|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 V
Most akkor a testvírem vagy, vagy nem?
Hangulatosnak azért nem mondható kis falusi kocsma történetem színhelye, mely bárhol lehet az országban vagy a nagyvilágban. Sűrű füst gomolyog, alpári szöveg, talán még egy két káromkodásszerű szófoszlány is kihallatszik, de van akinek kifejezetten jó a hangulata. Miért ne lehetne? Hiszen vigadni jönnek ide, vagy mi a fene?
- Gyere csak Józsi, kérek neked egy hosszúlépést, aztán ülj le mellém, beszédem van veled! - mondja barátjának (mert eddig azt hitte, hogy barátok) Karesz. Közben nagyot hörpont poharából, hogy mit iszik az még nem derült ki, mert teának túlságosan sötét, sörnek még inkább, hacsak nem barnasör. A söröskorsó mellett viszont tisztán látszik a stampedlis pohár, mely ugyan nem stampedli, meg van az bizony egy deci is, ha jól megnézzük. De nem nézzük, mindenki azt iszik amit akar, illetve amire fussa.
Józsi füleit megérintik Karesz szavai és oda botorkál Karesz mellé és nem szerelemtől fátyolos tekintettel, mely inkább rémült révedeznek tűnik, no de csak így első látásra, mert másodikra már tisztán látszik, hogy beton részeg.
- no mi a helyzet Karesz! Mi a francot akarsz tőlem, inkább hozasd a beigért hosszúlépést csak szapora léptekkel ám! - mondja Karesz akadozó nyelvvel. (Nem tudom kristálytisztán megállapítani, hogy milyen nációt képvisel az a nyelv melyen megszólal, de annyi bizonyos, hogy ahogy szokták mondani "töri a magyart". Töri a fene enné meg, de nagyon. No mindegy, valahogyan csak megértem, ha addig élek is)
- No figyúzz ide Józsi! Tudod, hogy mi tesvírek vagyunk? No ezt nem tudtad, ugye. persze, mert hülye vagy! Jó, nem a szó szoros értelmében, mert ugye sem az anyánk, sem az apánk nem ugyanaz, de a szesz, az közös, a szesz, az alkohol szeretete, az már valami. Akkor most mi következik ebből, na mi, áruld el nekem!- sürgetné barátját Karesz, de Józsi homályos tekintettel bámul a semmibe, az, hogy gondolkodna, véletlenül sem árulkodik tekintetéből.
- Hát figyúzz Józsi, ne találgass tovább, úgysem találod el, hát szesztesvírek vagyunk. Nem barátok, hanem tesvírek. Na érted már? Na egészségünkre, igyunk, legalább a klutúra az, ami látszik, vagy látszani fog rajtunk. De csak rajtam, mert rajtad már látszik! - és meglendíti sörös korsóját Józsi felé.
Aki éppen egy földrengést élt át ezáltam, mert ott leledzik az epicentrumban. Magához tér kicsit és felkiált!
- Mondd csak Karesz, élünk még? Vagy az ott fenn a Göncölszekér? Vagy más dimenzió? Hol vagyunk, olyan világvége hangulatom van. Csipjél belém, no csípjél már, élek még?- kérdi Józsi, de válaszra már nem vár, mert ledöntötte torkán a hosszúlépést és mély álomba zuhant.
Gondolkodik Karesz, most mitévő legyen, mit tegyen az újdonsült testvérével, hagyta volna meg inkább abban a tudatban, hogy "csak" barátok, biztos, hogy e kellemes hír hallatára ült ki ekkora döbbenet és megrázkódtatás Józsi lelkére. Várt, várt egy kicsit, kért még vagy 15 stampedlit egy deciset és lekísérte a barna sörrel. Kezdett elálmosodni, beszélgető partnere sem volt, gondolta, hogy ő is huny egyet, miért, ideje van, az asszony csak hadd várjon neki is van ideje, különben is otthon a sok gyerek, ő már nem bírja ezt idegekkel.
Hajnali négy órakor szólalt meg a tudatukban a kis vekker, szinte egyszerre ébredtek - persze, hogy egyszerre, hiszen testvérek, egymás mellett élnek, szeretik egymást, hát hogyne!
- Szeva Józsi barátom! Jót aludtunk, nincs még záróra ugye? Persze hogy nincs, hiszen mi itt törzsvendégek vagyunk, ki mer bennünket kipenderíteni. Senki! Még egy kört a tegnapiból angyalom! - kiáltott oda Karesz a csapláros kisasszonynak.
- Mondd csak Karesz! Mér' mondod nekem, hogy barátok vagyunk, barátod neked a franc aki megeszi a pofádat, hiszen nem tesvírek vagyunk? Na hát akkor, ehhez tartsd magad!
A barátomat megválasztom, de tégedet ide osztottak mellém a szüleink, tök mindegy, hogy nem ugyanazok! No akkor egészségünkre!- mondja Józsi elhomályosult tekintettel. |
|
|
- április 24 2012 11:47:05
Nahát Évi!
Te kocsmába jársz, hogy ilyen élethűen tudod visszaadni az ott történteket, a párbeszédeket, a füstös hangulatot?
Nagyon tetszett ez az írásod is. Most bűntudatom van, mert még sok dolgom lenne a kertben, de időnként beszaladok "felfrissülni"!
Köszönöm a "stampedlit"! 
Maria |
- április 24 2012 12:12:23
Kedves Évike!
Valahogy én is úgy vagoyk, mint Maria, hol a főzőcske közepette, hol annak befejezése után ülök le a gép elé, és próbálom a lemaradásomat behozni, kevés sikerrel.
Jól jelenítetted meg a kocsmabéli szesztestvérek párbeszédét!
Még akkor is, ha a kocsmát messziről elkerülöd!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 24 2012 12:22:12
Kedves Maria!
Hát hogyne! Nem mondtam? A fene egyen meg engem már szenilis is vagyok! No de ha Téged ez zavar - úgy döntesz, hogy nem leszel ezek után a barátom - nem baj, én a piáról le nem mondok, punktum! No de azért megpróbállak kibékíteni egy-két stampókával, gyere, "ej ráérsz a kerti munkával még".
Egyébként ezt az írásomat egy kabarérészlet ihlette, ismétlik a tévében a Mikroszkóp színpad előadásában Sass József műsorait, imádom, mint minden humort. Ne legyen bűntudatod, majd holnap elvégzed a kerti munkát. Azért már emiatt ne vesszen a barátságunk!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és koccintottál velem.
Szeretettel: Évi. |
- április 24 2012 12:35:08
Kedves Zsuzsika!
Azt nem állítom, hogy nem voltam még kocsmába, talán életemben kétszer. Elmondom ezt a sztorit, ha nem baj.
Először l7 éves koromban, a titkárnőképzőbe jártunk Leninvárosba - akkor még úgy hívták - és ott volt egy nagyon patinás birkacsárda, amit én úgy hittem, hogy kocsma. De nem az volt, kulturált vendéglátóipari egység volt. A barátnőm - osztálytásam - anyukája a délutáni foglalkozás után megkért bennünket, hogy ugorjunk már át a csárdába, mert a barátnőm apukája eléggé szerette az alkoholt és fizetésnap volt, ilyenkor előszeretettel vette az irányt a birkába. És ilyenkor senki másna nem hallgatott csak a barátnőmre mint egyszem lányára, mert volt még 2 fia is. Úgy hogy ilyen apropóból betértünk a csárdába, ahol megtaláltuk a barátnőm apukáját és már tudta, hogy mennie kell hazafelé. Jött is velünk egyébként nem kellett "harcolni" vele.
Második alkalom az volt, amikor már apukámnak amputálták mindkét lábát és kerekes székbe kényszerült és amikor mentem vásárolni vittem magammal kerekeskocsistól és addig ő "leparkolt" a kerekes székével a bolt előtt, amíg én vásároltam. A bolt mellett volt egy kis vendéglő (Veszprémben) ahová mindig betértem, mert megivott egy kisfröccsöt, és én vittem ki neki, mert ő "bemenni" nem tudott. No de ez sem "igazi" kocsma volt, nem olyan mint ami fikciós történetemben szerepel.És ezután indultunk haza. No ennyi a valós a kocsmai "helyzetképből".
Egyébként részeg embert már láttam és valahogyan ilyen értelmesen tudnak értekezni egy pár (sok) stampedli után.
Kedves Zsuzsika köszönöm szépen, hogy itt voltál véleményeddel, mindig nagyon várlak és nagyon örülök Neked (is).
Szeretettel: Évi. |
- április 24 2012 14:42:13
Kedves Viki!
Neked elárulom, hogy Tündi a kocsmázós - jól látod a helyzetet,
nem kell küldenem, megy magától. Persze, hogy innen az ihlet
Kedves Viki, örülök, hogy ilyen fantasztikus humorod van, hogy azonnal veszed a lapot és a reakciód kitűnő! Imádom az ilyen embereket! No de hirtelen meghűlt bennem a vér, amikor azt írod, hogy neked nyáron kedvenc helyed a kocsma ha csak kis időre is, de gyorsan tovább olvastam, és nem csalódtam benned, hogy csak fagyizni szoktál ott.
Abban viszont maximálisan igazad van, hogy már nem gomolyoghat a füst, de tegnap láttam a híradóban, hogy a vendéglátóegységek előtt az utcán mit tudom én már hány méterre lehet csak cigizni. No de Tündinek protekciója van, mivel otthon van minden kocsmában, bemehet a tulaj kis irodájába azt a negyed szál cigit ott is elszívhatja. Ha lebukik, hát lebukik, akkor legfeljebb lecserélem, Gábor (az ihletfiú) úgyis talonban van, egye meg a fene akkor őt választom, nem árt egy kis stílus-váltás. Csak utálom a zöld szemét, meg a stílusát, meg úgy összességében.
Köszönöm szépen Vikike, hogy itt jártál homoros hozzászólásoddal, nagyon kedvelem.
További szép napot Neked is Róza lányodnak is és kedves férjednek is.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Ha egyszer az életben még egyszer Veszprémben járok betérek a kocsmátokba, hátha "összefutunk". Nem messze laksz Veszprémtől! |
- április 24 2012 14:45:09
Javítok! Természetesen humoros, no látod, ezt a szót speciel Tündi írta, persze, hogy most tért haza onnan! |
- április 24 2012 15:49:47
Évikém!
Egy percig sem gondoltam, hogy a kocsmai tapasztalatod nagy, de a fantáziád az I G E N !!
Szeretettel baráti öleléssel, Maria |
- április 24 2012 16:02:59
Marikám!
Nagyon köszönöm, hogy visszanéztél, most akkor itt az idő, hogy színt valljak!
Azért néha előfordult - mint katonalány - egy-egy továbbképzés után, vagy pártértekezlet után, vagy csak úgy munka után a fiúkkal tartottam - no nem a kocsmába, hanem egy kicsit kulturáltabb helyre- mondjuk a tiszti klubba egy kis kollegális csevejre. No de a fiúk vigyáztak rám, lerészegedésnek nem volt helye, sem nekem sem a fiúknak, de nagyon jól elszórakoztunk.
Természetesen ilyen alpári szituációkat nem tapasztaltam, de a katonák mondtak olyan vicceket, melyek akár a valóságban is megtörténhettek volna. Szép időszak volt.
A fantáziám már akkor is működött, mert minden szituációban a humort kerestem és meg is találtam. Férjemmel rengeteget nevettünk és a kollegákkal is. Tudod Te azt, hogy milyen érzés, ha csak szemkontaktus alakul ki két ember között és már dőlnek a röhögéstől, mert egyből vágja a másik a szitut. Vörösödött a fejünk a röhögéstől főleg ha nem illett röhögni!
No de nem pofázok már többet, mert Tündi intett, hogy ugorjak le érte a sarkiba, mert nem stabil az "állapottya".
Baráti öleléssel szeretettel: Évi. |
- április 25 2012 16:41:14
Kedves Évike!
Olvastalak - itt voltam - és mint máskor is - elindult bennem sok minden - az életünk emlékeiből.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- április 26 2012 10:04:45
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, mindíg örülök Neked és várlak!
Szeretettel: Évi. |
- április 29 2012 07:12:36
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy közelítek az 5oo-as megnyitás felé, már veszem is elő az indexemet és örömmel írom be a képzeletbeli érdemjegyet, melyet Nektek köszönhetek. Végtelen nagy örömmel tölt el, hogy szinte megszakítás nélkül folyamatosan nem volt hiábavaló megírnom apró szösszeneteimet.
Szeretettel üdvözlök Mindenkit, és jó egészséget kívánok!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
