan olvastam szomorú történetedet.
Hasonló eset történt apukámék családjukban is.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- április 04 2012 20:17:47
Köszönöm, Viktoria és Gitka, hogy elolvastátok ezt a szomorú történetet.
Dellamama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 04. kedd,
Károly napja van.
Holnap Imre napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
