|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Életemből egy kis rész, amikor kertes házba költöztem.
 M
FÖLD KÖZELBEN
/Egy kívülről csillogó, valójában nehéz élet kis epizódja/
Tavasz van. Eszembe jut, amikor jó pár éve ide költöztem új életet kezdeni egyedül. Éppen nyugdíjas lettem és mindent abbahagytam, ami az addigi életemet képezte. Na, nem
jó szántamból, a Sorsom diktálta így. Tehát a kertváros-jellegű, tetszetős, nyugalmas hely és a kis ház már felújítva várt. A kert tele volt szőlővel, mellette huzalok, a ház előtt pedig sok rózsabokor. Gondoltam, egy kezdő „kertésznek” lesz itt elég munkája.
Az egyik szomszédasszony javasolta, hogyha termelni is akarok valami házkörűlit, akkor trágyázni kellene. Szót fogadtam, ha kell, hát kell! Megtudakoltam az intézési módot, elmentem a Tsz irodába – ismerős volt a hely, akkor még ott teheneket tartottak és szegény Anyám onnan hordta az igazi, finom tehéntejet - leadtam a rendelést. A „mennyit” kérdésre bizonytalanul a „fogalmam sincs” válaszom után, megegyeztünk egy fuvarban. Fizettem, s megmondták a szállítás időpontját.
A jelzett időpontban kiabálásra lettem figyelmes, kiszaladtam, s a látványtól megsemmisültem, amikor megláttam a nagy pótkocsis teherautót a magasra púpozott, gőzölgő trágyával, amint kínlódott ez a vonat-szerű látvány a befordulással a keskeny kis utcába. Onnan van ugyanis a garázs-bejáró. Az ügyes vezető végül győzött, csak én álltam ott minden ízemben reszketve, amint aláírtam az átvételt. A szállítmányt az utca szélességében és hosszában pakolták le, ahogy elfért. A közelben lévő szomszédok – szimatot véve – lassan ide szállingóztak. Én meg csak álltam kétségbeesve az utcányi, véget nem érő rakás előtt.
Most mit csináljak? Az egyik szomszéd tanácsolt egy embert, aki talán segít, menjek a kocsmába, ott találom. Mit tehettem, mentem azonnal. Megtaláltam és készségesnek mutatkozott. Hamarosan jött is egy taligával, benne egy lapát és egy vasvilla. Szerencsémre az én portámon is volt egy kiszolgált tragacs és munkaeszközök, melyeket az előző tulajdonos hagyott itt. Így együtt, az erős testalkatú emberrel elkezdtük behordani az igencsak friss anyagot. Meg se mertem saccolni, hogy hány napig fog ez eltartani. Igyekezni kell, hisz az utca el van torlaszolva, hogy a terjengő „illatárt” ne is említsem.
Két-három órát dolgozhattunk, amikor az emberem előállt azzal, hogy neki most el kell menni leöblíteni a torkát. Szemem valósággal kiguvadt a meglepetéstől, de mit tehettem, folytattam a munkát egyedül. Talán egy órai toroköblítés után visszajött és csatlakozott a munkához. Gondoltam, most biztos szaporábban fog dolgozni, de tévedtem, mert hamarosan ismét mehetnékje támadt. El is távozott, de ekkor már komolyan kezdtem aggódni. A harmadik elmenetele után próbáltam visszatartani mérgemet, de még mindig reménykedtem.
Ekkor már szembetűnő volt a vidámsága és a bátorsága is. Félreérthetetlen, udvarlás-gyanús megjegyzéseket tett, és elkezdte dicsérni a küllememet. Na de ilyet? Ilyen állapotban? Ez aztán már sok! Fél nap alatt ilyen „sikereket” elérni! Látni sem akarom tovább! Megkérdeztem, mennyivel tartozom, kifizettem, megköszöntem a „nagy” igyekezetét és elküldtem!
Kb. két hétig hordtam az utcáról reggeltől estig, szakadásig. A kertben pedig még szét kellett hordani a beásásra. Közben lett egy ajánlkozó ásó-ember, aki már kocsival érkezett. Először örültem a segítségnek, de ebben sem volt köszönet. Pár sor földforgatás után, már nem csak ásni akart. Így neki kifizettem a benzinköltséget és tűnjön el, de gyorsan.
Soha többé nem próbáltam tápértékkel dúsítani a földet.
|
|
|
- április 25 2012 12:48:15
Kedves Viola!
Élvezettel és érdeklődéssel olvastam írásodat első "földközeli" élményedről. El tudom képzelni, hogy milyen pipa lettél, amikor a segítség helyett egy félig részeg alak felbátorodva udvarolni kezdett.
No a másik nagy "segítség" sem volt különb, holott az nem bátorította magát a kocsmában, hanem az eleve bátor volt.
Nagyon szép egy kis takaros, rendben tartott családi ház és a hozzá tartozó virágok, szőlő, én is nagyon tudom csodálni, de biztos, hogy rengeteg munka van vele, mire olyanná varázsolja a tulajdonosa, amilyenné szeretné. Azt hiszem, hogy én sem tudtam volna mit tenni a trágyával, meg úgy összességében távol áll tőlem az ilyen jellegű munka.
Gratulálok nagyon jól megírt prózádhoz.
De azért gondolom, később megbarátkoztál a kis földecskéddel.
Kedves Viola!
Szeretettel olvastalak!
Évi.  |
- április 25 2012 12:53:08
Kedves Viola!
Ezt a történetet már régebben olvastam Tőled! Nagyon sajnállak, amiért így jártál a "segítségekkel", és végül magadnak kellett két hétig behordani a trágyát, meg még be is ásni a földbe.
Nem is lett volna baj, ha olyan munkától nem félő embert találtál volna erre a feladatra, aki nem a kocsma felé tekintget.
De ha otthon traktáltad volna innivalóval, azzal sem értél volna el többet!
Szerintem a sok trágya jó pár évig biztosítja a kerted földjének tápértékét, nem is nagyon lesz szükség ismételt trágyázásra.
De ha mégis, akkor jobban meg kell választani, hogy kit engedsz be a házadba vagy az udvarodba!
Ezuttal is szívesen olvastam történetedet!
Örülök, hogy a napkoronggal is megosztottad!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- április 25 2012 14:29:44
Kedves Viola!
Bár maga a történés nem volt kellemes, de olyan jól megírtad, hogy mégis felvidított. Ugyan én is kertes házban és egyedül lakom, így ismerem a talicskázást. A trágyázás most pedig éppen jól jönne, mert kimerülőben van a kis földecském!
Szeretettel olvastam remek írásodat: Dellamama |
- április 25 2012 18:35:38
Kedves Viola!
Hasonló tapasztalataim vannak a kerti munkák elvégzéseben, a segítséggel. Főleg a "kocsmáig" vagy a borospohárig jutottak a munkaerők. Mosolyogva olvastalak, de hidd el - nem kárörvendően.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- április 25 2012 19:45:33
Kedves Évi, Zsuzsanna, Dellamama és Szomorúfűz!
Nagyon köszönöm, hogy belátogattatok kertembe és megértően hozzám is szóltatok. Már 21 éve lakom ezen a helyen, senkit nem engedek be, pedig lenne mit dolgozni. Sajnos, a szomszédaim is rosszak, ártóak, de már muszáj kibírnom ezt a kis időt.
Szeretettel gondolok Rátok: Viola |
- április 26 2012 22:20:16
Kedves Viktória!
Köszönöm a hozzászólásodat és a kérdésedet is. Jól gondolod, sok minden szép lett, de rengeteg új virág kis is pusztult azonnal, a túl sok tápanyagtól. Viszont virágokban ma is bővelkedem, csak megszenvedik a szárazságot.
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 11. péntek,
Leó napja van.
Holnap Gyula napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
