|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 V
Feledékenységünk meséje
Ülök az asztalon halványlila virágos plédbe takarva. Egészen kicsike vagyok, nézegetem apró kezem, forgatom, csodálkozom, mert ráncos nagyon. Nem érzek semmit, nincsenek gondolataim, szemlélődöm csak.
Látok egy szép, magas fiatal nőt a szobában tevékenykedik, különböző tárgyakat rakosgat. Néha rám mosolyog, én vissza mosolygok, ez jó érzés. Kérdezi, nem fázom-e, kérek-e tejecskét és ilyesmiket.
Nem kérek semmit, csak várom, hogy befejezze a dolgát és mellém üljön, beszélgessen velem.Szokott.
Azt mondja, ő az én lányom, most ő gondoskodik rólam, mert nagyon beteg vagyok. Kész csoda, hogy ülni, enni és beszélni tudok, hogy látom őt és megértem, amit elmond. A történet elég érdekes, még nem hallottam hasonlót.
- Tudod mamikám, már nagyon öreg vagy, gyengék a csontjaid. Megbotlottál a lépcsőn lefelé menet és elestél. Fejedet beütötted a kemény kőlépcsőbe és elveszítetted az eszméletedet. Hívtunk hozzád mentőt, bevittünk a kórházba. Az orvosok nem tudtak eszméletre téríteni, csak aludtál szüntelenül. Dobogott a szíved, és minden élet megvolt benned, lélegeztél is. Elfogadta szervezeted az ételt, mesterségesen tápláltak.
- -Sokszor látogattunk – kezdetben a szomszédaid is, de lassan csak mi, a gyerekeid tartottunk ki, mert nem tértél magadhoz, viszont nagyon furcsa dolog történt veled. Folyamatosan zsugorodtál össze, egyre kisebb lettél és már elvesztél a felnőtteknek való ágyban.
- - Ekkor az orvosok azt tanácsolták, vigyünk haza és folytassuk otthon a gondozásodat, és majd egyszer föl fogsz ébredni. Az nemrég meg is történt, de közben tíz év eltelt és most már nyolcvan éves vagy.
-Most magadról mesélj lányom – kértem. Hiszen ez nagyon hosszú idő, és nem emlékszem semmire a régi életemből, Azt sem tudom, mi a neved és mivel foglalkozol, van-e családod, férjed, gyerekeid? Szeretném visszakapni az emlékeimet.
-Szívesen elmondok mindent a kedvedért – felelte és máris belekezdett.
- Nem mentem férjhez, mert a foglalkozásom túlságosan lefoglalt. Táncosnő vagyok egy éjjeli mulatóban, a vendégeket szórakoztatom. Fárasztó, de legalább nappal veled lehetek és ápolhatlak.
- Milyen a műsorod? – kérlek, mutasd meg nekem, nagyon érdekelne. Biztosan szép zenére táncolsz és sokan tapsolnak neked.
A lányom – aki valójában az unokám volt – erre magára terített egy gyönyörű arany szállal hímzett fátylat, bekapcsolt egy gépet és - mint egy mesebeli tündér – fátyoltáncot lejtett előttem.Csodás volt a tánca.
Elhatároztam, hogy, ha magamra hagy, én is kipróbálom majd, hátha én is táncosnő voltam , mert ezt még nem kérdeztem meg tőle. Fényképeket is mutatott családom tagjairól, volt férjemről – aki már meghalt, másik lányomról és unokám anyjáról. boldog voltam, hogy ilyen szép emberek a szeretteim.
Kezdtek visszatérni az emlékek és ennek nem örültem, mert a fájdalmak is jelentkeztek amint gondolkodni kezdtem .Elhatároztam, hogy nem akarom visszakapni a régi életemet, hanem valami módon ilyen maradok vagy inkább befejezem ezt a furcsa öreg gyermeki létet. Színleltem, hogy elaludtam. Unokám kilépett a szobából hogy ebédet készítsen, közben szólt a zene, hogy jól érezzem magam nélküle is.
- Amint magamra maradtam, legurultam nagy nehezen az asztalról, hogy kipróbáljam, tudok-e táncolni én is. Nagyot zuhantam. Elveszítettem az időt
- Az unokám a zuhanást meghallván visszatért és döbbenetes látvány fogadta.
Egy vénséges vén anyóka feküdt a padlón, tagjai darabokra törve, mint egy porcellán játék babának. Ez voltam én, a nagyanyja, vagy talán egy igazi játékbaba? Ki tudhatja? Én – sajnos – nem emlékszem semmire. Ilyen betegség az amnézia: de nagyon kellemes, mert nem kell emlékezni, sem tervezni és gondoskodnak az emberről,
Bárcsak feledni tudnám, ki vagyok én!
|
|
|
- június 05 2012 17:56:00
Kedves Mamuszka!
Nagyon szépen megírtad ezt a minden valószínűség szerint csak elképzelt, vagy álmodott történetet. Nagyon jó érzés, ha valaki bajunkban, betegségünkben és magatehetetlenségünkben segít rajtunk. De az nem mindegy, hogy ez az idő milyen hosszúra tolódik ki. Ha valaki több éven keresztül nem tud magáról és elfelejt mindent, amit életében megélt, lehet, hogy zavarólag hat rá, de az is lehet, hogy megkönnyebbül, hogy az átélt rosszat elfelejtette.
Annak nagyon örülök, hogy az amnézia betegség nem uralkodott el rajtad, hiszen nagyon sok szép visszaemlékező történetedet olvashatom, és remélem, hogy az emlékezőkészséged sokáig ilyen tiszta lesz!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- június 05 2012 18:09:26
Kedves Sarolta!
Milyen jó is lenne sokszor mindent felejteni és tiszta-lappal indulni. Picire összemenni.
Ebben a történetben kiírtad magadból és megosztottad velem /ünk/ eddig elrejtett gondolataidat, érzéseidet. Tíz év nagy idő, amit szeretnéd ha nem is történt volna meg de nem tudod feledni.
Megható írásodat szeretettel olvastam: Maria |
- június 06 2012 09:31:04
Kedves Zsuzsa!
Természetesen kitalált történet, de van képzelt valóságalapja: szeretnék sok mindent elfeledni, főleg a betegséget, de egyebeket is, amiről írtam neked már.
A Holnap Magazin üzenő oldalán egyszer feltűnt, hogy a legközelebbi Tollforgató ilyen címmel indul. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi, mert elég furcsa téma - de én kihívásnak is tekintettem, addig sem kellett a valósággal foglalkoznom.
Az persze jó, hogy egyelőre nem következett be hasonló még.
- köszönöm, hogy figyelsz írásaimra. szeretettel - mamuszka |
- június 06 2012 09:35:05
Kedves Maria!
jól gondolod, van benne némi valóság is, de döntően képzelet és nem szeretném, ha meg kellene élnem.
Anyám mesélte, hogy csecsemőként leestem az asztalról, nem sírtam, fekete lettem itt-ott és ő nagyon megijedt ettől. Gyorsan felkapott egy színes rongyot, kezembe adta és megszólaltam: "csecse" - tehát nem baj, hogy fejre estem, nem lettem hülye tőle..
köszönöm, hogy olvastál
szeretettel -Sarolta |
- június 06 2012 18:09:58
Kedves Mamuszka!
Ez a történet nagyon jó a "Tollforgató"-ba! Ha még nem küldted be, akkor tedd meg. Biztosan értékelni fogják ott is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 06 2012 18:52:17
Köszönöm az ötletet, elküldöm...Józsi - úgy tűnik - kedveli az írásaimat.
Hátha az ottani olvasóknak is tetszik majd.
szeretettel üdv. kedves Zsuzsa
Mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
