|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
folytatása életem történetének
- Mondd, kisfiam/kislányom! Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Ez a sztereotíp kérdés gyakran elhangzik a kedves vagy kedvesnek
látszani akaró felnőttek szájából, ha rokon, jó barát vagy ismerős
kicsi gyermekével akarnak barátkozni.
A válasz a gyerektől eléggé változatos, nagyjából háromféle típusba
sorolható: 1. félszeg, bizonytalan vállvonogatás egy halkan elrebegett
- Még nem tudom...válasz kíséretében.
A 2. típus váratlan, gyakran meghökkentő konkrét pályamegjelölés: pédául
"űrpilóta", tengeri búvár esetleg bankár vagy terrorista is lehet.
Józset Attilánál - versében - kis Balázs tűzoltó, katona vagy vadakat terelő
juhász lehetett volna a költő fantáziája szerint.
A 3. legritkább eset, ha a gyereknek határozott elképzelése van felnőttkori
jövőjéről. Én ezek közé a kevesek közé tartoztam, bár tőlem nem kérdezte meg senki,
mi szeretnék lenni. Nyilván nem akartak kedvesek lenni - mivel én sem voltam az, -
vagy gondolták, hogy választásom úgysem lesz, hiszen aki felnevel, határoz felőlem,
hiszen árva vagyok.
Én azonban kezdettől fgva tudtam, hogy semmi más nem lehetek, csak tanár.
Ez a pálya mint hivatás, elhivatottság, kódolva volt bennem. Csak nevelő apámnak
árultam el tervemet - miszerint azt tervezem, hogy majd egyetemen fogok tanítani.
Meg kell mondjam, eléggé meglepődött és igyekezett visszafogni korai nagyralátásomat.
- Ó gyermekem, nőket nem alkalmaznak az egytemeken, csak nagyon ritkán.
Nem vette el a kedvemet, a téma túl volt tárgyalva. Szivacs természetű gyerek voltam,
az ismereteket minden mennyiségben magamba szívtam olvasmányaimból, de nem tartottam
magamban. Meséltem a barátoknak, húgomnak, szüleimnek este, mikor a fűtetlen szobában
korán ágyba bújtunk, hogy világítani se kelljen.Különös, de kedvencük volt az
Ezeregy éjszaka meséi és a magyar szerzők novellái, regényei. Pedig én válogatás nélkül
mindent olvastam - a ponyvairodalomtól a külföldi klasszikusokig. Bizonyos részeket
a regényekből is idézni tudtam, és bizony plagizáltam is iskolai dolgozataimban, de
a tanárok ezt sosem rótták fel nekem. Osztálytársaim helyett is gyakran írtam meg
a házi feladatot többféle variációban. Szerettem olvasni és alkotni is.
Húgommal annyira megkedveltettem az olvasást, hogy tíz éves korában eljátszotta Toldi
történetét a cseh bajnokkal: anyám figyelt fel rá, hogy saját kezét szorongatja, kérdésére
így felelt.
- Hát én most Toldi Miklós vagyok és kezet fogok a cseh vitézzel, le akarom győzni.
Azóta, már felnőttként is megszállottan olvassa a könyveket.
Nyolcadik osztályos koromban a továbbtanulás megválasztásakor szüleimmel
úgy határoztunk, hogy közgazdasági technikumba tanulok, hogy mielőbb pénzt keressek.
Az igazgatú úr akkor behívatta anyámat és rábeszélte, hogy irasson inkább gimnáziumba:
- Kedves Anyuka! ez a gyerek nem irodába való, tanítónak született, adjon neki erre
lehetőséget a gimnáziummal. Anyám hajlott a szóra, így ott folytattam a tanulást
mindvégig kiváló eredménnyel. Magyarszakos tanáraim bíztattak, hogy írással próbálkozzam,
de ekkor nem érdekelt és időn sem volt rá.
--Érettségi után formális elbeszélgetés után felvettek az ELTE bölcsészkarára. Én azonban
személyes okok, anyagi és magánéleti problémák /szerelem/nem éltem ezzel az értékes le-
hetőséggel. Dolgoztam különféle munkahelyeken, a szerelem elszállt a széllel.
Így mégis megvalósult az álom: azon ritka madarak egyike vagyok, akit másodszorra
is felvettek az egyetemre - ahol három szakon szereztem tanári diplomát - és oktatói pályám
utolsó tizenkét évét főiskolai oktatóként - egy második diploma megszerzése árán - zártam.
---A sorsomat - mely tényleg kódolva lehetett - nem kerülhettem el.
|
|
|
- május 14 2012 19:02:16
Kedves Mamuszka!
Életed következő állomását már nagy érdeklődéssel vártam. A tanári, pedagógusi pálya valóban elhivatottságot követel. Mutatja az is, hogy Te már kisgyerek korodban is tudtad, hogy ez az utad.
Nagyon örülök, hogy a szerelem sem térített el hivatásodtól és kiteljesedtél a főiskolai tanári pályán.
Az én édesanyám is tanár volt, megszállottan élt a hivatásának.
Minden tiszteletem a kitartásodért, a céltudatosságodért.
Remélem erről az időszakodról is írsz, gondolom nagyon sok élmény kapcsolódott a munkádhoz.
Szeretettel olvastam és várom a további életképeidet. 
Szeretettel: Maria |
- május 15 2012 15:15:55
Kedves Mamuszka!
Életed ezen szakaszáról írt történetet is szívesen és figyelemmel olvastam! Sok ember életében előfordul, hogy ha egy kevés "kitérővel" is, de végül eljut oda, amit megálmodott magának!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- május 19 2012 11:19:50
Köszönöm kedves Maria és Zsuzsanna!
Elég munkás prózát írni, de szeretném megörökíteni unokáim számára, milyen is volt az élet az én gyerek koromban
Szeretettel köszöntelek benneteket Sarolta-mamuszka. |
- május 19 2012 20:14:13
Drága Sárika!
... én pedig olyan nagy szeretettel olvasom életed történéseit.
Szeretettel ölellek: szomorúfűz |
- május 21 2012 21:11:10
Drága Gitka!
Köszönöm, hogy betekintesz nem túl érdekes életem - számomra mégis fontos - eseményeibe
Kívánom, hogy még sokáig örömmel olvasgassunk együtt
szeretettel ölellek - Sárika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
