|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A hiánnyá nemesült félelem
Március 15
A hiánnyá nemesült félelem
Ma arra gondoltam az ünnep kapcsán, ki kéne menni Petõfi szobrához. Kezemben egyetlen szál virággal. S ha letettem tiszteletem jelét, arcába kéne néznem a kõnyi ábrázatnak százhatvan évnyi múlttal, kapaszkodókat keresve a jelen elviseléséhez, hogy megmutassam a jövõnek, fontos nékem. Csak ennyi!
Gondolatban végig járom a történelmivé nemesült helyeket. Iszom vélük egy kávét, hallgatom a talpra magyart, a tizenkét pont bûvöletében járom az utcákat, mert tudom, európának szüksége van arra, amit a magyar létre hoz. Valaki kezembe nyom egy zászlót a börtön elõtt, és haza akarom hozni.
A tv-ben a népszavazás pártoldali magyarázata. Így lesz pitivé, nõ léggömbnyi ürességgé, vagy tömörödik fontossá, lesz elviselhetõ. Kinek-kinek anyagi érdeke szerint. Pedig csak arról van szó, a kisember engedi e, közvetlenül véle fizettessék meg azt a játékot, amit a hatalmat gyakorlói találnak ki.
A mindennapok monotonságában szükség van erre az ünnepre is. Megállva egy pillanatra, vissza kell néznem, hogy a jövõbe tudjak látni. És ehhez a mában kell alapoznom minden politikai, gazdasági érdek súrlódásaiban.
Most nem akarok arra gondolni, bukott harcot teszek magamnak ünneppé. És hány ilyenem van, és mennyi lesz még. Meg arra sem, gyilkolni kéne, mert mindig az erõsebb marad fenn, s hogy ezer év nagy idõ, vagy homokszem csupán. Arra sem, testembe zárt lélek miért így osztotta be földi létem, s ha *****, van-e még másik.
A hitben járok, nem a látásban. Vágja orcámba kíméletlenül egy hang. És nem tudom mit kezdjek véle. Nem akarok nemzetté gyúrni egyetlen csoportot sem, de a Kánaánba vágyom. Néha úgy érzem magam, mint Jézus, amikor a templomból kizavarta a haszonlesõket magából kikelve, mert ez az Apám Háza, kiáltotta. Így érzem magam életembe zárva. Tudod, a gonosz is a jó angyalok közé vágyik vissza. Csak az én különb vagyok tudata Észre sem vettem, az idõtlenségben idõbe zárt lettem.
Amikor úgy érzem, a meglévõ ünnepem már nem elégít ki, másik után nyúlok. Oszloppá teszem, hogy lássam, felcicomázom, hogy másnak is tessék, és elérhetõvé kínálom. Gyilkolni kezdek érdekében, halomba, keresztbe rakva romlani hagyom másnak cserébe. Zajos e csönd. Vérre hullik a testnek.
Nézem a tv-ben. Köveket hajigál, égõ benzines palackot dob a rend õrére, mert nem engedi tombolni õt. Azt észre sem veszi, kárt okoz, amit másokkal fizettetnek meg.
Ágyamon fekszem és arra gondolok, verseket, prózákat kellene írnom, amik kapaszkodóvá erõsödnek az emberek létében, és lassan ünneppé nemesülnek
2008-03-19 Érpatak
Nagyerdessy Mihály
|
|
|
- március 26 2008 04:47:12
Én azt gondolom, az utolsó sorok legyenek érvényesek, mert behozni ide politikát felesleges és értelmetlen, hiszen meg van annak a helye ezernyi fórumon és rendezvényen. |
- március 26 2008 09:35:01
[b]Nagyerdessy....én valahogy nem tudom érezni " ezeket "...talán szégyellni kellene magam...-nem tudom -.vagy azoknak kellene , akik azzá tették- silányították az ünnepet...amivé...
...aztán amikor igazán magadat vonod bele a történetbe...az érzéseidet, amik valóban rólad szólnak...kiengednék...de te itt sem hagyod...
...szeretem a stílusod...van egy érdekes-különös kongása...mely szíven üt...
szeretette[/b]l szí. |
- március 26 2008 11:11:27
Kedves denes! Becsülöm hitedet és alázatodat, ahogyan naponta nyúlsz munkádhoz, hogy az olvasóknak, és írásukat köz szemléjére tevõknek örömöt okozzál! És még is örülök hozzászólásodnak, mert tudod mi a politika, és - elsõ kézbõl - látod, nem használom ezt a fegyvert, s nem alázkodom elõtte, mert nem fûzõdik anyagi érdekem sem hozzá. Én mindannyiónknak - nem mindenki nevében! - kívánom, sokáig irányítsd ezt a sokszínû sokaságot, akik valamilyen oknál fogva bíznak lényedben. És mint írástudótól, szívesen venném okfejtésedet írásaimmal kapcsolatban.
Íródtak e sorok tiszta õszinteséggel, hittel és alázattal. Lényemet ajánlva segítségként zárom soraimat; Nagyerdessy Mihály |
- március 27 2008 17:05:54
Kedves Mihály!
Én a tiszta irodalmat szeretem, az õszinteséget, a fejlõdni akarást. Mégis nap, mint nap meg kell alkudnom.Dicsérnem a silányt, elviselni a sértõdöttséget, megküzdeni a tehetetlenséggel és szégyellnem magam a rengeteg nyelvi szabálytalanság miatt.
Nehezen fogadom el, hogy az élet elmegy melletünk, felgyorsult a világ, a tisztességnek nincs már értéke.
Ezért próbáltam, hogy legyen itt egy kis sziget, de az ajtókat nem zárhatom be, Bejön a szenny is, amit rögtön kitörlök, mégis újra és újra megjelenik.
Ilyen lett a világ.
Tibor |
- március 27 2008 19:19:17
Kedves Tibor!
Egyet értek véled! Sok a szájmenés, a giccs, az enyém az igazi. Nem találtam még olyan írást, amibõl sugárzott a hit és az alázat. Igaz, nem olvastam minden egyes írást. Tudom, századonként egy ember válik oszloppá a sivatagban, hogy a vándort segítse igazodni kíváncsiságában. De azt is tudom, a szájmenés képes alakítani a tömeget, ami mozdul hatására. Azért is vagyok itt, hogy segítsek annak, aki több akar lenni mostani önmagánál. Tudod, én hitben járok, és látásom van, ami még nem az igazi. Talán azért érzem, a jövõbõl ragadtam itt, s ha már vagyok, hát segítek.
Mihály |
- június 10 2008 12:55:46
Kedvs Nagyerdessy Mihály!
Azt hiszem, nem elõször vagyok itt, talán most másodjára olvasom ezt az írásodat.
A vége fogott meg leginkább.
Azt a sok kárt, amit okoznak ezek a feldühödött emberek, velük hozatnám helyre, azzal büntetném õket. Engem is mindenkor felháborít az, amit mûvelnek. Az nem megoldás, hogy ezzel is segítik tönkre menni az országot, mintha az az ország nem az övéik is lenne!
Kevés a tisztességes ember, s az úriember! De úgy látom és örömmel nyugtázom, hogy vannak még kivételek. És ezt ne vedd hízelgésnek, meggondolom többször is, hogy mit írok le, s amit eddig leírtam, az mindig a szívembõl jött. Még ha valaki másképp is gondolja.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
