|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 MM
Az élet és a véletlen összehoz egy találkozást....
Korán ébredt, pedig dolga ma tényleg semmi, kettős ünnep lévén. Hanyatt fordult az ágyban és nézte a mennyezetet. Megpróbált az itt-ott már felfeslett tapétára valamilyen képet „rajzolni”, de a fehér alapon szürke minták most is lehangolták. Régebben arra gondolt, hogy égszínkékre színezi át és egy nevető napot fest a közepére, de valahogy soha nem jutott el odáig, most meg már nem is akarta. Ha lehunyta a szemét fekete felhőkkel terhes kép jelent meg előtte, egy sötét világ. Mintha lebegett volna a semmiben az ég és a pokol között.
...
Húsz éve vezette már a föld alatt a szerelvényeket. Ma is mint minden nap, az este elkészített termosz kávét és a szokásos hét szendvicset pakolta a táskájába. Ez a hetes szám talán valami babona volt, mert legtöbbször négyet, ötöt ha megevett a műszak alatt.
Elmosolyodott azon, hogy sok dolog van a világban ami állandó a generációk változásai ellenére. Emlékezett, hogy kislányként mennyire várta a gyárból hazajönni az édesapját és rögtön átkutatta a táskáját a maradék vajas- vagy zsíros-kenyér után és milyen örömmel majszolta el. Édesapja ilyenkor megsimogatta a copfos buksiját. Együtt nevettek.
Kisebbik lánya már 11 éves volt, de épp úgy mint ő valaha, kutatott a táskájában ha haza ért a műszakból. Még a tükörben megnézte magát, aztán benyitott a lányok szobája, csendesen, hogy ne ébredjenek fel.
Bezárta maga után a lakást és elindult. Sóhajtott, valahogy fájni kezdett özvegysége. Nem a „férfit” kívánta már régóta, csak egy társat maga mellé.
Még nem hajnalodott. A néma éjszaka átölelte, míg a szolgálati villamost várta a megállóban.
…
A férfi a fürdőszoba tükrében nézte a "nyúzott" arca sápadtságát. Csak a kék szeme nem öregedett meg, épp úgy mint fiatalon, akár mint két kék láng világított. Elmosolyodott. Eszébe jutottak a régi idők, amikor minden napfényes volt. Gondolkodva végigsimította az arcát és érezve a borostákat sóhajtva nyúlt a borotva után.
…
Az első járatot vitte Kőbánya-Kispestről Újpest felé. Még alig volt utas. Jórészt a diszkókból hazatartó fiatalok hangoskodtak és néhányan mások, nagy bőröndökkel, akik biztosan Ferihegyről jöttek idáig vonattal.
Nem szerette az ilyen ünnepi munkát. Karácsonykor a második napon az utolsó járattal tette le a műszakot, most húsvétkor pedig kezdő volt. Örült, hogy hétfőn nem dolgozik, akkor több a részeg.
De nem is ettől félt a legjobban. Három éve történt a Blahánál, hogy amikor az alagútból kiért a peron elejére és kezdett fékezni, egy fehér ballonos középkorú nő szinte nekiugrott a szerelvénynek. Esélye nem volt a túlélésre, szinte szétkenődött a kocsin. Őt leváltották. Órák múlva tudta abbahagyni a sírást. Hat nap rendkívüli szabadságot adtak neki és hat hónapig havonta kellett felkeresnie a cég pszichológusát.
…
Úgy döntött csak csavarog egyet a városban. Szegényes ruhatárát átnézte és egy kopott kordbársony fehér nadrágot vett fel egy feliratos pólóval. 23 fok volt, nem fog fázni. Közel lakott a Blahához, először a téren ült le. Nézte a galambokat, ahogy a lábak között ugráltak nem félve az emberektől. Pár néger nevetgélt egy padon, a kőszegélyen pedig cigányok ültek és táskából ettek, hozzá műanyag flakonból itták a „műtrágyás” bort.
Pár gyerek futkosott. A körúton se volt nagy forgalom, csak a villamosok csattogtak és néha egy-egy mentő száguldott el. Lassan felkelt és leballagott a metróhoz. Úgy döntött szétnéz ott is. Felmegy a nyugatiig. A vasútállomáson mindig van valami érdekes dolog, délig elüti az időt.
…
Már a sokadik fordulót tette meg. Unalmas nap volt. Inkább arra kellett vigyáznia, hogy ne „előzze” meg a menetrendet, mert a ki-beszállás a kevés utas miatt gyors volt. Többször is állt még fél perceket, hogy pontos legyen.
…
A megállóban alig voltak. Szokása szerint a tilos gumisávon állt. Valahogy mindig így csinálta. Lázadás volt ez a szabályok ellen? Ki tudja. Neki jólesett ez. Így akarta. Ha rászóltak a hangosbemondón, akkor visszább lépett, de nem sokáig. Egy-két perc, és ott állt újra a peron szélén.
Most is így tett. Türelmetlen volt. Ritkábban jártak a járatok és ahogy a tábla mutatta még nyolc perc volt a következő szerelvényig.
Valami furcsa érzés támadt benne. Vágyott a száguldó szerelvényt látni. Érezni a menetszelet. Mint mikor a zuhanás léghuzata vág az ember arcába.
…
Közeledett a Blahához. Ilyenkor mindig összeszorult a gyomra, már nem is tudatosan csak az ösztönei érezték a régi eseményt. Hónapok óta eszébe sem jutott.
…
Meghallotta a szerelvény egyre erősödő hangját. Érezte a menetszelet. Az arcát a szélbe fordította és valami furcsa hullám futott át rajta. Mintha nem a vonat érkezett volna felé, hanem úgy érezte, hogy ő suhan az alagútban. Csodálatos érzés volt.
…
Amikor meglátta a férfit a peron peremén már tudta, hogy a történet megismétlődik. Nem sikoltott fel, a vészféket kapcsolta és higgadtan nézte, hogy az alak valami természetellenesen nem ugrik, csak lassan dől befelé. Nem csapódott a kocsinak. Abban a pillanatban ért a sínekre, amikor a szerelvény is.
Nem siklott ki a kocsi. Csak döccent néhányat, ahogy szétvágta az élő testet és pillanatok múlva egy halott maradványait hagyta hátra. |
|
|
- június 01 2012 15:19:39
Érdekfeszítő írásodhoz gratulálok. Lennének kérdéseim, miért tette ezt a fiatalember? Aztán megválaszoltam magamnak.
Üdv: Dellamama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
