|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Még élhetett volna?
Kérdések és csak kérdések, amelyekre nem kapok választ.
Miért? Miért?
Miért nem tudták megmenteni?
Szép napsütéses tavaszi nap volt, háromnapos ünnep, a kertben tevékenykedtünk párommal. Nem beszéltük meg, de szinte automatikusan felosztottuk a munkákat.
Én nagyon szerettem és szeretek a virágokkal, a konyhakerttel foglalkozni, férjem a gyümölcs fákat, a szőlőt gondozta, nyírta a sövényt, a füvet.Budapesti srácként az aszfalton nőtt fel, a grundon kezdett focizni, majd egészen az ifjúsági válogatottig jutott. Még ötven évesen is szívesen játszott az "öreg-fiukkal".
Mindig egészségesen élt, soha nem dohányzott, az ital is csak nagy alkalmakkor fogyasztotta, mértékkel. Rendkívül elegánsan, nyugodtan játszott középhátvédként régen úgy mondták centerhalfként.
Családi életünkben is Ő volt a nyugalom, a biztonság. Nem a mindent megszépítő messzeség mondatja velem, de igazán szépen, boldogságban éltünk három szép gyermekünkkel.
Azon a gyönyörű tavaszi napon odajön hozzám és mondja:
- Mama nagyon fáj a gyomrom! Van itthon valami, fájdalom-csillapító?
Miután elmondta, mi és hol fáj, egy megfelelő tablettát adtam neki.
A fájdalom nem múlt és az éppen hozzánk érkező fiamat megkértem, hogy menjen el az édesapjával kocsival az ügyeletre.Én nem mentem velük, mert vártam a lányaimat az unokákat és készíteni kellett az ebédet.
Rövid időn belül, már jöttek is vissza.
- Na? Mit mondott az orvos?
Mondta, hogy széntablettát váltsunk ki a gyógyszertárban. Biztos felfúvódás okozza a panaszt.
Fiam aztán sietett is, mert horgászni indult a Tiszára.
Férjem fájdalmai nem múltak, mondja hogy az egész mellkasa szorít és menjünk ki a levegőre, leülne a hintaágyba, mert nehezen kap levegőt.
Mintha villám csapott volna belém a felismeréstől!
Szív-infarktus!
Istenem, gyorsan hívni kell a mentőket!
- Alig tíz perc telt el, jött egy szirénázva. Kiszállt belőle két fehér-köpenyes férfi. Az egyik kopasz, tetovált karral, a másik egy nyakkendős.
A tetovált volt az orvos.
Látták, hogy nyitva a kocsibejáró. Egészen leálltak a füvön a hintaágyig.
EKG elő. sztetoszkóp, injekció, infúzió.
- Az urat azonnal visszük kórházba, intenzív ellátásra lesz szükség. Infarktusa van!
Miután megtudtam melyik kórházba viszik azonnal hívtam a fiamat, forduljon vissza, megyünk a kórházba. A két lányomat is értesítettem, akik már útban voltak hozzám az ebéd-meghívásra. Fiam nem járt még Budapesttől messze. Alig volt időm férjem holmijait összepakolni, amire a kórházban szüksége lehet, máris megérkezett aggódó gyermekem.
Néhány közlekedési szabályt is áthághattunk, mire megérkeztünk az Intenzív-osztály folyosójára
Egy nagyon kedves nővérke érdeklődésünkre közölte, mindjárt jön a főorvos Úr. Fiammal még azt beszéltük, hogy mennyi pénzt is illik ilyenkor adni az orvosnak, amikor egy bajuszos elég idős doktor odajött hozzánk, fiamnak bemutatkozott, ő úgyszintén.
Nekem is kezet nyújtott, majd mondja:
- Maradjon csak nyugodtan ülve.
- Sajnos mindent megtettünk, de nem tudtuk visszahozni a papát, háromszor próbáltuk újraéleszteni, küzdöttünk az életéért de nem dobbant be a szív.
- Nem sikerült, nagyon sajnálom!.
- Fogadják őszinte sajnálatomat, részvétemet.
Csak nagy üresség, sírni sem tudtam, csak néztem magam elé és nem hittem el. Mintha egy távoli visszhang sikítana fülembe.
- Nem sikerült, nagyon sajnálom!
Elment akit nagyon szerettem, életem része, majdnem ötven évig.
Talán azért nem köszöntünk el egymástól, mert rövidesen újra találkozunk?
- Nem akarok Nélküled tovább élni!
- Most azonnal látni akarlak!
- Örökké Veled akarok lenni! |
|
|
- május 15 2012 13:12:21
Már kilenc éve, 2003. május 8-án. 66 évesen. |
- május 15 2012 14:46:00
KEDVES DELLAMAMA! Tudom nehéz elfogadni ,hogy nem lehet közöttünk akit szerettünk, és szeretünk!Te is mélyen hívő lélek vagy és te is tudod,hogy nem váltatok el örökre.Azonban nehéz elfogadni a tényt,hogy nem lehet már velünk kedvesünk,és nagy űrt hagyott maga után amit érzünk. Neked is megnyugvást,és higgy,hogy majd együtt lesztek odaát újra. én is ugyan ezt érzem már öt éve!
Sajnos sorstársak vagyunk ilyen téren! Szeretettel olvastalak Ferenc |
- május 15 2012 15:22:44
Kedves Maria!
Próbálom átérezni a veszteségedet és a fájdalmadat, de tudom, hogy ezt csak azok tudják igazán, akik már életük párját elveszítették. Nem tudhatjuk, soha, mit hoz a holnap, ezért békességben és szeretetben kell élni az életünket, amennyire csak tőlünk telik. Nektek ez sikerül, s legalább az vígasztaljon Téged, hogy családi életeteki rendben volt és szerettétek egymást!
Én sem tudhatom, hogy nálunk melyikőnk megy el előbb, azt csak a Jóisten tudja. És talán jobb is, hogy nem tudjuk előre.
Odaát majd mindannyian találkozunk szeretteinkkel, vígasztaljon ez a tudat!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- május 15 2012 16:35:41
Kedves Ferenc és Zsuzsa!
Köszönöm, hogy megoszthattam veletek életem e nagyon fájó eseményét.
Maria |
- május 16 2012 05:51:36
Köszönöm Kedves Monika, hogy benyitottál hozzám!
Szeretettel: Dellamama |
- május 16 2012 15:06:54
Kedves Mariám!
Nagyon át tudom érezni fájdalmadat, nekem az Édes jó Anyám ment el hirtelen, majd beleszakadt a szívem, már öt éve, de azóta sírni nem tudok! Belém szorult a fájdalom! Apám a nyáron lesz 10 éve, hogy elment 8 évig ápoltam, most lenne 100 éves!
Elveszíteni azokat, akiket nagyon szerettünk, iszonyatos dolog!
Szépen leírtad, ölellek: Pircsi |
- május 16 2012 17:05:19
Kedves Maria!
Végtelen fájdalom elveszíteni valakit, akit nagyon szerettünk - fogadd őszinte részvétemet, és ugyanakkor dicséretemet is, mert úrrá lettél fájdalmadon, és ilyen választékosan leírtad a halálát.
szeretettel ...Sarolta |
- május 19 2012 20:26:39
Kedves Maria!
Nehéz szavakat kipréselni magamból. Döbbenettel olvaslak - és átélek minden pillanatot. A lélek, a szív soha nem tud megnyugodni. Párom - élt 54 évet - elment immár 6 éve.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- május 21 2012 16:32:44
Kedves Marika!
Őszinte sajnálattal és együttérzéssel olvastam írásodat és én úgy gondolom, hogy mélységesen egyetértek Torma Zsuzsika hozzászólásával. És ilyenkor rettenetesen gondban vagyok, hogy mit is lehet írni, hiszen közhelyeket fölösleges. Én csak azt tudom, hogy addig, amíg hasonló helyzetbe nem kerülök, nem tudok korrekt véleményt nyilvánítani - mármint erről az érzésről -.
Abban viszont Mamuszkával is egyetértek, hogy "úrrá lettél fájdalmadon, és ilyen választékosan leírtad a halálát".
Tehát összességében gratulálok írásodhoz, ha lehetne elkérném az éteren keresztül legalább a fele fájdalmadat.
Szeretettel olvastalak és baráti ölelésem:
Évi. |
- május 21 2012 16:51:32
Pircsi, Saolta és Gitka!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Maria!
Évikém! Neked is köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
