|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Akkor is játszol ha nem vagy színész!
"Színház az egész világ" és mi a Föld nagy színpadán mindannyian szerepet játszunk.
Már a gyermeknek pici korukban megtanítjuk, hogy milyen szerepet játszanak....Légy illedelmes, köszönj előre a felnőtteknek, a nagynénikhez legyél kedves. Rájön aztán a gyerek, hogy érdemes, mert ők akkor elhalmozzák finom édességekkel, ajándékokkal. Legszívesebben viszont egy malacot is szívesebben megcsókolna, mint a szőrös állú nénikéjét. Aztán később rájönnek a gyerekek maguktól is mikor melyik szerep válik előnyükre.
Például, Tomikának ebéd után megfájdult a hasa. Anyukája lefekteti, kényezteti, teát főz, betakargatja, simogatja.
A kis öccse Zsoltika látva ezt a helyzetet, kis idő múlva nyöszörög, hogy neki is fáj a pocija.
Ezzel a kis trükkel ő is a figyelem középpontjába kerül és megszűnik a féltékenysége testvére iránt, mert eddig azt hitte, hogy Tomi a kedvenc. Persze az anya nem tudhatja, hogy kicsi fia játszik és kétségbeesve keresi, mi is okozhatja mind két gyermeke "betegségét". Tulajdonképpen egyik gyerek sem volt beteg, csak már tudták, ilyenkor megkülönböztetett figyelemben van részük.
Ezt a "figyelj Rám" játszmát sokan felnőtt korban is szívesen játsszák.
Vannak játszmák amik generációkon keresztül öröklődnek. Szinte észrevétlenül hatnak.
Szokásoknak nevezzük őket, pedig ezek játszmák. Sokszor a másik félnek már terhes, de egyik sem mer szólni, hogy "Hagyjuk már abba"!
Ezekhez tartoznak a szerelmi játszmák is.
Már régen unják egymást a "felek" de még mindig ugyanazt a darabot játsszák, képtelenek műsort váltani.
A hazugságaink a legnagyobb alakításaink! Ebbe lehet a legnagyobbat bukni, de ugyanúgy ha leveted az álarcodat és megmutatod igazi valódat, azt sem tapsolják meg.
Életünk végéig játszunk, saját drámánknak vagyunk főszereplői.
Sokszor csinálnak belőlünk bohócot. és nem tiltakozunk a szereposztás ellen.
Én most írót játszom! De hallom nem tapsolnak! |
|
|
- június 02 2012 13:11:28
Drága Marikám!
Humorral fűszerezett prózádhoz szeretettel gratulálok! "Én most írót játszom! De hallom nem tapsolnak!"
Az ilyen kis szösszeneteket - már hogy a sílusomnál maradj  ak - is le kell írni valakinek, ezért szeretek én olyanokat írni amilyeneket. Mert közben jól érzem magam - mint ahogy te is, gondolom - ha van kedvem vidámat írok, ha nincs, elmélkedem az élet nagy dolgain.
No igen, a gyerekek nagyon fogékonyak és rettenetes érzékük van ahhoz, hogy felhívják magukra a figyelmet. Hiszen még gyerekek.
No de mi van a felnőttekkel? Semmi különös, csak ők már képmutatók. Álarcot viselnek, mert azt hiszik, hogy az élet színpadán egyfolytában szerepet kell játszani, pedig nem kellene, de mégis ezt teszik. Vajon miért? Kényelemből - "hagyjuk már abba" -vagy jobb híján folytassuk? A fene tudja!
Igen, a bukásról, aki egyszer hazudik, hajlamos arra, hogy rendszert csináljon belőle. És amikor már valamiből rendszer lesz, azt következetesen kell folytatni, újabb hazugság következik. Csak akkor van a baj, ha a filkó már feledékeny és összevissza hazudozott életünk minden színpadán és egyszer csak nem jut eszébe, hogy mit hazudott a múltkor. És akkor jön a bukás!
Mégiscsak jobb lenne elkerülni ezt a bukást úgy, hogy ne mindig a főszerepre vággyunk, -"leveszed álarcodat és megmutatod igazi valódat" -jó lenne nekünk a mellékszereplői státusz is - kevesebb púder, kevesebb hazugság - vagy ne talán tán a statiszta szerepét sem ártana fontolóra venni. Ott biztos, hogy nem kellene álarcot viselni. De nem, mi főszerepre vágyunk - már aki - és a vége, életünk totális csőd, hogy ha az álarc mégis lehullik, mert le fog, az olyan, előbb vagy utóbb.
Én úgy gondolom, hogy mindig az egyenesebb utat kellene választani, jó tudom a görbevonal szebb, kívánatosabb, csábítóbb, de nagyobb veszélyekkel fenyeget.
Az, hogy sokszor bohócot csinálnak belőlünk, és még csak nem is tiltakozunk? Ugyan miért tennénk? Egy jó színésznek tökmindegy, hogy milyen szerepet kap az élettől. Különben is bohócnak is lenni kell! Ha néha ránk jutott ez a szerep, játsszuk el könnyezve, sírva, a bohóc álarc úgyis eltakar a közönség elől. Mire felocsúdnak a nevetéstől a pordukciónk által, már a mi bohóckönnyeink is felszáradtak! És az élet folytatódik tovább.
Kedves Marika!
Az a véleményem, hogy játszd csak tovább az írót, én mindig az első sorban ülök pontosan középen - meg fogsz ismerni - mert tapsolni fogok!
Aki nem tapsol, vagy nem tetszik az előadás, menjen másik szinházba, van a földön rengeteg.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek: Évi. |
- június 05 2012 21:29:57
Kedves Maria!
Írásodban szerepjátszásról, álarcról beszélsz, amit talán leggyakrabban mostanában stratégiának nevezünk. Egyszer én is írtam már erről, hogy igen sokszor használjuk ezt az idegen szót, de legtöbbször nem tudjuk, mit is értsünk mögötte! Írtam róla, hogy már az egészen pici gyermekek is egy idő után megtanulják, hogy hogyan viselkedjenek, hogy elérjék azt, amit nagyon szeretnének. A legelső persze az, hogy szeressék őket feltétel nélkül. Néha a kényszer a visszájára sülhet el, amikor a gyermeknek kötelezően kell mindent csinálnia, viselkednie. Előbb-utóbb megúnja, és szófogadatlanná válhat. Ekkor veti le az álarcát és megmutatja az igazi énjét. A gyermek nem buta, csak még sok tanulni- és tapasztalnivalója van. Évike véleménye szerint is az álarc előbb-utóbb lehullik, és ez így is van. A végtelenségig senki sen tudja álarc mögé rejteni az igazi énjét. Bár lehet, hogy valaki az egész életét álarc mögé rejtve éli le. Én az ilyen embert csak szánni tudom. Jobb, ha az igazi érzéseinket nem rejtjük véka alá, és nem játsszuk meg magunkat, mert ezzel saját magunkat csapjuk be, amellett, hogy másokat is becsapunk.
Köszönöm, hogy tapasztalataidat, véleményedet a témával kapcsolatosan olvashattam, örömmel tettem!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 06 2012 08:58:05
Kedves Évi, Zuley és Zsuzsa!
Értékes véleményeteket nagyra értékelem és szeretettel megköszönöm: Maria |
- június 07 2012 11:39:02
Én tapsolok!
Tényleg sok álarcot ölt(het) magára az ember, a figyelem vagy az elvárásoknak megfelelően, akár tudat alatt is előfodrúlhat, autómatikusan.
Ez főleg érvényesnek érzem jelenkorunkra!
Szeretettel gratulákok a prózádhoz, kedves Dellamama!
Primerose
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
