|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Milyen veszélyek fenyegetik a házasságot
 V
Edina, Zoltán és egy jéghegy
Épen délutáni, egészségügyi sétámat végeztem, az egyik csendes webes utcában, amikor az egyik ház kapuján az általam virtuálisan már jól ismert Dellamamát láttam kilépni. Udvariasan köszöntünk egymásnak, és evvel egyidőben a tegnap olvasott,
novellája jutott az eszembe, ahol kitűnően bemutatta két családos ember szerelmének kibontakozását, a reménytelen végkifejlettel..
- Kedves Dellamama! Háááát! Nagyon jó idegenvezető vagy! Akik fölszálltak a tengerjáró túrahajódra, - azaz elolvasták a történetedet – tökéletes kiszolgálást kaptak, jól szórakoztak! Élvezték a távolodó part látványát, albatroszok légibemutatóját, a halrajok nyüzsgését, a tengeren szokatlan lágy szellőt, és csak egy pillanatra ijedtek meg, amikor váratlanul egy óriási cápa vetette magát a szétrebbenő halak közé, de a halak ügyesen elmenekültek előle. Az utasok visszaérkezésük után- köztük én is, jókedvűen beszélgetve, kezdték meg a kiszállást! Már majdnem ráléptem a partra vezető hajóhídra, amikor visszafordultam, ahogy Columbo hadnagy szokott a filmjeiben, és megkérdeztem a távozók után integető idegenvezetőt:
- Amikor a nyilt tengerről visszafordultunk, láttam egy cukorsüveg szerű képződményt. Erről egyszóval sem szóltál előadásodban. Miért? –kérdeztem.
- Mert az egy jéghegy csúcsa. – válaszolta! Ezt a pontot mindig jól elkerüljük, nehogy megijedjenek a vendégek!
És most térjünk vissza az eredeti íráshoz, a jéghegy csúcsához, ahhoz a ponthoz, ahol összeborul a két szereplő. Legyünk bátrak, és vizsgáljuk meg közelebbről, milyen veszélyeket rejt, a víz alatti, többszörösen nagyobb tömegű jéghegy. Vegyük először a férfi esetét. Talán egy vicc jellemzi leginkább a helyzetét: Minden reggel egy gyönyörű nő hozza neki az ágyba a reggelit, csak az a baj. hogy mindig ugyan az a nő. A férfi nem tudott volna megállni az első félrelépésnél. Az újdonság, a siker, a férfi-szenvedély, újabb és újabb izgalmas kalandot követelt volna magának, amit a családja nem tud sokáig tolerálni. Az feleségének föl fog tűnni a sok túlóra, kiszállás, az egyre ritkább intim kapcsolat, a régi meghitt beszélgetések, tervezgetések megszűnése. A gyerekek is érezni fogják, hogy a feszült hangulatú vacsorák a szülők közti vihar kitörését jósolják. Aztán egy idegen kölni illata, egy rúzsfolt az inggalléron gyújtózsinórként szolgál a házasság szétrobbanásához, a jégheggyel való összeütközéshez.
Most vizsgáljuk meg az asszony helyzetét. A 10 éves házassági kapcsolata már messze van az eredeti lángoló egymásra találástól. A férfi hamar letudja házastársi kötelezettségét, egy héten egyszer, aztán befordul a fal felé és már alszik is. A nő ottmarad kielégítetlenül, és lassan már nem is várja a férj közeledését, saját magán keresi meg a férjpótló érzések forrását. Így nem csoda, hagy annak a pillanatnak a varázsa, ellenállhatatlanul a főnöke karjai közé taszítja. De a nőknél nagyobb a családszeretet érzése, mint a férfiaknál, ezért az egyhangú, robotot nyújtó életet választja. Egy dolog tudja csak jobb kedvre deríteni, ha arra gondol, hogy még midig fel tudja kelteni magára a férfiak érdeklődését! Így sikerül neki a jégheggyel való összeütközést elkerülni, épen csak súrolja azt, - fejeztem be okfejtésem.
Dellamama végighallgatta az okoskodásomat, majd amikor megkérdeztem tőle, miért
nem foglalkozott írásában evvel a jégheggyel, szelíden elmosolyodva csak ennyit mondott:
- Sok féle megoldás kínálkozott a „jégheggyel” való összeütközésre. Most idő hiányában csak egy párat mondok
- Zoltán feleségét - ha megtudta volna is- hidegen hagyta volna a dolog, mert ő ugyan is frigid volt, és csak a jólét érdekelte, amit a férje nyújtott neki és a családjának...
- Edina azért lépett ki, hogy ne legyen annyira szem előtt, hátha valamelyik kedves kolléganő „ jóindulatúan” felhívja a másik társának a figyelmét erre a bűnös kapcsolatra. Edinának az új állást Zoltán szerezte. Később még sokszor találkoztak a balatoni nyaralóban.
Befejezésül megjegyezte
- Te másként írtad volna a novellát. Én is!
- Kedves Andy! Kevés erre egy novella! Ahhoz könyvet kell írni. Még hozzátette, - lehet nem is egy, hanem kétkötetest!
|
|
|
- április 27 2012 21:13:49
Kedves Andy!
Valóban, több kötetes lehetne a folytatás, ez a cukorsüvegnek látszó jéghegy úszik bizony a hajó felé!
A végtelen történet mondjuk harmadik kötetében már szóba kerülhet a válás, egy kis osztozkodás, kinél legyen a gyerek és a lakás?
Aztán a negyedikben lehetne talán újraházasodás, majd ismét csalódás és válás, amíg meg nem tanulják a leckét, hogy nem más csak Önmaga a hibás!
A hűség már nem divat, az esküt lazán szegik meg. A "szabadság" miatt a mai fiatalok nem házasodnak meg!
Javaslatom lenne, írjon minden érdeklődő erre a témára, egy történetet folytatásként, mit Ők képzelnek!
Na, rendicsek?
Andy! Te már el is kezdted!
Szeretettel üdvözöllek: Dellamama  |
- április 27 2012 21:21:42
A lényeget pedig majdnem elfelejtettem!
Andy! remek írásod, majdnem arra ösztönöz, hogy egyetértsek Veled!
Dellamama |
- április 28 2012 08:58:38
Kedves András!
Én maximálisan örülök annak, hogy így "fellendült" a próza rovat, hiszen olyan jó írások vannak, hogy az tovább gondolkodásra sarkallja az embert. Mert még mindíg az a véleményem, hogy az a jó írás, aminek az olvasása után a fejben már készen áll a következő történet, mintegy folytatásként. Ezt most bizonyította Dellamama, én ugyan nem ismerem Őt , de az írásaival már találkoztam és szeretem, mert mindennapjainkról szól.
Viszont szeretem a Te írásaidat is, mert Te pedig rögtön ott állsz készenlétben, gyülekeznek a gondolatok a fejecskédben, hogy tovább folytasd a művet. Ez is nagyon értékelendő és dicséretes dolog. No de mielőtt ronggyá dicsérlek, már csak azért is mert férfipárti vagyok, - no de nem ez az elsődleges szempont, azt ugye tudod? - és nem utolsósorban szeretem a Te írásaidat is. Bár meg kell, hogy mondjam, ezzel az írásoddal egy kicsit szembe szegülnék - ha megengeded, ha nem, akkor is - ugyanis egy-két dologban nem értek veled egyet. Akkor sorolom!
l./ Nem feltételenül az lehet a helyzet Zoltánnál, hogy megunta a feleségét, hanem lehet, hogy eleve ilyen tipus. Én megkérdeztem volna a kollégákat, hogy hogyan viselkedett ez előző titkárnővel, bár, mint az kiderült, jóval idősebb volt mint ő, mert már nyugdíjba ment. No de az nem jelenti azt, hogy nem kavart vele is. Lehet, hogy az idősebb nőkre bukik, miért, van ilyen, lehet, hogy "anyakomplexusa" van. No meg Edina-komplexusa is.
2./ Nem feltételenül kell elhidegülni 1o évi boldog házasság után a feleknek. Lehet, hogy Edina lecsendesedett és elég volt neki a heti egyszeri "akciófilm", most már egy kicsit romantikusabbra vágyott.
Gondolta, kipróbálná, ha nem szeretné ennyire a férjét, de győzött a józan ész, gondolta, ott egye meg a fene a romantikát, egy akciófilm még hogyha csak egy héten egyszer is van, azért izgalmasabb, mint a ködfályolos mosolygós lebegés, mert Edina okos nő volt, tudta, hogy a ködfátyol - mely először rózsaszín- olyan mint a kaméleon, változtatja színeit - előbb-utóbb eltűnik.
No egyelőre ez a két pont ami különbözik a Te véleményedtől, és megmondom őszintén a következetességem sarkallt arra, hogy ezt így írjam. Ugyanis én Dellamama Edina és Zoltán c. írásánál azt véleményeztem, hogy jól tette Edina, hogy nem vágott bele ebbe a "szerelembe." No most akkor hogy néz az ki, hogy most más legyen a véleményem. Sehogy!
De ugyanakkor, hogy mégis eljutottak volna arra a pontra, hogy a jéghegynek ütköznek (mint a Titanic) törvényszerű lett volna az egymásba borulás, hiszen a "fedélzeten" ha már kapaszkodni kell, (mert kellett) akkor már inkább egymásba kapaszkodjanak, mint egy idegenbe. Ha nem is sokáig (fél évig) de azért már ismerték egymást. És én ezzel is egyet tudok érteni, mert van ilyen az életben, akár kolléga, akár szomszéd, akár vízvezetékszerelő, no még a postás is belerondíthat a képbe
vagy diák-tanár, államfő-irodavezető, szóval, tök mindegy, van ilyen és kész! De én most is amondó vagyok, mint az említett hozzászólásomnál, hogy a lelkiismeretével és az azután bekövetkező bűntudattal is az egyéneknek kell megküzdeni.
Akkor meg én mi a francot aggódok! Ugye?
Kedves András!
Örülök neki, hogy megihletett Dellamama prózája és tovább folytattad a történetet remek írásodban.
Szeretettel gratulálok!
Évi. |
- április 28 2012 09:56:05
nagyon jó írás..tetszett |
- április 28 2012 10:42:39
Kedves Andy!
Ismét felderített írásod. Nagy szeretettel jövök olvasni írásaidat, történeteiteket. Gratulálok szeretettel: Szomorúfűz |
- április 28 2012 12:25:41
Kedves András!
No nehogy azt, hidd, hogy olyan könnyedén "'megszabadulsz" tőlem, mert nem!
Én most megpróbálom Zoltán jellemét pszichológiai szempontból analizálni. Ugyanis én kitaláltam, hogy Zoltánnak komplexusai (elfojtott tudatalatti vágyak, elképzelések) vannak. Neurológus, pszichiáter véleménye szerint a komplexus egyenlő: lelki görcs.(mely a tudatalattinkban alakul ki.)
No már pedig én Zoltán történetét úgy folytatnám, hogy ő egy lelkileg sérült ember, kisebbségi komlexussal. Mely komplexus általában már kisgyermekkorban kialakul, ugyanis a szülei rettenetesen megalázták, önbizalmát porba taposták. Hiszen apukájától soha mást nem hallott, hogy "Te képtelen vagy bármit is megcsinálni, nem vagy jó semmire, de bezzeg a... akárki" Ez elég ahhoz, hogy kisebbségi komplexusa legyen. Ilyen felőtt lenne novellaszerűségemben Zoltán. Az, hogy ő vezető beosztásba került nagy erőfeszítésbe került neki, de ugyanakkor jó szakember vált belőle. A magánélete viszont romokban hever, felesége ugyanúgy megalázza, mint annak idején szülei. És itt van az a pont, amikor találkozik Edinával, aki viszont felnéz rá, hiúságát is legyezgeti, hogy a csinos, fiatal titkárnő kitünteti kegyeivel. De viszont ha Edinának a jellemét boncolgatom, ő sikerorientált lenne a novellámban, az a tipus, aki mindenkin keresztül gázol, hogy céljait elérje. Tőle ugyanígy szenved a férje. No eddig jutottam most, de még visszajövök! Nem ijesztgetni akarlak!
Szeretettel: Évi. |
- április 28 2012 14:21:56
jöheKedves Varika12!
Az írásom látom megkezdte mérgező hatását! Dellamama azt mondta amiről ő írt, az más, mint amit én írtam. De tetszett neki a gondolat, hogy mindenki akit érdekel, írja meg a saját meglátása szerinti végkifejletet. Amit te írtál most, az is egy történet, ha eltekintesz az én indítómtól. Sok megoldás létezik, ezeket kellene leírni. Élvezetes históriák születhetnének így! Nem gondolod?
Köszönöm, hogy olvastál! Szeretettel Andy |
- április 28 2012 14:40:03
Kedves András!
Érdekes egyébként, hogy ugyanaz a kiindulópont, és ha mindhárman megírnánk, mindenkié más és más lenne. Mindenki viszi a saját stílusát, értékrendjét, tapasztalatait, vagy fantáziáját, érzelemvilágát.
Engem nagyon elszórakoztat, minél többet kommunikálunk ezáltal, azt hiszem, hogy így ismerjük meg egymást ismeretlenül, amit a személyes ismeretség hiányára értettem. De azért a gondolatok a segítségünkre sietnek, hogy egy hullámhosszon vagyunk-e vagy sem. Én még biztos, hogy folytatni fogom, azért néha-néha kukkants be légy szíves!
Szeretettel: Évi. |
- április 29 2012 07:26:14
Mint ahogy ígértem kedes András, folytatom.
Bár pozitív életszemléletemből kifolyólag, jóvá kell varázsolnom szereplőimet, mert nem szeretem, ha valakinek komplexusai vannak - no de ettől még vannak ilyen esetek, tudom - de Edinának a jellemét meg fogom változtatni - a férfiét nem tudom, mert őt elcseszték a szülei, de javítani tudok rajta képzeletben - még pedig olyan formában, hogy Edina rádöbben gonoszságára és mégis csak összekötik életüket - hátrahagyva házastársi kapcsolatukat, de olyan formában, hogy a gyermekeik lelke ne sérüljön - élettársi viszony formájában. No de nincs semmiféle szerződés vagyonukat illetően, mert ez az én értékrendembe nem fér bele.Valakit vagy szeretek vagyonostól, vagy semmi nélkül, de szeretem. Szóval mindenképpen happy-anddel zárul a történetem, mert, hát csak....
No most már ígérem, hogy nem pofázok többet, mert valaki a fejemre koppint, hogy nem az enyém az egész próza rovat, álljak már le!!!!
Szeretettel: Évi. |
- május 01 2012 08:13:46
Andy maradj mindig ilyen! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
