|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Mottó: "Meghalt Mátyás király, oda az igazság", avagy mi a helyzet napjainkban...
Tündi elviharzott a találkozóra - az utolsó pasival találkozik, aki bejön neki akivel a tegnapi vakrandin
megismerkedett,- úgy hogy kihasználom az alkalmat, a fene tudja, hogy mikor érkezik haza, meg különben is, lehet, hogy halálosan szerelmes lesz, akkor meg tutira nem számíthatok rá. Így sem mindíg, de mindegy.
Kitaláltam, hogy mi lenne a helyzet, ha képzeletemben létrehoznék egy második Kelemen királyt, aki inkognitóban - mint ahogy annak idején Mátyás tette -járná az országot, osztaná az igazságot, de úgy keményen!
Elképzeltem, hogy az első helyszín egy vidéki állami vállalat lenne - vagy nincs már olyan? - no mindegy, képzeletemben van.
Kelemen beférkőzne a tisztségviselők bizalmába, intelligens fickó, humorérzékkel megáldva és rettentő méreteket ölt az empátiája.
Meg is érkezik az egyik központi irodába, ahol helyet foglal, a titkárnő - hosszú szőke haj, gyönyörű kék szempár, bájos mosoly, midi szoknya (nem kivillanó combok, vagy ne talán tán bugyi, nem, szolid, választékos öltözet) és természetesen intellektuális, intelligens, értelmes tekintet. Ahogy az a nagykönyvben - mármint a törvénykönyvben - meg van írva. És még beszélgetni is lehet vele, igen örömmel konstatálja Kelemen király, hogy ez nagyon jó.
Nevezzük Emesének, neki jól megy sora, jó a fizetése, mert érdemei szerint van értékelve és jutalmazva. Nem az a "jelvényes, kitűzős cicababa, amit a rossz nyelvek erre a szakmára ráragasztottak. Szóval Emesével nincs baj, meg van elégedve fizetésével, főnökével, kollégáival ragyogó a kapcsolata, minden tuti nála.
És elindul Kelemen király az első szobába a vállalat könyvelésére. No itt már kissé szarkasztikus dolgozókkal találkozik, csak még nem tudja, hogy mi rejlik a háttérben.
Elkezdi mondókáját Vera, ő a könyvelés szóvivője:
- No persze, az Emesének könnyű. Én nem vagyok egy rosszindulatú hölgyemény - ezt láthatja kedves Kelemen úr - csinos, szép, fiatal, bukik rá a főnök, no persze, hogy fizetésemelésnél első helyen áll a sorban. Amíg mi kétkezi munkások - no azért ez nem így van teljesen ezt ő is nagyon jól tudja , hogy így fejezzem ki magam, görnyedünk a számítógép felett, gyártjuk a táblázatokat, listázzuk a főkönyvet, végezzük a napi könyvelési feladatokat, robotolunk szinte éhbérért. Addig az Emese, főzi a kávét, no jó néha gépel is, meg táblázatokat készít, meg konferenciákat készít elő, tanulmányokat gépel, no szóval dolgozgat, nem vagyok én rosszindulatú. (Nem a frászt nem, szarkasztikus személyiség vagy a javából)
Kelemen király gondolkodik. Hogyan lehetne itt igazságot tenni. Hiszen azért jött inkognitóban, hogy meg tudja, hogy milyen helyzetek uralkodnak kicsiny országában. Eldöntötte, hogy mit fog csinálni.
- Vera kedves, van egy korszakalkotó ötletem! Jogkörömnél fogva egy hónapra cseréljenek helyet az Emesével. Ön lesz a titkárnő, Emese ide jön könyvelni - tud, mert meg van hozzá a szakképesítése - és ha egy hónap múlva is ez lesz a véleménye, mint az előbbi, elintézem, hogy duplájára emeljék a fizetését. - mondta Kelemen király.
Vera egy szemernyit nem gondolkodott a válaszon,- beleegyezett és már kaján vigyorral az orcáján örült a változásnak, gondolataiban már ott ült az igazgató előszobájában, csípőig felsliccelt szűk szoknyában, mélyen kivágott dekoltázsban, hogy mellei majd hogy nem kibuggyantak a csipkés blúza alól - alig várta a másnapot.
Emese szerényen, visszafogottan, kedvesen foglalta el az új beosztását, munkakörét, végezte szorgalmasan a napi feladatait. Nem kellett megszakadnia, volt idő mindenre, azt nem mondhatta, hogy unatkozik - egyébként sem szeretett -de jól végezte munkáját, pontosan, precizen, ahogy az iskolába tanulta.
Hiszen a könyvelés nagy precizitást követelt - nem mintha a titkárnői nem ugyanolyan lett volna - szerette csinálni.
Vera viszont szenvedett. Annyira sokrétű volt a feladata, hogy mire az igazgató elmondta az egyiket, hogy mit kell elvégeznie, mondta a következőt és így tovább, roppant észnél kellett lenni Verának, hogy el ne felejtsen valamit. Ugyanakkor szenvtelenül, mintegy szarkasztikusan konstatálta, hogy hiába vette fel a csipőig "felszakított" szoknyáját, finom habselyem fehér blúzát, melyből félig kibuggyanó melle kandikált, valamint sötét mellbimbója majd hogy nem átszúrta a finom selymet, nem hatotta meg az igazgatót, sőt!
Egyszer talán meg is jegyezte Verának, hogy "legyen szíves szolidabban öltözködjön, mert ez munkahely, az etikett itt mást diktál".
Verát mintha leforrázták volna, ettől a perctől kezdve szeretett volna visszamenni a könyvelésre. Egyébként sem szerette ezt a szerteágazó munkát, telefonokat, interjúkat, számos előadást előkészíteni, rohangálni, mindig készen állni arra, hogy mikor ad az igazgató újabb feladatot amit nem azonnal, hanem tegnapra kell megoldani.
Kelemen király közben figyelt, és úgymond megsajnálta Vera kisasszonyt és úgy döntött, hogy visszaállítja a "rendet".
Helyére "parancsolta" Verát, aki egy kicsit szégyellte magát azért, hogy ilyen gonosz véleményt mondott Emeséről, holott akkor még nem tudta, hogy Emesének mi a dolga. Nem a bájolgás, kávéfőzés, csábítás, hanem komoly, felelősségteljes munka.
Mindenki a helyére került, Vera soha többé nem ejtett szót erről a témáról. Gondosan bekapcsolta számítógépét, belépett a könyvelési programba és szépen, csendben, halkan, nyugodtan gépelte a könyvelési tételeket.
Kelemen király örömmel konstatálta, hogy egyelőre igazságot szolgáltatott, a szarkasztikus személyiségű Vera megtapasztalta, hogy nem szabad olyanról nyilatkozni, amiről halvány fogalma sincs.
No úgy hallom, hogy Tündi haza érkezett, érdeklődve figyelem az arckifejezését, nem tudom eldönteni, hogy hogyan sikerült a randi, de, hogy nem repes a boldogságtól az biztos!
Ledobja magát a kanapéra, tölt magának egy italt - régen ivott, de most szüksége van rá, úgy ítélem meg, úgyhogy nem is szólok, hadd igyon egy Camparit - és várom a fejleményeket.
- Kedvesem! Ha még egyszer ilyen dologra vetemednék, hogy vakrandi, vagy internetes randi, vagy bármilyen ismeretlen randi, vágjál fejbe. Felhatalmazlak, hogy vágjál fejbe! Hogy én mekkora barom vagyok! Rám most ne számíts egy ideig, mert kissé padlóra kerültem. - mondja Tündi.
- No nem úgy van az kedvesem, mondd mi történt, ketten megoldjuk, hiszen azért vagyunk egyek. - mondom neki és kinyújtom feléje a kezemet.
- Képzeld el, felesége van, 4 gyermeke, és szeretőnek akar engem, no meg nevelőnőnek a gyermekei mellé, mert a felesége elnyert egy külföldi munkát, melyet megpályázott, 2 évre Angliába költözik, itt hagyva férjére a gyerekeket. Nos, erre kellettem volna neki. Szóval itt tartok, töltsél még légy szíves egy pohárral és utána lefekszem, mert megviselt ez a "vakrandi". |
|
|
- május 08 2012 11:37:55
Kedves Évi!
Ez az "Igazságos Kelemen" bizony jól belenyúlt a levesbe.
Ne mondjon senki véleményt a másik munkájáról, ne fusztrálja a másik embert amíg azt sem tudja, hogy annak milyen bonyolult és nehéz feladatai vannak.
Ez a helycsere nagyon jó és igazságos megoldás volt.
Én ugyan nem voltam titkárnő, de tudom milyen nehéz feladat, pláne egy rigolyás, vagy pörgős főnök mellett dolgozni.
Jó hogy bejöttem a kertből egy kis időre pihenés-képen olvasgatni, mert a mai írásod is nagyon jól elszórakoztatott.
Hangulatos, érdekes, olvasmányos. Tudod én vevő vagyok az ilyenekre!
 
Szeretettel gratulálok: Marika |
- május 08 2012 13:29:12
Kedves Marika!
Örülök, hogy elszórakoztatott írásom, tulajdonképpen ez a célom.
Sokan mondanak véleményt egy másik ember munkájáról, főleg ha az az ember rosszindulatú, ****kasztikus egyéniség. Azért gondolta az Igazságos Kelemen, hogy ezt a fajta embertípust csak így tudja meggyőzni arról, hogy milyen igazságtalan volt a kolléganőjével szemben. Én ugyan voltam mindkettő - titkárnő is, könyvelő is, sőt mint József Attila Altatójában "tűzoltó" is (pa) és katona is, no a vadakat terelő juhász kimaradt, de soha nem lehet tudni, hosszú út áll még előttem! Vagy nem!
Nem tudom egyébként, hogy miért foglalkoztatott hajnalban Mátyás király, vagy hogy Tündi milyen apropóból diktált, de ez van.
Köszönöm, hogy a kerti munkálataid mellett szakítottál egy kis időt a "baromságaimra", mindíg örülök Neked!
Szeretettel: Évi. |
- május 10 2012 08:48:36
Kedves Évike!
Mosolyogva olvastam végig a modern meséd, sikere nem kétséges. Azt hiszem majd még többször fogunk találkozni Kelemennel, az igazságossal, hisz vannak olyan esetek napjainkban, - nem is kevés, amit csak az ilyen mai Mátyáskelemenek tudnak megoldani. Apropó! (elnézek Tündi felé, látom épen nem néz ide, így bátran mondhatom) Nem kéne ezt a Tündi probléma megoldását Kelemenre bízni?
Sok szeretettel olvastalak, Andy |
- május 10 2012 10:06:51
Kedves András!
Komolyan mondom gondolkodásra készlettél. Áldom az eszemet - azt a kicsit -, hogy úgy döntöttem, hogy Te legyél a barátom. Mert ilyen jó ötleteket - minthogy Tündi esetét Kelemenre bízzuk - csak is egy igaz barát adhat. Gondolkodom javaslatodon, elraktározom a "megoldásra váró feladatok" fakkjában az agyam mélyén.
De erről Tündinek nem szabad tudni, mert meglepetésnek szánom! Kénytelen leszek nélküle munkához látni, bár, most ő - ahogy ismerem - egy pár napig nyalogatni fogja sebeit, mert nagyon érzékeny a lelke - hátha nem veszi észre, hogy nélküle "alkotgatok", vagy legalábbis megkisérlem.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel, az ötletedet meg tutira értékelem és végre fogom hajtani. Mert ennek olyan parancs vezényszó illata van, a katona pedig nem tehet mást, mint annyit mond, hogy "értettem"! Előljárónak nem szabad - büntetlenül - visszapofázni!
Szeretettel: Évi. |
- május 11 2012 20:25:11
Kedves Évike!
Köszönöm ezt a történetedet is.
Szeretettel olvastalak most is: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
