|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,214
|
|
 V
Részlet az álomnaplóból.
A templom.
Hófehér ragyogás. Fentről színes szikrázó csillagok hullnak. Szinte érezni lehet a mozdulatlanságot. A csend édes nyugalmat áraszt. Olyan a kép, mint egy festmény részlet. Nincs égbolt, csak a fehérség. Tejfehér épület, mint egy félbevágott templom. A lépcsőn jövök lefelé, fehér hosszú ruhában. Lassan, nagyon lassan. Nem mozdulok, de mégis megyek, mert egyre lejjebb jutok a lépcsőn. Megállok a lépcső legalján. Nézem a színes csillaghullást. Jobbra nézek az utolsó lépcsőfokon állva. A templom oldalánál egy szőke kislány áll. Ugyanabban az egyszerű fehér ruhában. Nem mozdul ő sem. Néz rám, sír. Nézzük egymást a némaságba, miközben a gyermek szeméből egyre csak folynak a könnyek. Szomorú a kép. De érdekes módon nem érzek semmit. Egyáltalán semmit. Azaz nem semmit, hanem valamiféle, csodálatot. Nyugalmat. Felébredek, tudom, hogy fent vagyok. Annyira szép a látvány, hogy nyitott szemmel is látom. Mintha diavetítőn menne a kép. Hosszú évekig visszatérő álom volt. Azután évek múlva abba maradt. De látom, amikor csak akarom. Olyan mintha a lelki szemem tükrözné. Mintha egy meg nem élt élet, vagy egy másik élet jelenete lenne. Mit üzen? Nem tudom. De a nyugalom ellenére olyan érzésem van, hogy figyelmeztet valamire. Vagy inkább megmutatott valamit, amit nem vettem észre. Ezért van talán, hogy így ennyi év távlatából is csak rá gondolok és látom. Furcsa dolog, nem kellemetlen. Igazából nem tudom templom-e az álombéli építmény, de a körülötte fodrozódó fehérség, ami olyan nyugalmat árasztott, amelyet soha, se előtte, sem azóta nem éreztem, amiatt, kineveztem magamban templomnak. Amikor elgondolkodom rajta mit jelenthet, úgy érzem mintha egy égi képbe csöppentem volna bele. Hívatlan látogatókén, a másik oldalról. Talán ezért látom félbe a képet. Már nagyon sokszor megakartam festeni, üvegre. De amikor kikészítettem az üveglapot mintha el is felejtettem volna. Egészen mást festettem le. Emlékszem egyszer egy téli táj lett a végeredmény. Akkor mindig azt mondom- majd legközelebb. Most hogy a naplót írom, azt hiszem, sohasem fogom megfesteni azt a képet. Valami nem engedi. Láthatom amikor akarom, de csak ennyi. Vagy talán még nem jött el az ideje?
Pitvaros:2012.04.01. 14:05:50
|
|
|
- április 01 2012 15:22:43
Kedves Gizi!
Nagyon szép volt az álmod és ragyogó képben vissza-adtad írásoddal.
A templom lelkünk"temploma" a legbelső szentély. Te kicsinek és védtelennek érzed magad. A fehér szín minden esetben a tisztaságot jelenti. Ebben az esetben lelked tisztaságát.Mint fehér ruhás kislányt látod magad? / esetleg mint menyasszony?/, jelentheti, hogy nem találod helyedet, szeretnél biztonságban lenni.Új utat keresel, változásra vágysz!
Ez az álom üzenete. Szerintem.
Szeretettel: Maria  |
- április 01 2012 18:24:21
Kedves Gizike! nekem is nagyon tetszik az írásod. Egy különleges élményről számolsz be amit álmodtál,de nem tudod le festeni. velem is megtörtén már hasonló dolog, mikor álmomban találkoztam az Úrral ragyogó aranyszínü fényben mögötte az angyalokkal. az érzés leírhatatlan,oly gyönyörű volt,hogy soha nem feledem álmomat: Álmomban három alkalommal már találkoztam vele!Szeretettel Ferenc |
- április 02 2012 20:10:31
Kedves Gizike!
Furcsa, de szép a visszatérő álmod. Szerintem is a valamikori kislányt látod, aki voltál. Valami miatt szomorú lehettél, amit nehezen felejtettél el talán, ezért jelensz meg álmodnak önmagadnak.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 04 2012 16:01:08
Kedves Gizi!
Azt hiszem - az álmainkban visszatérő, vagy előre látó emlékek sorakoznak. Azt mondják, a nappal továbbélése egy-egy álom. Néha megrémülünk, olykor megérzünk előre dolgokat. Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- április 04 2012 16:27:01
Köszönöm szépen a figyelmeteket. Mária, Ferenc, Zsuzsanna, Viktória, Szomorúfűz. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 15. szerda,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
