|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Elgondolkodom. Kell ez nekem, akár ha még csak egy pár napról is van szó?
Tündikémnek engedélyeztem 4 nap rendkívüli szabadságot, mert nagyon odáig van már, az április hónap kiszívta a szervezetéből az összes energiát, és mit ne mondjak, egyre nehezebb volt elviselnem, mert bolond volt.
No de most egy kicsit megkönnyebülve utazott el a Balatonra, én nem mentem vele, mert most egy kicsit jó egyedül nélküle, mert ebben a hónapban hozta az ingerült formáját.
No de az örömben az üröm, hátrahagyta nekem Gábort. Gábor a zöldszemű fiúihlet - utáltam már akkor is, amikor Tündi nászúton volt Barnabással, akkor se jött be nekem, no de most hátha... - itt koslat a nyomomban, de mindjárt úgy képen vágom, ha nem viselkedik.
- Gábor, nyugodj le, Te engem rohadt módon nem érdekelsz, tudd, hogy csak a Tündi kedvéért lehetsz itt. Nem bírom a Te stílusodat, rámenős vagy, okoskodó, és nem utolsósorban obszcén.- mondtam Gábornak két kávé és két félig elszívott cigarette között.
Gábor ugrani akar a vállamra - ugyanúgy mint Tündi, mert azt tudja, hogy Tündivel hogyan "alkotunk".- No takarodj innen lefelé de nagyon gyorsan amíg finom vagyok és nőies, mit képzelsz? Te fiú vagy, Te nem sasolhatsz itt a vállamon. Különben sem azt fogom írni, amit Te diktálsz. Tudod?- mondom neki ellentmondást nem tűrő hangon.
Rettenetesen mérges vagyok rá, de Tündire is, amiért itt hagyta nekem. Nem szeretem. Nem szeretem az obszcén szövegét, ez nem az én stílusom. Én hülye azt gondoltam, illetve olyan apropóból fogadtam el Gábort, hogy megpróbálkozom egy másfajta stílussal is, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy nem megy. Ugyanúgy nem megy, mint ahogy verset sem tudok írni rímek nélkül. Csak az a kérdés, hogy mi a fenét csináljak Gáborral? Tündit 4 napig nem eszi haza a fene, addig ne írjak? Hát ne! És akkor mi van?
Ne nagyarcoskodj már megint, kibírod, hogy nem írsz, a fene egyen meg engem. Nem fogom kibírni, közelednem kell Gáborhoz. De hogyan?
Kedves nem akarok lenni hozzá, mert visszaél vele. Veszekedni nem akarok állandóan, mert berág és mocsok módon válaszol nekem az ő stílusában, az pedig bicskanyitogató - a túlérő felszerelésemet meg elkevertem valahová, nem találom meg - hát akkor adjam meg magam?
No azt aztán végképp nem akarom, adjak neki egy kis alkoholt? Nem szereti.
Azt hiszem leküldöm Tündi után. De az sem jó, mert Tündi is utálja - óh szegény Gábor, mi a jó istent csináljak veled, komolyan mondom már sajnálom -, de ekkor megszólal a mobilom.
- Szia Karcsika, óh de jó, hogy hívsz? Ugorj fel légy szíves, régen beszélgettünk, gyere várlak.- mondom örömmel - mert most tényleg örülök Karesznak a fűzfapoétának és a tehetségtelen írónak.-
- Miért hívtad fel Kareszt, hiszen ő nem tud semmit! Nehogy azt hidd, hogy én fogok vele társalogni, hogy Te jól érezd magad! - mondja Gábor szenvtelenül, duzzogva.
- Nem, kedvesem, Te fogsz vele beszélgetni, megmutatod neki amit tudsz, amid neked van, na ne röhögjél, a tudományodra gondoltam, a stílusodra. Karcsikánál be fogsz jönni, neki tök mindegy, csak segítsen neki valaki írni. Kiélheted erőszakos vágyaidat, - mert az vagy, remélem, hogy tudod - diktálhatsz neki a bal válláról.- mondom Gábornak, de különben tök mindegy, hogy tetszik-e neki az ötletem vagy sem, végre fogja hajtani, hiszen én vagyok a főnök. Hiszen ő csak most "vendégihlet", úgyhogy a hirearchia alsó részén foglal helyet.
Kitörő örömmel érkezik Karcsika, bunkó módon be sem hívom, hanem gyorsan a nyakába akasztom Gábort, és távozásra bírom őket.
Na végre! Mostmár azért valahogyan kibírom már ezt a két napot Tündi nélkül, ahogy őt ismerem, kedden kora délután rongyol hazafelé, mert tovább ő sem bírja nélkülem.
No ennyit a stílusváltásról. De nem tudom, hogy mi a francot görcsölök, hiszen egy nagyon kedves klubtársam ezerszer elmondta nekem, hogy "mindenkinek meg van a maga stílusa, amelyben ír, nem igazán tud eltérni attól". De nem, én barom nem hallgatok abban a minutumban az okosabbra, nem, nekem meg kell győződnöm róla, ki a fene érti ezt? |
|
|
- április 28 2012 15:08:31
Kedves Évi!
Két-felé szedném a történeted méltatását. Először is irígylem Tőled ezt a két ellentmondásos jellemű ihlet-párost!
Remekül írsz a jelenlétükről aranyosan személyesítetted meg Őket.
Eszembe jutott az első múved olvasása, mikor azt hittem, hogy Tündikéd egy létező személy, gyerek, unoka, vagy barátnő?
Aztán mondtad, de több alkotásodból kiderült, vagyis előttem is lelepleződtek.
Más: Valóban mindenkinek van egy stílusa. Ezzel maximálisan egyet értek. Azzal viszont nem, hogy írásaink alapján megismerhetjük a másik embert.
Nem beszéltünk össze, de szinte a Te írásoddal egy időben cáfoltam meg a mai kis novellámban.
Nagyon tetszett az írásod. Már Te is olyan folytatásos témákat érintesz, amit nem lehet egy-szavas hozzászólással kommentálni!
  
Szeretettel, baráti öleléssel: Marika |
- április 28 2012 15:34:02
Kedves Marika!
Köszönöm szépen, hogy ilyen hamar olvastál és reflektáltál írásomra.
Nem tudnám megmondai, hogy hogyan alakult ki, hogy megszemélyesítettem az ihletemet, de fantáziám szüleménye. És motmár annyira "hozzám nőtt", hogy el sem tudnám képzelni írásaimat anélkül, hogy ne tegyek említést róla. Amondó vagy, hogy nem ismerhetjük meg a másik embert írásai által? Nem tudom, lehet, hogy igazad van. De az alapvető tulajdonságait én úgy gondolom, hogy néhány írás után meg tudom állapítani, vagy legalábbis a lelkivilágának egy részét.
Most megpróbálok érvelni. Én úgy gondolom, hogyha valaki ír egy verset, vagy novellát, tök mindegy, hogy fikció vagy valós, a sorok között elrejti az ő saját énjét. Gondolok itt arra, hogy milyen tipus az írója. Kedves, szerény, gonosz, irígy, humoros, kegyetlen ne talán tán. Érzelmes vagy hideg mint a kő? Minél több írását olvasom valakinek, lelki szemeim előtt kialakul egy kép az illetőről és ezért is szeretem a hosszabb hozzászólásokat, mert az is sok mindent elárul egy jellemről. Lehet, hogy teljes mértékben nem ismerjük meg az embert - mint ahogy Te is írod - de én úgy godolom, hogyha szívvel-lélekkel igazán ír, némi sejtésem van a jelleméről. Én például nagyon sokmindent kiolvasok a versek mondanivalóiból, főleg ha minden nap itt van! Nem tudom, lehet, hogy nincs igazam, de én ezt érzem. Aztán lehet, hogy rohadt nagyot csalódnék, ez is benne van a pakliban.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Baráti szeretettel: Évi. |
- április 29 2012 19:16:30
Kedves Évike!
Minden kommentálás nélkül - nagyon élvezem és szeretettel olvasom írásaidat. Ölellek: Szomorúfűz |
- április 30 2012 09:28:55
Kedves Margitka!
Nem várom én el, hogy mindíg kommentáld írásaimat, engem éltet az a tudat, hogy ha már egyszer megnyitottad, kíváncsi vagy, hogy mit "ökörködtem" és maximálisan "feldobódom", hogy nem volt hiábavaló megírnom. Én mindíg szívesen látlak, és ha csak egy szmájlit (így fonetikusan írom) tennél én annak is nagyon örülnék.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- május 02 2012 10:01:26
Kedves Vikikém!
Végtelenül örülök Neked, hogy meglátogattál és kedves szavaiddal, értékes véleményeddel megjutalmaztál.
Szeretettel: Évi. |
- május 02 2012 17:34:39
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok velem ismételten.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
