|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Egy emlékezetes anyáknapja
H.Gábor Erzsébet
Anyák napi orgona
A hivatalba az iskola felé vezetett az út, így együtt mentünk a gyerekeimmel szinte minden nap az iskolába.
A lakótelep még akkor épült, csupa buckás, gidres-gödrös úton kellett közlekednünk. Az építkezés területét biztonsági okokból dróthálókkal körbekerítették, hogy oda illetéktelen ne juthasson be. A kerítés mentén, hatalmasra nőtt, gyönyörű, a lila szín minden árnyalatában pompázó orgonabokrok voltak, talán nem volt szívük még kiirtani azokat, amíg nem muszáj. Mindennap megcsodáltuk a gyönyörű virágerdőt. Végigkísérhettük a rügyfakadástól egészen a virágzásig, az orgona rövidke életét. Az illat, és a színorgia magával ragadott bennünket. Néha letéptünk egy-egy, a dróthálón kikandikáló szálat, hisz ezen a senki földjén nem volt igazán gazdája.
- Imádom!- szagoltam a levegőbe - az orgona a kedvenc virágom.
A gyerekek pajkosan szaladgáltak az úton, de az illatozó bokrok előtt mindig elidőztünk egy kicsit. Közeledett az anyák napja. A tanár néni megkérte a szülőket, hogy az ünnepre a gyerekek lehetőleg, fehér ingbe, blúzba, és sötét nadrágba, szoknyába jöjjenek.
Anyák napja reggelén feladtam kisfiamra a makulátlanul hófehér ingecskét és fekete bársonyszalagot kötöttem hozzá nyakkendő gyanánt.
- Aztán nem focizni ám a szünetekben! - figyelmeztettem, miközben megigazítottam formás kis nyakkendőjét.
- Vigyázok anya - nyugtatott - meglátod, tiszta maradok!
Az ünnepi műsorra már hetekkel korábban készültek a gyerekek, dalokkal, gyönyörű versekkel. Mindenki nagyon izgatott volt. Mi szülők, a padsorokban foglaltuk helyet, és vártuk, hogy kezdődjék az előadás.
A gyerekek kézen fogva, fegyelmezett sorokban jöttek a színpaddá alakított „placcra” és közben énekeltek. Aztán úgy, ahogyan azt már oly sokszor begyakorolták, egymás mellé álltak szemben velünk, ki-ki a párja mellé.
Ahogy a kisfiam, felém fordult, úgy éreztem, hogy menten meghalok. A makulátlanul hófehér ingecskéje csupa koszos, talán még szakadás is volt rajta, egyedül csak a nyakkendője állt úgy, ahogy kellett.
Nagymami rám pillantott, és abban a pillantásban olyan szigorú megvetés volt, mintha én tehettem volna az egészről. Olyan:
”Ezt nem élem túl - pillantás - az én unokám… ilyen koszosan!…”
Éreztem az arcomon a vörös foltokat, már a fülem is zúgott, gyorsan megtöröltem gyöngyöző homlokomat.
És elkezdődött a műsor! Alig tudtam figyelni, szemem előtt csak a kisfiam szörnyen piszkos inge lebegett. Aztán amikor sorra került, velem szembe fordult, és elkezdte szavalni a gyönyörű verset:
„Édesanyám virágosat álmodtam…” - és a szemét le nem vette rólam, hiszen ez a csodálatos vers nekem szólt, az ő imádott édesanyjának.
Az arcomon folytak a könnyeim, nem is tudtam, hogy a szégyen, vagy a büszkeség könnyei voltak-e azok, mert, hogy csodálatosan szavalt a gyerek, az, az egy biztos.
A műsor végén a gyerekek egy-egy szál virággal köszöntötték az anyukákat és a nagyikat, de az én drága kisfiam nem volt sehol. Egyszerűen eltűnt.
Idegesen feszengtem mit forralhat ez a gyerek már megint. Egyszer csak megjelent, vörös kis pofival, csillogó szemekkel, foltos ingecskéjében, kezében egy hatalmas orgonacsokor, és csörtetett felém. Virágostól ölelt át, arcomat elborította ezer apró kis csókja és az illatos orgona zöldellő ágai.
- Ezt én szedtem neked Anya, mert nagyon szeretlek! - mondta. - És ne haragudj, hogy egy kicsit koszos lett az ingem, meg el is szakadt, de tudod, be kellett másznom a kerítésen is, mert kívül már csak csúnya orgonák voltak…
Mit törődtem én akkor már a koszos ingecskével, a szakadt ingujjával, úgy öleltem és csókoltam a fiamat, mint aki soha el sem akarja engedni többé.
- Én is nagyon szeretlek! - mondtam, és kézen fogva, karomon az illatozó csokorral indultunk hazafelé, azon az emlékezetes, anyák napi délutánon…
|
|
|
- május 05 2012 19:11:53
Kedves Zsike!
Csodálatos a gyermeki lélek. Szép szavalata mellett, Ő a legnagyobb csokorral kedveskedett Neked, amiért nagyon "megdolgozott".
Szeretettel olvastam anyáknapi történetedet: Maria  |
- május 06 2012 15:47:35
Kedves Maria! Köszönöm szépen a látogatást, szeretettel fogadtalak most is:Zsike |
- május 06 2012 18:22:36
Kedves Erzsike! Megható történeted nagyon megfogott!Kívánok neked is boldog anyáknapot! Szeretettel Ferenc........ |
- május 06 2012 19:44:54
Nagyon szépen köszönöm kedves Ferenc. Megtiszteltél az olvasásoddal és kedves szavaiddal. Szeretettel:Zsike |
- május 07 2012 15:58:18
Kedves Zsike!
Ezt a gyönyörű és megható történetedet már olvastam régebben!
Az biztos, hogy a kisfiad nagyon szeretett Téged, ha képes volt az ünnepi ruháját is összepiszkolni azért, hogy Neked orgonavirágot szakítson!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- május 07 2012 18:54:02
Kedves Zsike!
Meghatottan olvastam történetedet.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- május 07 2012 20:21:29
Kedves Zsuzsi!
Kedves Maria!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis történetet is. Szeretettel fogadtalak Benneteket most is:Zsike |
- május 07 2012 20:23:04
Elnézést kérek! Maria helyett Margitkát szerettem volna írni. Köszönöm szépen Margitka az olvasást és a szép szavakat.
Szeretettel:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 18. csütörtök,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
