|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
A magocska története
Szomorúfűz
A kicsi mag
Volt egy aprócska kicsi mag. Valamikor, valahonnan került a világba.
Sodorta a szél, verte vad vihar, lélek távolon a föld alá került, betemetődött. Árnyban, sötétben tengődött - reményvesztetten.
A kis magot sokáig nem érte fény a mélyben, mígnem egyszer egy fénypont áthatolt a burkon és hozzá jutott. A fénypont nőtt, a kis magot cirógatta, dédelgette, simogatta. A magocska napjai kezdtek langyosodni, melegedni. A dermedtsége felengedett, ébredezett, s lassan észhez tért. A friss szellő simogatta, a lágy eső permetezte, a fény, - a napsugár melengette. A magocska életre kelt. Sarjadt, kicsírázott, rügyet hajtott: kidugta fejét a föld alól, hogy kíváncsian nézzen szét a nagyvilágban.
A meleg szeretet elhozta neki a kikeletet, az életet. Szárat hajtott, és gyönyörű bimbót hozott, amely szép virággá nyílott meg. Egy ragyogó szempárnak mutatta bársony virágait, ontotta illatát. Ő ezzel hálálta meg a felé érkező szeretetet.
Eljött az aranyszínű ősz. A kis virág elvesztette szirmait. Elszórta magját, de a szeretet melegében a kicsi mag csendesen éldegélt tovább. Ha nem is virággal, de a legnagyobb hálával, szeretettel köszönte meg a neki adott melegséget.
Reménykedett, hogy ez a szeretet segít átvészelnie a telet és újra élhet.
Azután a fény kezdett halványulni, ritkulni, majd egy ponttá lett, és végül ez a pont is elveszett.
A kis mag naponta árvább lett, és a szeretet fénye nélkül magszíve a bánattól csendesen megrepedt.
|
|
|
- április 15 2012 18:23:50
Nagyon megható a szeretet magjának története.
A " magocska" fény nélkül, gondozás nélkül maghal!
Megható és szép!
Szeretettel olvastam: Maria   |
- április 15 2012 19:47:30
Kedves Maria!
Köszönöm, hogy kis történetemet elolvastad.
A mag története igazán saját életem története is
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- április 16 2012 07:28:24
Kedves Gitka!
Sejtettem, hogy ez a gyönyörű prózád - átvitt értelemben - Rólad szól.
De lesz még fény, mert a remény nem adja fel soha, mindenkiben ott lakozik és újraéleszti a kis magocskát, ha egy kicsit tovább tart is, de neki van ideje!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek: Évi.  |
- április 16 2012 10:08:03
Nagyon szép, szívhez szóló írás! Ha sját életedről írtad, azt kívánom neked, hogy ez a magból kelt virág évelő legyen, hogy a sötétséget átvészelve újra meg újra virágjával gyönyörködtethessen! (és még sok ilyen kedves írást, mint ez a mostani teremjen!)
Szeretettel Andy |
- április 16 2012 15:43:35
Kedves Évike!
A remény éltet, de néha fájóbb a helyzetem. Azután mikor összeszedem magam - újra éledek.
Köszönöm kedves szavaidat. Szeretettel ölellek: Gitka |
- április 16 2012 15:50:09
Kedves Andy!
Őszinte szívvel köszönöm kedves szavaid.
Köszönöm jókívánságaidat és látogatásodat.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- április 17 2012 19:51:55
Kedves Szomorúfűz! A kis magról szóló történeted, hasonlít Jézus beszédéhez amikor a jó mag beesik a földbe és kikel! A rossz viszont mellé esik, vagy épp csak a tetejére és a madarak felszedik.Példa beszédeiben is többször tesz említést a jó helyre eső magról. Ez a mag maga a hitünk magja! Aki megtalálta Jézust, az jó magot vetett, aki nem az rossz helyre vetette a magját és még van ideje megtalálni,ha csak önként nem mond le róla!.....Szerettel olvastalak! |
- április 18 2012 11:25:27
Kedves Gitka!
Először szívet melengető, majd a végére szívet facsaró szomorúvá vált a történet. Azt hiszem, az emberi életet szeretted volna a kicsi maggal szimbolizálni. Sajnos, nem minden elvetett magból lesz új élet, ahogy az embereknél sem mindenütt lesz leszármazott, ezért egy-egy dinasztia egy idő után ki is halhat!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 18 2012 12:27:36
Kedves Ferenc!
Köszönöm szép soraidat. Igaz, magunknak kell megtalálni, de van, amikor az idő már nem engedi. A hitünk sok mindenen átsegít és segít.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- április 18 2012 12:30:16
Kedves Zsuzsám!
Igen - a kis mag története az én életem története. A bánat, a szomorúság, a betegség sokszor mélyebben érinti az embert, de a remény olykor felcsillan.
Köszönöm kedves soraidat és olvasásodat.
Szeretettel: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
