|
 Vendég: 117
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Történetem fikció.
Figyelem az óvodás gyerekeket, szépen, rendben megoldják a feladatokat, figyelnek rám, egyedül Pistike nem. Pistike nagyon rendetlen, szófogadatlan és rettenetesen csúnyán beszél.
Próbálnám fegyelmezni, de nem tudom. Hiába minden szó, minden magyarázat, ha megfeddem, megvonja a vállát és valami oltári csúnyaságot motyogva az orra alatt, megvonja a vállát és tovább szalad.
Valamit tennem kell!
- Mondd Pistike, kitől hallod Te ezeket a nagyon csúnya szavakat, nem hiszem el, hogy a szüleidtől. - kérdezem tőle kíváncsian. Először mélyen hallgat és akkor megered a nyelve.
- Persze, hogy a szüleimtől, hiszen anyukám jó fej - legalábbis ő ezt mondja magáról, és azt is hogy ő modern anyuka, nem szól rám soha, ha csúnyán beszélek, ő is így beszél. Apukámat pedig nem érdekli ő sem, én sem, mindig azt mondja nekem, hogy hagyjam békén tűnjek a francba!- mondja Pistike dicsekedve.
- Pistike, itt van ez a boriték, vidd haza a szüleidnek és holnapra várom a választ, de el ne felejtsd oda adni.- mondom Pistikének nagyon ráparancsolva!
Másnap beérkezik Pistike az oviba, az anyukája hozza, de mire megpróbálnék kommunikálni vele, faképnél hagy mondván neki sietnie kell a munkahelyére, egyébként is ott a válasza Pistikénél a boritékban. Természetesen Pistike régen elfelejtett, hogy a kis uzsonnás táskájában van a boriték.
- Pistikém, add ide légy szíves a borítékot, amit anyukád küldött nekem.- mondom Pistikének kedvesen. Pistike kutat, előszedi a kissé megtépázott boritékot, néhány uzsonnás paca már virít rajta.
- Pistikém, mit szóltak a szüleid, amikor elolvasták a levelemet? Gondolkodik a gyerkek, látom, hogy összpontosít a kérdésemre és összeszedi a gondolatait és kissé flegmán (hogyan másképp, hiszen ezt látja, ezt tanulja, a szülők a példaképe egy gyermeknek ebben a korban) válaszol.
- Azt mondta az anyukám, hogy mi a francot akar ez a vén banya? Mi a baja? Inkább magával foglalkozna, vagy a hívatásával. Ja persze, majd bemegyek, hogyne, mikor? Nekem dolgoznom kell, nem úgy mint neki, csak mereszti ott az oviban, bájolog, nem nevel rajtad semmit te kis átokfajzat! - mondja Pistike büszkén.
A levelemben csak annyit írtam, hogy feltétlenül beszélnem kell (kellene) a szülőkkel, mert Pistikének a magatartása, fegyelmezetlensége, csúnya beszéde kivánnivalót hagy maga után, mindazonáltal rossz hatással van a többi gyerekre. Erre neki az volt a rövid, tömör, természetesen nyomdafestéket nem tűrő válasza, hogy "csesd meg", na nem ezzel a szóval, de én olyat még leírni sem akarok.
Elgondolkodtam, mi ilyenkor a teendő. Ez egy roppant ravasz, százötvezer forintos kérdés, nem jár érte hangszóró, ha tudom rá a választ. De nem tudom. Megállapítottam magamban, hogy tehetetlen vagyok. Hiába beszélek én a gyerekkel szépen, hiába magyarázom el neki, hogy nem szabad ilyen csúnyán beszélni, nem érti, hogy miért nem, amikor a szüleitől otthon csak ilyen csúnya beszédet hall. Nyilván nem nekem fog hinni, a vén banyának, aki csak itt van akár mereven, akár hajlékonyan.
Konzultáltam a vezető óvónővel, hogy mit tegyünk? Hátha neki több, jobb ötlete van. Nem volt, talán csak annyi, hogy meg kellene beszélni a szülőkkel, hogy vigyék át egy másik intézménybe, ahol többet tudnak tenni az érdekében. Gondoltam délután h a jön Pistikéért az anyuka, beszélek vele, no persze ha szóba áll velem a vén banyával. Vártam a pillanatot, rohangáltam az óvoda folyosóján, hogy el ne mulasszam a találkozást, mert figyelnem kellett, hiszen nem mindig ugyanzon időben érkezett gyermekéért. roppant észnél kellett lennem, hogy el tudjam csípni. No már látom is, dekoratív, szép nő, csak ne nyitná ki a száját.
Intek neki, mintegy jelezve, hogy beszélni szeretnék vele.
Nagy kegyesen oda libben, úgy néz rám, mintha az egész családfáját meggyilkoltam volna, merő-maró gúny az egész lénye, csak úgy félvállról hányaveti módon - nem néz a szemembe, hogyan is tehetné, hiszen én csak egy kis óvónő vagyok, ki vagyok én hozzá képest? (Ezt olvasom ki a tekintetéből) Az, hogy én szeretnék vele beszélni, roppant módon nem érdekli, hanem ő, ő kezdi a mondókáját.
- Vegye tudomásul, hogy holnaptól nem hozom ide a gyermekemet, mert itt képtelenek az óvónők a feladatuk elvégzésére. Kifejezetten Ön, mi is a neve, mindegy, nem számít - próbáltam volna intelligensen bemutatkozni a felé nyújtott jobb kezem a levegőben maradt, pillanatig rá meredt, és ennyi, nem fogott velem kezet - az a lényeg, holnaptól magánóvodába kerül Pisti, ott kevesebb gyerek jut egy óvodapedagógusra, akinek több ideje, kedve, nagyobb tudása lesz Pistikém nevelését illetően. Egyébként is, olyan csúnyán beszél ez a gyermek amióta az Ön szárnyai alatt van, olyan példaértékűnek számító szavakat használ, hogy eldobom tőle az agyamat. Nem részletezem, hogy milyeneket, de az biztos, hogy sokat romlott a gyerek mindenféle szempontból, amióta óvodába jár.
Kész, Pistikét magához irányítja mintegy jelezve, hogy befejezte a kommunikációt velem.
Én pedig ott álltam magamba és gondolataimba roskadva a vezető óvónő kérdő szavai hoztak vissza a jelenbe.
- No, Évikém, hogy ment? Zöld ágra tudtál vele vergődni? - kérdezte Ágika kedvesen.
- Á', dehogy, holnaptól nem idejár oviba a Pistike, átviszi az anyukája egy magánóvodába.
Attól várja a csodát. Szegény kolleginákat előre sajnálom. - mondtam keserűen.
Keserűen, mert elgondolkodtam. Milyen felnőtt lesz ebből a gyerekből? Kit fog szeretni, tisztelni, milyen lesz az életvitele, ki tanítja meg a már elkésett alapokat, őszintén sajnáltam magamban azokat a pedagógusokat, akik majd küszködni fognak vele. Gondolataimat újból Ágika szakította félbe.
- Nyugodj meg, holnaptól nem kell idegeskedned Pistike miatt, újból visszaáll a rend a csoportodba.- és akkor jutott eszembe, hogy tényleg a Napocska csoport, az én gyermekeim, mind ott álltak a termünk ajtajában és egyszerre kiáltották, hogy "Éva néni, gyere nézd meg, mit rajzoltam, gyere mondj egy mesét, gyere megmutatom a babaházat, gyere, gyere, gyere...
És egy édes könnycsepp csorgott végig az arcomon, ez a szeretet és a meghatódás könnye volt, boldogan indultam "kicsinyeim" felé. |
|
|
- június 05 2012 12:06:00
Kedves Évi!
Olyan remekül írtad meg ezt a történetedet, már azt hittem Te is óvónő vagy!
Nagy leckét adhat egy ilyen eset egy pedagógusnak. Nem tudom mit tennék ilyen helyzetben. Egyszer egy barátom mesélte, hogy lovardába vitte el a gyerekét és megmutatta neki milyen lóalkatrészről beszél és mit használ kötőszóként a beszédében. Megbeszélte a lovásszal, hogy a fiának egy szelíd ló bizonyos alkatrészét meg kell, hogy fogja. A gyerek látva a "hatalmas szerszámot" sírva fakadt. Az apa mondta a fiacskájának:
- Ha nem akarod megfogni, akkor minek beszélsz róla állandóan.
A gyerek aztán leszokott a csúnya beszédről.
Én is leírtam egyik kis írásomban, versemben egy ilyen történetet, amit egy ismerős tanár mesélt nekem.
A szülőé ebben az esetben is a felelősség!
Jól írod, hogy ha a gyerek otthon is ezt hallja, akkor ne várjuk el, hogy a gyerek szépen beszéljen.
Jó volt olvasni ezt az írásodat is, hiszen megint egy sok embert érintő problémát vetettél fel.
Szeretettel gratulálok! 
Ölel: Maria |
- június 05 2012 13:12:02
Kedves Marika!
Jó leckét kapott az apjától a csúnyán beszélő fiú. No igen, ott azért a családban odafigyelt valaki a gyerekre. De a történetemben - fantázia szüleményemben - én elgondolkodtam - nem mint óvónő, mert nem vagyok az -, hogy mit is tud tenni egy ilyen gyermekkel az óvónő, vagy majd később a pedagógus.
Mindenestre én roppant kíváncsi lennék a kedves klubtagok véleményére (óvónő, pedagógus, netán pszichológus (bár lehet, hogy ez nem egészségi probléma) hogy mi egy ilyen gyerekkel szakmai szemmel nézve a teendő. Uogyan lehet ezt a bajt orvosolni, kezelni, vagy ezügyben teljes mértékben tehetetlen egy pedagógus?
Tulajdonképpen én úgy gondolom, hogy nem jó ez senkinek. Sem a pedagógusnak, sem a közösségnek, a gyereknek meg főleg nem. Igen, akárhogy is gondolkodom, oda jutok, hogy egyértelműen a szülő felelőssége. Vagyis arra a következtetésre jutok, hogy csak az vállaljon gyereket, akinél minden feltétel biztosított. Bele a vakvilágba, felelőtlenül szülni egyenlő a gyermek - csak nagyon halkan mondom, mert olyan szörnyű - halálra ítélésével. És a bakó szerepét majd betölti a társadalom, akármelyik ága, akármelyik szinten.
Kedves Marika!
Köszönöm szépen, hogy értékes véleményeddel itt voltál.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 05 2012 20:13:34
Kedves Évike!
Nagyon tetszett, ahogy "beleképzelted" Magadat az óvónő szerepébe! Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 06 2012 04:42:43
Drága Zsuzsikám!
Végtelenül örülök Neked, köszönöm véleményedet és mindig szeretettel várlak.
Szeretettel: Évi. |
- június 09 2012 14:32:45
Kedves Külső Olvasók!
Végtelen nagy öröm számomra, hogy olvastátok "förmedvényemet"
Nagyon köszönöm.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
