|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
A kis szőke egy lehetőség lett volna.
Fecó nagy kék sporttáskát vett le a szekrény tetejéről. Szemügyre vette, megállapította nem is olyan rossz! Az Ecseri piacon vette egy árustól, akinek Bécsből hozzák a márkás holmikat az arra utazó sportolók.
Az órájára nézett, majd a téren át a középiskola irányába vette lépteit.
Pár perc múlva hallotta az iskola nyitott ajtaján kihallatszó csengőt. A tanítás mára befejeződött. Mint a méhek a kaptárból amikor kirepülnek, úgy tolultak ki zsongva a kapun a lányok.
Fecó a kapuval szemben, a korlátnak támaszkodott és már látta is a szép szőke lányt közeledni a kijárat felé.
- Szervusz Karolina lépett a lány felé.
Lina félvállról visszaköszönt, majd tovább ment a barátnőkkel, vissza se nézett.
- Ki ez a jóképű srác? - kérdezte az egyik lány.
- Nem tudom, csak tegnap láttam először, valami Feri. Itt akadtam össze vele az iskola előtt.
- Na, menjünk haza, mára elegem van, egy hónap sincs már az írásbeliig.
A lányok a villamos-megállóban várták a járművet.
Fecó látta, hogy az első ajtón szállnak fel a csajok, ő hirtelen a hátsón ugrott fel a villamosra.Egy nagydarab férfi takarásából figyelte, hogy sorban leszállnak a barátnők. Lina egyedül maradt.
- Hát te, hogy kerülsz ide? - csodálkozott a kislány amikor a vele szemben lévő ülésre lependeredett Fecó.
- Én is ezzel a tujával járok, ha edzésre megyek.
- Észrevettelek, hát idejöttem hozzád.
- Na, és mit sportolsz?
- Természetesen focizok!
Még beszélgettek egy darabig, mikor Lina mondja, én leszállok, megérkeztem.
- Még van egy kis időm, én is leszállok, elkísérhetlek, ha akarod, - ajánlotta Fecó.
- Jó! - egyezett bele Karolina, mert meg- tetszett neki a fiú.
Egy darabig még a Rózsadomb egyik kis utcájában mentek tovább, amikor egy felállványozott villa előtt megállt a kis szőke.
- Hát itt lakom, hazaértem.
- Jaj, ne haragudj Karolina, olyan szomjas lettem, nem kínálnál meg egy pohár vízzel.
- Hát akkor gyere be.
Az állványok alatt átbújva ahol négy-öt munkás dolgozott, bementek a házba.
- Lina megjöttél? - kérdezte édesapja egy félig nyitott ajtó mögül.
- Tedd le a táskád és kérlek gyere be a rendelőbe, kellene egy kis segítség, csak egy negyed óra az egész.
- Figyelj Feri, addig menj a konyhába itt balra, a hűtőben van üdítő bármelyiket felbonthatod, ülj le mindjárt jövök! - szabadkozott a lány.
Feri látta, hogy a hallból még három, vagy négy ajtó is nyílik, gondolta széjjel néz.
Egy nagy dolgozószobába nyitott be. Koloniál bútorral berendezve. Mennyezetig könyvespolc, tele kopott fekete, bordó és hamu-szürke nehéz könyvekkel.
Odalépett az íróasztalhoz.
Néhány fiókot is kinyitott, majd az értékesnek látszó dolgokat, köztük egy arany karórát és egy fém-dobozt gyorsan a sporttáskába rejtett.
Pár pillanat múlva már a konyhában itta a hűtőből kivett coca- colát.
Karolina mintegy tíz perc múlva már jött is. - Apu véletlenül leborította az asztalról a betegek kartonjait azokat kellett sorba szednem.
Még beszélgettek arról, hogy a szülők mindketten fogorvosok, hogy Karolina is orvos szeretne lenni, ezért jár az Egészségügyi Szakközépbe, hogy az idén érettségizik.
- Mennem kell, mert lekésem az edzést, de remélem még találkozunk.
A lány a kapuig kísérte, majd kézfogással búcsúztak.
- Akkor holnap várlak a suli előtt, - mondta búcsúzóul a fiú, majd a futball-edzést sohasem látott sporttáskát hanyagul a vállára vette.
Este a templomkert melletti játszótéren a mászóka tetején ülve, megbeszélték, ki mikor és hol ad túl a szajrén. Különösen a dobozka tartalmán amiben nagyon régi arany-érmék voltak.
Fecónak csak egyetlen kikötése volt az igazságos osztozkodás mellett, hogy ő egy darabot se értékesít az ellopott dolgok közül.
dr. T. Ernő nagyon ideges volt, mert sehol sem találta az édesapjától emlékbe kapott arany-órát.
- Mondtam, hogy nem lesz jó, ha ez a mérnök idehozza ezt a sok román munkást. Azt sem tudom kifélék.
- Márta te sem csukod le soha a garázskaput miután betolattál, csak egyenesen jössz fel, de még a bejárati ajtót is nyitva hagyod. Ide csak az nem jön be, aki nem akar.
- Nem tudom mit mondok apámnak, hol az óra, ő is az édesapjától kapta.
/Az "érmés-doboz" eltűnését még nem vette észre./
Lina nem is gondolt arra, hogy meg kellene említenie, hogy itt járt egy fiú.
(Csak semmi pánik!
Természetesen kell viselkednem én semmiről nem tudok. Az a legjobb, ha holnap ismét elkísérem Linát és bemegyek hozzájuk, így gyanún fölül állok!) Ilyen és hasonló gondolatokkal feküdt le Jocó, a konyha sarkában a keskeny sezlonra, majd mély álomba merült.
/Folytatása az eddig történteknek szem és fültanuk és az eseményeket megélők elbeszélései alapján./ |
|
|
- május 23 2012 15:37:20
Kedves Marika!
Szinte egy az egyben másolhatnám az első résznél írt véleményemet, már minthogy a börtön egy "továbbképzési" lehetőség. No de azt is írhatnám újra, hogy az "alma nem esik messze a fájától", és valahogyan olyan érzésem volt, hogy borítékolhattam volna, hogy visszaeső bűnöző lesz belőle. Ennek a fiúnak nincsenek igazi érzelmei. Úgy gondoltam az előző részednél, hogy talán a Lina iránt érzett hát nem szerelem, mert nem, nem is szeretet, hanem inkább kíváncsiság talán lesz rá némi hatással, hogy jobb útra terelődjön az élete. De nem, a vérében, a génjeiben hordozza a bünözésre való hajlamot. Pimaszul, gátlástalanul önös érdekből ki is használja a gyanútlan embereket, akik megbíznak benne.
Kedves Marika!
Megmondom őszintén valami ilyesmire számítottam folytatásként, bár volt bennem egy olyan érzés, hogy hátha... hátha megváltozik.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Baráti öleléssel: Évi.  |
- május 23 2012 16:15:51
Kedves Évi!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Bár a történetnek itt még nincs vége,- mondhatnám ez csak a kezdet -. én is azt írom, mint az előzőekben, ha tudnám, hogy igazán érdeklődnek a folytatás iránt szívesen közzé tenném.
Nagyon örülök, hogy elolvastad!
Szeretettel ölel: Marika |
- május 23 2012 19:14:27
Kedves Marika!
Én biztosíthatlak afelől, hogy engem érdekel a folytatás és el is fogom olvasni, véleményezni is fogom, de nyilván a Te döntésed, hogy folytatod-e.
Én a helyedben folytatnám, már csak azért is, mert olyan élethűen ábrázolod a Fecót - no persze ez nem annak köszönhető, hogy azokban a körökben forogtál volna, hanem pontosan ellenkezőleg, én úgy gondolom (nekem így jött le) hogy az intelligenciádból és műveltségedből kifolyólag igenis nagyon jól meg tudod írni a történetet -, hogy "öröm" olvasni. A rendőrségi szemlékből engem is roppant módon érdekelt a kriminalisztika, rengeteget olvastam a bűnözők lelkivilágáról, no persze most haza beszélek azzal, hogy folytasd a történetet, mert engem nagyon érdekel.
Nyilván a Te döntésed, hogy folytatod-e vagy sem.
Márcsak azért is folytasd légy szíves, mert nekem van már egy elképzelésem - lehet, hogy nem lesz igazam -hogy hogyan fogja végezni a Feco, természetesen én a képzelet szárnyán utazom veled (melletted)
és a képzeletem varikásan fejezné be. No de mivel ez valós történet, biztos, hogy más lesz a végkifejlet.
Én speciel nagyon várom!
Bocsánat, hogy ilyen sokat pofáztam!
Szeretettel: Évi. |
- május 23 2012 19:18:40
Marikám most látom, hogy tök hülyeséget írtam, hiszen nem Feco, hanem Jocó! No jól van mára befejeztem! |
- május 24 2012 06:20:12
Fecó az a Jocó csak én tévesztettem! |
- május 24 2012 12:35:33
Kedveds Maria!
Ez a történet cselekményekben nagyon fordulatos, olyan, mintha egy valódi filmet látnánk magunk előtt olvasás közben.
Biztosan a folytatás is nagyon fordulatos lesz és én igen várom!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- május 25 2012 20:12:56
Kedves Maria!
Nagy merészség volt a lánytól - egy idegen embert a lakásban magára hagyni. "Felhívás keringőre" Olvasom tovább. Szeretettel: Szomorúfűz |
- május 28 2012 09:09:51
Kedves Évi, Zsuzsa és Gitka!
Örülök, hogy kis írásom felkeltette érdeklődéseteket!
Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
