|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Lehet-e jó pedagógus az, akinek nincs gyermeke?
- Szia kedvesem, - mondja Tündi az ihletem - lerongyoltam időközben amíg te más feladataiddal foglalatoskodtál, meg kell, hogy mondjam egy kicsit neheztelek rád, nem beszélgetsz velem, nagyívben teszel a fejemre, jó tudom, nincs olyan sok időd velem foglalkozni. De én feltalálom magam, tudod jól és érdekes párbeszédet szeretnék veled megosztani, megvitatni. Tudsz figyelni? Akkor jó.
Leültem az előttünk elterülő gyönyörű parkosított játszótérre két kismama mellé, nem hallgatóztam, nehogy azt hidd, csak sasoltam és közben nem lehetett nem meghallani a következő párbeszédet.
Juliska - nem tudom, hogy így hívják-e, kitaláltam - az egyik anyuka beszél, mondanom sem kell, hogy nem tetszett a habitusa, de kíváncsivá tett.
- Képzeld Mariskám - így neveztem a másik anyukát - a Gergő fiamnak aki 4. osztályos van egy kiálhatatlan osztályfőnöke. Azt mondja a fiam, hogy állandóan veszekszik, kiabál a gyerekekkel, nem csak Gergővel - mert hogyha csak vele kiabálna még meg is érteném, mert Gergő eléggé szétszórt, nem tud sokáig koncentrálni egy feladatra, mondhatnám azt is, hogy hiperaktív, illetve ezt állapította meg a pszichológus. Nem tehet róla, ez egy magatartásbeli zavar, mely figyelmet és sok-sok türelmet igényel. No de ez a tanár minden gyermekkel üvölt, abszolut nincs türelme a gyerekekhez. Mint később megtudtam az egyik pedagógustól, hogy a Hajnalkának - mondjuk, hogy ez a neve a pedagógusnak - nincs gyermeke. Elvégezte a Tanárképző Főiskolát, úgy alakult az élete, hogy nem talált magának megfelelő kapcsolatot, hogy miért nem, az az ő titka marad örökre. 45 éves a hölgy, és tényleg úgy tűnik, hogy nem ismeri a gyermekek lelkét.- mondja Juliska a padon ülő másik kismamának.
- Igen Hajnalkát én is ismerem, és szinte szóról szóra megegyeznek a szülők tapasztalatai az általad elmondottakról. De én csak azon csodálkozom, hogy hogyan fele meg mégis a követelményeknek, no nem vitás, hogy tudása felülmúlhatatlan, maximális lexikális tudással rendelkezik, kisujjában van a hívatása. De mint ember, mint egy nevelő, lélekben nem áll a helyzete magaslatán. Az én lányom nem hiperaktív, ugyancsak visszahúzódó, csendes, szerény gyermek és vele is állandóan pöröl.Természetesen ez a tény még visszahúzódóvá, mindinkább magába fordulóvá tette kicsi lelkét.- mondja Mariska.
- No kedvesem, ez a párbeszéd hangzott el a játszótéren és rögtön felrongyoltam hozzád, hogy ezt a kérdést megvitassuk. - mondja Tündi két apró levegővétel között. Mert azt látom a mai versedben nagyon szépet írtál a pedagógusokról - no persze az én segítségemmel, azt el ne felejtsd! - de érdekel a véleményed erről az esetről, melyet az előbb figyelmedbe ajánlottam.
És már fel is röppen a vállamra és sasolja, hogy mit írok. Mit írnék ugyan, hát ezt, amit te diktálsz.
- Szóval kíváncsi vagy a véleményemre, most nem fogok neked hazudni - egyébként sem szoktam, hiszen azon nyomban rájönnél - nem tudok rá válaszolni. Nem tudok, mert nem és kész. Legalábbis érdemben nem, csak halványan megfogalmazódott tippjeim vannak. Úgy gondolom, hogy valaki szívvel-lélekkel jó nevelő, pedagógus akar lenni, annak szükségeltetik az a tapasztalat, az az érzés, hogy milyen állapot az, ha gyermeke van az emberfiának-lányának. Egy kicsit halkan meg merem kockáztatni, hogy igazából a gyermeki lelket csak akkor tudja megfelelően átérezni. Ezt tankönyvből - no persze ez csak az én nagyon halk véleményem - nem lehet elsajátítani.No persze, lesznek itt a kedves olvasók között olyanok akik tutira tudni fogják a választ, melyre roppant kíváncsi vagyok.- mondom Tündinek, aki módfelett elgondolkodott.
- No jól van, akkor le is zárhatjuk ezt a témát, tőled sem lettem okosabb, úgy veszem észre, hogy kezdesz kicsit visszafelé fejlődni kedvesem, mert nem lököd egyből a tuti rizsát.- és már ki is rohan az erkélyre újabb témát keresve. Kezdem azt hinni, hogy inkább Tündire jellemző a hiperaktivitás, bár ez már 6 éves korban kimutatható és ha akkor nem diagnosztizálták volna nála ezt a betegséget, ma már nem igazán lehetséges. Hiszen hatvan évhez közelítve már nem igazán hiperaktív valaki. Vagy lehet, hogy ő az egyetlen kivétel? Mint a történetemben Hajnalka? |
|
|
- május 31 2012 16:40:48
Kedves Évi!
A pedagógusokról majdnem mindenki helytelenül ítélkezik. Többnyire szidják és irigylik őket - én tudom! - de nem igaz, hogy ezt érdemlik a társadalomtól, amit kapnak. Nem igaz, hogy mindenki jobban ért a neveléshez, ha így lenne, nem lenne ennyi neveletlen, hálátlan, sőt kegyetlen gyerek. Az oktatást is megnehezíti, ha örökké fegyelmezni kell, és a tudásnak sincs már becsülete. Én jó tanár voltam és szívvel végeztem ezt a munkát /mert az!/ - de ma már semmi pénzért nem választanám, elhagynám ezt a pályát - azt hiszem, érted, miért.
szeretettel üdv. mamuszka  |
- május 31 2012 17:05:44
Kedves Mamuszka!
Szeretettel köszöntelek először is a közelgő Pedagógusnap alkalmából. Mint mondtam én maximálisan respektálom és szeretem a tanárokat, én mondhatom, hogy szinte kivétel nélkül hivatását nagyon szerető és hozzáértő tanáraim voltak. Pedig annak idején még -emlékszem egyetlen egyszer történt velem - kaptunk néha-néha egy-két körmöst a vonalzóval, rettenetesen fájt, de megérdemeltük. Volt egy tanárom, aki ha egy gyerek nem azt csinálta amit ő mondott, akkor mindenki megkapta a körmöst, így én sem maradtam ki a "jóból"
Végtelenül örülök annak, hogy Te mint pedagógus hozzászólsz a prózámhoz. Én nem ítélkezem, én csak feltettem egy kérdést, ami tényleg elhangzik, vagy elhangozhat képzeletem szüleményeként.
Nem védem én a szülőket sem a tanárokkal szemben, ha megérdemlik az elmarasztalást, mert vannak sajnos olyan szülők, akik az ő nevelési probléáikból adódó konfliktusokat is a nevelőkre hárítanák, hárítják.
De attól, hogy nem beszélünk róla, szerintem ez a probléma - mármint hogy amelyik pedagógusnak nincs gyermeke, nem tudja úgy átélni a gyermek lelkivilágát, és ez nem azt jelenti, hogy ettől függetlenül nem jó pedagógus, csak éppen kiabálós, veszekedős,frusztrált - létezik, vagy létezhet. Én csupán csak erre az egy kérdésre szeretnék választ kapni, illetve, hogy ki hogyan látja, mennyi ennek a ténynek a valóságalapja. Hiszen ezt egy pedagógus biztos, hogy meg tudja ítélni.
Kedves Mamuszka!
Az, hogy ma már semmi pénzért nem választanád ezt a hívatást, megértem, hiszen figyelem az eseményeket, sajnos már egy katasztrófavédelmi túlélő felszereléssel kellene (kell) a pedagógusnak munkába járnia a különböző atrocitácok elkerülése érdekében. És ez szomorú. Tudod, hogy én - természetesen ha rajtam múlna, de nem rajtam múlik - visszavezetném a körmöst, igaz, hogy fájt mint a frász, de nem volt ennyi rendetlen gyerek.
És tévedések elkerülése végett távol áll tőlem a szadizmus, azt hiszem, hogy ezt verseim prózáim igazolják.
Emlékszem erre az egy ominózus esetre amikor én is megkaptam az első és utolsó körmösömet, olyan néma csand, rend, fegyelem uralkodott az órán, hogy még a légy zümmögését is hallhattuk volna, ha lett volna légy.
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek: Évi. |
- május 31 2012 18:08:49
Most egy kicsit bajban vagyok, mert nem nyomtam meg előzőleg a küld gombot és nem ment el a hozzászólásom, vagy megszakadt a net kapcsolatom?
Évikém!
A családomban több pedagógus is van és volt!
Az Édesanyám olyan régi, igazi tanár és nevelő volt. Az iskolai példáimból is szeretettel emlékezem a tanáraimra. A gimiben szerettem meg igazán az irodalmat, Aranka Néni önképző-körében, kis színjátszó csoportban. A sportot már általános isiben kedveltem Éva Néni tornaóráin. A mai pedagógusokról nincs valami jó véleményem. A negatív véleményt az unokáim tanárai szolgáltatták. Pl: Laci unokámnak azt írta az egyik tanára az ellenőrzőbe, hogy a szülő foglalkozzon többet a gyerekkel, mert kémiából félévkor megbuktatja. Na erre bementem a suliba az édesanyja helyett és elmagyaráztam: Drága hölgyem, otthon nincs kémcső, de tegyük fel mi tudatlan parasztok vagyunk. Nem gondolja, hogy magának kellene a gyereket megtanítani. Mert ha nem megy, akkor maga bukott meg.
Na ez nem volt jó pont a gyereknek ezért átvittük egy másik iskolába, ahol a tanár komolyan vette a feladatát.
Sokan irigyelték régen a majdnem három hónap nyári szünetet a pedagógustól. Én tudom, hogy édesanyám akkor is "dolgozott". Tantervet készített, készült a következő tanévre. Arról nem is beszélve, hogy a tanévben is sokszor éjfélig dolgozatokat javított. Szakkört és tábort is vezetett.
Én tisztelem az igazi pedagógust, aki hivatásnak tekinti ezt a nagyon nehéz és felelősségteljes pályát.
Gratulálok, nagyon szépen megfogalmaztad ezt a "foglalkozást" ebben az írásodban.
Szeretettel ölel: Marika |
- május 31 2012 18:46:26
Drága Marika!
Ennek végtelenül örülök, hogy a családodban több pedagógus is van és volt. nyilván ebből kifolyólag jobban meg tudod ítélni a "másik" oldalt is, mármint a negatívumokról.
Én talán megpróbálok mentségeket keresni - mint mindenkinek - még a mai tanároknak is. (Magánéleti problémák, fusztráció, stressz, no persze mint minden ember életében)
El tudom képzelni, hogy mennyire sértette az önérzetét az unokád kémia tanárának a véleményed. Jobb is volt a gyereknek, hogy átvittétek egy másik iskolába.
Én elhiszem, hogy a tanár még a nyári szünetben sem pihen - már amelyik olyan lelkiismeretes mint anyukád volt - hiszen volt egy ismerősöm - tanár - aki azt mondta, hogy neki folyamatosan tanulnia kell, hogy lépést tudjon tartani a változásokkal és szakszerűen minden tudását beleadva kell készülnie ugyanúgy - sőt jobban - mint a diákjainak. Az biztos, hogy felelősségteljes és nehéz hívatás, hiszen mint ahogyan a versemben is írtam, hogy a nebulók isszák minden szavát, figyelnek, még akkor is hallják, hogy ha ne talán tán néha elkalandozik a figyelmük. No de aki igazán jó, ott nem kalandozik a figyelem. Az egyik unokám nagyon szereti a történelmet és vele együtt a tanárt is, mert annyira jól magyaráz, hogy szinte beleéli magát a diák a történésekbe. Egyszer ez a tanár beteg volt egy hétig, az unokám magán kívül volt (no nem a szó szoros értelmében), hogy mikor jön már vissza Zsuzsa néni. Mert aki helyettesítette, könyvből olvasta nekik a törit, gyorsan ledarálta, szóval gondolhatod, hogy mennyire várták vissza az "igazi" történelem tanárt.
Köszönöm szépen értékes és részletes hozzászólásodat.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- május 31 2012 19:50:05
Még visszanéztem Évi!
A tanár feladata, hogy a gyermeket tanítsa, ott az iskolában. Én csak azért tudtam többet az átlagnál, mert otthon a szüleim foglalkoztak velem. De mi van a tanulatlan egyszerű szülők gyermekével? Én azért háborodtam fel, nem az önérzetét sértettem a tanárnőnek, hanem nekünk írt, hogy foglalkozzunk a gyerekkel, tanítsuk meg mi neki az anyagot.Kikérdezni tudjuk, de nem vagyunk vegyészek. Én sem hívtam a munkahelyemre, hogy helyettem végezze el a munkámat. Régen ez nem így volt.Már az iskolában megtanulta a gyerek a tananyagot. Ez a tanár nem volt képes a kémiát megtanítani a gyerekeknek, mert tíz gyereket buktatott meg. Annyira hülyék voltak ezek a fiúk? Amúgy a másik iskolában négyes lett az unokám. Most Németországban dolgozik.
Van azonban sok pozitív tapasztalatunk is, de most azt nem részletezem.
Remélem mások is hozzászólnak.
M. |
- május 31 2012 21:15:37
Kedves Marika!
Mindig nagyon örülök Neked.
Egyszer mondta azt nekem valaki, hogy amikor a diák vizsgázik, ugyanakkor a tanár bizonyítványába is betekintést nyerünk, hiszen ha az egyébként jó képességű gyermeket jól megtanítja, akkor az a képzeletbeli jegy az "Ó" bizonyítványába is belekerül. És valahogy így igaz. Az ominózus kémia tanárnő "levizsgázott", egyébként maximálisan igazad van, az én szüleim nekem soha nem magyaráztak tananyagot, mert én már azt az órákon megértettem - mert olyan jó volt a pedagógus - és otthon csak a könyvből kellett ismételnem és kész volt a lecke.
Igen, tényleg, és mit tehet a tanulatlan - vagy netán régen tanult más követelményrendszer szerint - szülő, aki nem is tud segíteni egyáltalán gyermekének.
Kikézdezni csak azt a gyereket lehet, akinek az alapokra rárakta a pedagógus a tananyagot. Ha nem jól rakta, összedől a ház, és ez egyértelműen a pedagógus "buktája".
Köszönöm, hogy visszanéztél.
Szeretettel: Évi.
Szeretettel: Évi. |
- június 01 2012 11:43:26
Kedves Évike!
Mamuszkával egyet értve - bizony, nehéz a mai pedagógusi munka.
Valamikor - nagyon szerettem volna tanári pályára lépni, ami más felé kanyarodott végül is - de a mai napig is nagyra becsülöm a tanárokat.
Köszönöm szép írásodat. Szeretettel olvastam ma is. Öleléssel: Szomorúfűz |
- június 01 2012 12:46:43
Kedves Margitka!
Köszönöm szépen, hogy ebben a témában is "részt vettél".
Én igazából nem vagyok kompetens ebben a témában, hiszen én leírom a gondolataimat, azt amiről hallok, látok, tudomást szerzek, az információkból kialakítom a véleményemet - főleg a mai időkről - de amit tapasztalatból tudok, az az én tanáraim voltak, akik szívvel-lélekkel, nagy-nagy szeretettel és odaadással tanítottak.
Köszönöm szépen véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- június 05 2012 18:41:25
Kedves Külső Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét ilyen sokan megtekintettétek kis "förmedvényemet", végtelenül örülök Nektek ismeretlenül is.
Szeretettel: Évi. |
- június 05 2012 22:01:03
Kedves Évike!
Csupa érdekes, értelmes témákról írsz és ez tetszik nekem!
Mostanában (jó ideje) megfordult a világ, ahogy az időjárás sem a régi. Sajnos, a pedagógusok között is elburjánzott a kegyetlenség, de lehet, hogy annak is oka van, mert a gyermekeket sem lehet úgy megfékezni mostanság, mint régen. Ennek okát szerintem a családban való neveltetésében kell keresni. Ha a szülők tisztelik a tanárokat, tanítókat, (a pedagógusokat), és elismerik a munkájukat, és tisztelettel beszélnek róluk a gyermekeik előtt, akkor a gyermekek is tiszteletet tanulnak. Ha pedig a tanár rossz ember, az előbb-utóbb kiderül és kiveti magából a pedagógus társadalom.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- június 06 2012 04:10:35
Drága Zsuzsikám!
Végtelenül örülök Neked, hiszen nagyon kedveselm a hozzászólásaidat, hiszen mindig a bölcsességedről árulkodnak szavaid. És úgy gondolom, hogy összességében maximálisan egyetértünk szinte majdnem valamennyi témában, melyekről írok.
Igen, nekem is ez a véleményem, a szülőnek a feladat lerakni az alapokat minden téren gyermeke számára. Az az igazság, hogy én nem igen találkoztam olyan tanárral aki rossz lett volna, hogy ma mennyire rossz a helyzet, azt sem tudom igazából megítélni.
De annyi bizonyos, hogy azv nagy szégyen - tanárverés -, hogy ilyen kicsi hazánkban megtörténhet. Ez nonszensz.
Nagyon szépen köszönöm, hogy értékes véleményeddel meglátogattál, már nagyon vártalak!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
