|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Nehéz karma.
Élete során mit kellene megtanulnia?
Reggel János és a kis Anna korán keltek, habár nagyon szép júliusi nap volt, még aludhattak volna tovább.
- Anna kicsim, nem láttad édesanyád már elment valahová?
- Nem, Apuci nem láttam.
Aztán ahogy kimentek ez étkezőbe, az asztalon egy kis kockás papíron:
"Már elegem van mindenből, elmentem!"
" Majd jelentkezem, Anyu"
János felkapta a kis cetlit, majd dühösen összegyűrte és a földre dobta.
Anna megfogta Édesapja kezét, majd síró hangon kérdezi:
- Ugye már megint elment!
- Igen kicsim megint!
- Apuci, most már soha ne is jöjjön vissza, már hányszor itt hagyott és Te mindig visszafogadod!
- Tudod kicsim, te még csak tizenegy éves vagy és nem értheted.
- Hidd el, majd ha nagyobb leszel elmondok neked mindent.
- Apu kérlek most akarom hallani !
Azzal Anna átkarolta édesapja karját és a szoba felé vonszolta.
- Na jól van, üljünk le, most ráérek.
- Már nagyon sok-mindent tudsz a családunkról, de most elmondom, hogyan kezdődött édesanyáddal a kapcsolatunk.
Kérdezted már többször is, de mindig elkerültem ezt a témát.
- Tudom apuci, de most mondj el kérlek mindent!
- Jó! Akkor ott kezdeném, hogy te nem ismerhetted a nagyszüleidet, mármint az édesanyád szüleit, mert még mielőtt megszülettél meghaltak.
Sajnos semmi jót nem tudok mondani róluk, mert bizony bele is haltak az italozásba. Nagyapád máj-zsugorba, nagyanyád meg balesetben halt meg.
Édesanyád Intézetbe került, mert ráadásul nem járt iskolába, csavargott, cigizett és "fiúzott".
Tudod én a Nevelőintézetbe voltam gyakorló pedagógus, ahol Ancsa, anyukád volt bennt-lakásos. A szülei nem látogatták.
Tudod már akkor tizenhét évesen is olyan szép volt, mint még ma is.
Sokat voltunk együtt a foglalkozások kapcsán. Nagyon vidám nevetős lány volt, csak az nem tetszett, hogy mindig cigizésen kaptam rajta, valamelyik zugban a fiukkal.Sőt egyszer kiszöktek az Otthonból és italosan jöttek vissza. A diri kemény büntetést szabott ki a "bandára"
Eltelt egy év, én már nem nagyon emlékeztem az intézeti gyerekekre, amikor hátulról a Váci-utcában megböki a hátamat Ancsa.
- Helló Jani-bá!
- Na, szia, hát már meg sem ismerlek!
- Sietsz valahová?
Á, nem!
- Na gyere meghívlak itt a teraszon egy fagyira.
Nem akarlak a részletekkel most untatni. Ő két barátnőjével albérletben lakott, mert már elmúlt tizennyolc éves és el kellet hagyni az Intézetet. Találkozgattunk, moziba mentünk, még egy szép ruhát is vettem neki. Lementünk együtt a Tisza-tóra.Ezeket a fényképeket te is láttad az albumban.
Szóval beleszerettem Ancsába, vagyis édesanyádba.
Aztán a nagy szerelemből születtél Te kicsim!
- Tudod a "pici" mami és papi, ahogy hívod anyámat és apámat, mikor megtudták mi történt, figyelmeztettek, hogy a lányt nem hagyhatom magára, hiszen az ő unokájukat hordja a szíve alatt. Anyád hat hónapos terhes volt, amikor összeházasodtunk. Szüleimtől ezt a lakást kaptuk, miután ők egy kisebbe mentek.
- Már csak azokat a történéseket mondom el, amire te még nem emlékezhetsz.
- Apuci én már öt éves korom óta tudom és látom, hogy Anyu miket csinál, nem kell titkolnod semmit.
- Jó akkor, tudj meg mindent.
A szüleim segítettek berendezni a lakást, majd mivel ők nyugdíjas tanítók és szerették volna ha velem egy-kvalitásu lányt veszek el, rábeszélték Ancsát, hogy tanuljon egy középiskolában.
Esti-tagozaton leérettségizett elég jó eredménnyel, mert meg kell mondanom jó fejű okos nő, hamar tanult, nyelvet is kettőt.
Most mint nagy.lánnyal beszélek Veled.
Sajnos Édesanyád sokszor kimaradozott és nem is tagadta viszonya van egy volt munkatársával.
- Én már sejtettem, mert éreztem , hogy nem szeret, vagy talán sohasem szeretett, ezért mondtam váljunk el.
Esze ágában sem volt válni, Rád hivatkozott.
Valahol egyet is értettem, tudod mi nem veszekedtünk, mert én nem szeretek goromba és durva lenni.
- A szívem összetört, nagyon fájt látni és hallani a beszélgetéseit más férfiakkal.
- Apu én már tudom a többit! Ha nem az anyukám lenne én nagyon csúnya szavakat mondanék rá, mint egy rossz nőre.
- Váljunk el tőle apu, kérlek.
-Olyan jó lenne, ha lenne egy igazi anyám, aki szeret, este simogat. Soha nem emlékszem, hogy mesélt volna nekem, vagy puszilgatott volna.
Még a jó jegyeimért sem dicsért meg soha sem.
A szülői értekezletekre is mindig te mész el. Az úszás után is te jössz elém.
Tegnap is láttam, lefekvés után, kilestem az ajtón te mosogattál.
- Még anya írta, hogy elege van!
- Most meg hová mehetett és kivel?Lehet, hogy megint Ausztriába ment, mint múltkor a tenisz-edzővel?
- Nem tudom kicsim!
Mivel most már sok mindent elmondtam, természetesen még vannak dolgok amit nem,
így téged megkérdezlek, kislányom, hogyan legyen tovább?
- Apuci! Váljunk el!! |
|
|
- április 30 2012 18:16:43
Kedves Marika!
Érdeklődve olvastam írásodat és totálisan bizonyítottad, hogy mennyire fontos egy gyermek életében a szülő. És mennyire fontos a szülő felelőssége, aki nem érzi ezt, jobb ha nem is vállal gyermeket.
Hogy mennyi gyermek áldozatot szedett (vagy szed ma is) a felelőtlen, nemtörődöm alkoholista szülő, gondolom a KSH pontos adattal szolgálna. Ezért is írtam én már annyi verset, prózát a szülői felelősségről, bár nem hiszem, hogy az ilyen emberekhez eljut egy irodalmi portál ezirányú írása, mert nem hiszem, hogy sokan olvassák ezek közül. Aki mégis megteszi, tanulhat belőle, mint ahogyan ebből az írásodból is.
De az a tény írásodban, hogy legalább az egyik szülő, itt az apuka odafigyel gyermekére öröm az ürömben. Mert Ancsának ez nem adatott meg, - alholista apja, anyja közelében - és én úgy gondolom, hogy ez is hozzájárult nagyban ahhoz, hogy olyanná vált, amilyen. No de ez nem menti fel a felelősség alól, hogy gyermekével ugyanúgy ne törődjön, mint ahogy azt ő tapasztalta szülei által. Igaz, hogy a Jani-bá "felkarolta", de azt hiszem, hogy az már késő volt, mert azért az alapokat a gyermek születésétől fogva a családban kell, hogy megkapja. És ha az jól van lerakva, arra építkezhet a pedagógus, és a gyermek is további élete során.
Szeretettel olvastam tanulságos írásodat és gratulálok!
Baráti öleléssel: Évi.  |
- április 30 2012 18:40:29
Kedves Marika!
Irásod tetszett, szeretettel gratulálok.
Yankó |
- május 01 2012 12:05:14
Kedves Dellamama! megható és elgondolkodtató a kislány mondani valója.Amikor már a gyermek is észre veszi,hogy valami baj van,akkor tényleg baj van! Sajnos vannak ilyen anyák,akik még a gyermeküket sem nézik, és elhagyják őket egy másik férfiért!Az élet,néha tartogat meglepetéseket! Szomorú,hogy valakinek gyerek fejjel kell átélnie ilyen traumát.Az én gyermekem még elég kicsi volt mikor meghalt az édesanyja! Szinte még csak három éves volt, de valami azért megmaradt benne is ,és vannak róla emlékei amire boldogan emlékszik!Szeretettel olvastalak! Ferenc |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
