|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Csörög a telefonom valahol...
 M
- Tündikém, kapd már fel azt a kis cédát, nem hallod, hogy csörög? Hol vagy? Elaludtál? Hozzád közelebb van! - sürgetem Tündit.
- Már fel is vettem kedvesem, apukád (apukánk) hív, tessék beszélj! - mondta Tündi, de már sasolja, hogy most miről fantáziálok.
- Szia apukám, mi történt, hogy hívsz, elfogyott az irógépszalag, vagy baj van? - kérdezem apukámat kétségbeesve.
- Nincs semmi baj kislányom, nyugodj meg, az írógépszalagom sem fogyott még el, Andriska szeretne Veled beszélni, adom Őt! - mondja apukám kedvesen.
- Szia Éva néni, rettenetes bajban vagyok, segíts kérlek szépen! Hozzál nekem légy szíves egy finom illatú parfümöt, ugyanis holnap szeretném meglocsolni a szerelmemet, iskolatársamat. Gyönyörű szép kislány, elvarázsolt csodálatos tekintetével, bájos mosolyával, éltető kacajával, teljes mértékben beleszerettem, bele halok, ha nem látogathatom meg holnap. Ugye bejössz hozzánk - apukád is vár - elintéztük a "főnökkel" a soron kívüli látogatásodat, megadta az engedélyt.- mondja szinte egyszuszra Andriska.
- Megyek kedvesem, van még a kedvenc parfümömből, azt beviszem Neked, mert a szerelmes szív nem várakozhat, maximálisan megértelek. Indulok!
- Tündikém, ugye nem haragszol, most ismét magadra hagylak, hiszen Andriskának szüksége van rám. - mondom Tündinek és már világoskék mágneskártyám a kezemben van.
Megérkezem, Andriska már vár a kapuban, nyakamba ugrik, óriási puszit nyom az arcomra, szikrázik az örömtől két szép kék szeme.
- Nagyon köszönöm Éva néni, hogy ilyen hamar érkeztél, gyere megmutatom a fényképét, Melindának hivják - ugye milyen szép neve van? - tessék nézd meg, imádom, szeretem, azt hiszem, hogy Ő lesz a feleségem. - mutatva felém a fényképet.
- Andriskám gratulálok, tényleg nagyon szép kislány, nem csodálom, hogy meghódította a szívedet. És ha ilyen értelmes, okos, intelligens mint amilyen szép, akkor csak is gratulálni tudok Neked.
- Persze, hogy értelmes, csodálatos hangja elvarázsol, ha rám tekint a Földön érzem magam, pedig itt a mennyekben is nagyon jó nekem. - mondja Andriska és apukám írásai között kutat, majd elővesz egy gyönyörű gyöngy betűkkel írott lapot, melyen szerelmes verse tündököl, melyet Melindának írt és felém nyújtja.
Apukám mosolyog kicsi bajsza alatt és látom, hogy mélyen együtt érezve Andriskával kedve felderül. Rám kacsint és int a szemével, hogy olvassam csak el.
Drága egyetlen szerelmem
Hidd el nagyon kellesz nekem
Te vagy az álmom, vágyaim
Nem érdekelnek társaim
Te vagy életem kis virág
Nap is Rád ontja sugarát
Engedd, hogy meglocsoljalak
pici számmal csókoljalak!
Két szép szemed ha rám nevet
szárnyalok mint a képzelet
parfümöm szórom én reád
engem szeretsz, sose bánd!
Elhozom Néked csillagot
Boldogság fénye Rád ragyog
Szívemben élsz, jól tudod
Csakis veled boldog vagyok!
- No milyen Éva néni? Ugye szuper? Ezt a verset neki írtam, holnap ezzel szeretnék menni hozzá locsolkodni. - kérdezi tágra nyílt értelmes szemével rám tekintve.
- Andriskám, ez nagyon szép, gratulálok, Melinda biztos, hogy nagyon fog neki örülni. - mondom Andriskának, de időközben eszembe jut, hogy tettem a táskámba csoki nyuszit - tudom, hogy imádja - és a kezébe adom.
- Andriskám, hoztam neked egy kis édességet, de apukámnak nem szabad, tudod? No jó, csak egy kicsit.- és már puszit nyom orcámra és parfümömmel a kezében indul az ő szobája felé.
- Kislányom, nem is tudod, hogy milyen nagy örömet szereztél a kis barátomnak, már reggel óta rágja a fülemet, hogy beszéljek a "főnökkel", hogy behozhasd neki a parfümödet. Azt mondta, hogy ma éjszaka itt alszik velem, mert olyan felfokozott érzelmes hangulatban van, hogy nem fog bírni magával, alig várja majd, hogy reggel legyen. Édes kis tünemény ez a gyermek, nagyon szeretem.- mondja apukám elmerengve.
- Kislányom otthon mi újság? Anyukád kórházban van még?- és könnybe lábad mind a két szeme, próbálja elrejteni előlem, de nem tudja, hangosan zokogni kezd.
- Ne sírj apukám, ő még kórházban van, de azt mondta a doki, hogy felerősítik, ismét megtanítják járni, vagy legalább néhány lépést tenni, valószínű, hogy a jövő héten haza engedik. Már én is nagyon várom, hogy újra itthon legyen velünk.- mondom könnyeimmel küszködve, de megsimítja öregedő arcomat, és kitartásra biztat. Elsírom magam, közben a szívem majd nem megszakad, de bírnom kell, nem adhatom fel, nekem még van feladatom.
Kisírom magam, közben lassan, csendben megnyugszom. Apukám már nem figyel rám, folytatja írását, amint látom most a húsvéti szokásokról ír egy történetet beleszőve a Bibliát is. Nem zavarom tovább, egyébként is belép a "főnök" és int kezével felém kedvesen, hogy lejárt az időm, mennem kell.
Elköszönök apukámtól, útban kifelé a kapu felé Andriska szalad utánam magával hozva hófehér kis ingecskéjét, sötétkék nadrágját és egy picsiny csokornyakkendőt.
- Éva néni, ez a ruha jó lesz holnap? Elegáns, szép fiú leszek? Hiszen hódítani megyek! - mondja nekem gyermeki kacajjal, boldogsággal a szívében.
- Csinos leszel Andriska, kívánok Neked sok szerencsét. Ha lesz rá lehetőséged, hívjál, hogy megtudjam, hogyan sikerült a randevú. - mondom neki kedvesen és már csak a szőke haját látom lobogni, amint fut a szobája felé. |
|
|
- április 09 2012 07:09:14
Kedves Évi!
Minden báj és kedvesség, szeretet benne van írásodban. A kis Andriskának "Tündikéd "nagyon szép versikét írt.
Édesapádat is nagyon szerethetted, megható ahogy beszélgetsz vele.
Nem is tudom, hogy sok vagy kevés locsolót kívánjak e?
Kellemes húsvét hétfőt Neked és családodnak is!
Szeretettel ölel: Maria  |
- április 09 2012 07:48:07
Kedves Maria!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál véleményeddel. Igen, nagyon szerettem apukámat, ő volt a példaképem. Imádtam az egyéniségét, humorát, mely fergeteges volt. Pozitív életszemléletemet tőle örököltem.
Tündi meg van őrülve - az április állandóan így hat rá - állandóan diktálni akar!
A locsolkodásról: Én utoljára tini koromban fogadtam locsoló fiúkat, közel negyven éve nem igazán érdekel, mert (mint fehér holló) nem szeretem. Nem szeretem, mert első és egyben utolsó tapasztalatom igen csak kellemetlen volt. Fiatal házasok voltunk és az egyik kollégám átjött barom részegen, de olyannyira, hogy alig tudott megállni a lábán. Természetesen cigarettázott és nem talált bele a hamutartóba és simán ledobta a szőnyegünkre és ott taposta el a csikket. No ekkor mondtam a férjemnek, hogy ezt mindörökre befejeztük, én nem kínlódok egy részeg férfival sem.
Természetesen másnap a munkahelyen bocsánatot kért, mert a férjem finoman a tudtára adta - bár lehet, hogy emlékezett rá, mert nagyon sunnyogott másnap - hogy mit művelt.
Lehet, hogy ez vágta ki a biztosítékot nálam, de az is lehet, hogy ezen ominózus eset nélkül is ez lett volna a véleményem.
Úgy hogy locsolókat nem várok, a gyermekeimet viszont igen, mindennemű locsolkodás nélkül. De ők ezt tudják.
Nyilván a munkahelyen nem illet - másnap reggel - megtiltani, de akkor intelligensen tették, hiszen munkahelyen voltunk.
Köszönöm, hogy itt jártál, még egyszer kívánok Neked én is kellemes ünnepet és finom parfümöt, ha Te várod a locsolókat.
Szeretettel ölel: Évi.  |
- április 09 2012 09:45:33
Kedves Évike!
Jólesett olvasni a "mennybéli" párbeszédet, igen megható volt!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 10 2012 11:05:58
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- április 11 2012 10:58:32
Kedves Éva!
Meghatódva olvastam kis történetedet! Mit is tudnék még hozzáfűzni? Elolvasva a hozzászólásokat, önkéntelenül fölhúztam a vállamat, és széttártam a karjaimat. Olyan kedvesek voltak, hogy én már csak bólintani tudok rájuk, és csatlakozni hozzáluk!
Szeretettel Andy |
- április 11 2012 10:59:54
Kedves Vikike!
Igen, jól látod a helyzetet, tényleg olyan mint egy terápia. Én elképzeltem magamnak ezt a kis mennybéli "világot", ahová útba indulok, ha úgy érzem, hogy vigasztalásra szorulok. Nekem ez olyan, mintha mondjuk egy vallásos ember elmegy a templomba és istenhez fohászkodik, imádkozik. Mivel én nem vagyok vallásos, nekem ez az "utazás a mennybe" - képzeletemben - jelenti a vigaszt, amikor elkeseredek. Neked elárulom, hogyha én egy ilyen megható történetet megírok, végig bőgöm, mert annyira átélem, hogy ezáltam meg is nyugszom, mire a történet végére érek. Bizony jó terápia ez, mostanában, hogy anyukám beteg, egyre többször folyamodom ehhez a "gyógymódhoz". Én ajánlom mindenkinek, aki nagyon-nagyon érzékeny lelkivilágú, hogy akár ilyen formában - képzeletével szárnyalva - írja ki magából a fájdalmakat.
Köszönöm szépen jókívánságaidat anyukámmal kapcsolatosan, és amit nekem kívántál azt is köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- április 11 2012 11:08:48
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat és véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- április 12 2012 19:09:49
Kedves Évike!
Megható írás. Mint mindig - most is könnyes szemmel olvastalak.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- április 13 2012 08:28:52
Kedves Gitka!
Nagyon szépen köszönöm elismerő szavaidat.
Mindig szeretettel várlak!
Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
