|
 Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
A kapun túl c. novellám III. része
- Ne sírj már Tündikém, az égre kérlek, légy szíves keresd meg a világoskék mágneskártyámat, el kell mennem, az írógépszalagokat most hagyd a fenébe, no jó, gyorsan rakd bele a táskámba, indolnom kell, sírd ki magad mire visszatérek. - sürgetem Tündit, de csak záporoznak a könnyei, és csak csendben int felém, hogy "vette" a gondolataimat.
Sietnem kell, mert feltétlenül beszélnem kell apukámmal, lehet, hogy már nincs sok idő.
Megérkezem - ott ül kerekes székében az írógépe felé hajolva, gondolkodik és ujjai pillanatok alatt leírják a történetet. Észre vesz, mosolyog, de látja, hogy most nem igazán vagyok jókedvű, sőt...
- Mi a baj, kislányom, megijesztesz, no gyere, borulj a vállamra, sírd ki magad, de úgy igazából, zokogj csak, és utána beszélgetünk.- mondja félre téve irományát.
Kissé megnyugszom és beszélni kezdek.
- Apukám, beszéltél már a "főnökkel" anyukám szobáját illetően? Azt hiszem, hogy hamarosan szükség lesz rá, nem sokáig leszel már itt egyedül. Tudom nem vagy egyedül, hiszen a kedvenc "gyermeked" kis barátod Andriska itt van veled és a többi szeretett lélek is. De tudom, hogy Te csak is anyukámra vágysz és vársz. - mondom neki két - sok - záporozó könnycsepp között.
- Ne sírj kislányom, hiszen egyszer mindannyian ide kerültök, ne félj semmit, jó helye lesz itt anyukádnak mellettem, igen beszéltem a "főnökkel, guríts oda légy szíves, itt ezen az ajtón keresztül ami az én szobámból nyílik, gyere nézd, ez a rózsaszínre festett kis szoba, ez lesz az övé. Ugye szép? Ide, bal oldalra fogom tetetni az ágyát, mellé a kis asztalkáját, ahol a gyógyszerei mind elférnek. Ide jobb oldalra a kis szekrénykéjét, benne a pipere-cikkeit, parfümjét, mert tudod, hogy szereti. Oda középre egy nagy tükröt fogok szereltetni, mert ha fésülködik, hadd lássa magát.- mutatja apukám lelkesen és könnyeivel küszködik. Nem szereti ha sírni látom, de most nem tud parancsolni érzelmeinek. Együtt sírunk, zokogunk, amikor halkan kopogtatnak az ajtón. Andriska az, szőke fürtjei, gyönyörű értelemtől sugárzó szemei mosolyt csalnak arcomra.
- Szia Éva néni, de jó, itt vagy! Indulok az iskolába, már nagyon várom a szünidőt, legalább akkor mindig itt lehetek apukád mellett, mert azt igérte, hogy közösen fogunk írni egy kis szösszenetet- ő így nevezte, de én tanultam az iskolában, hogy az egy kis novella lesz - már nagyon várom, mert tudod, hogy nagyon szeretek a közelébe lenni. Hoztál nekem édességet?- kérdezi kitörő örömmel. És ekkor jut eszembe, hogy elfeledkeztem róla, de biztos meg fogja érteni.
- Andriskám drága, bevallom őszintén, hogy most elfeledkeztem róla, ugye nem haragszol, de ha legközelebb jövök, bepótolom. - mondom neki szomorúan.
- Ugyan már, ne szomorkodj emiatt, - mert látom, hogy szomorú vagy -kibírom addig amíg újra jössz. Ezért sírsz? Nem szabad, látod én sem sírok, majd legközelebb többet hozol! De azt igérd meg! - mondta Andriska, halvány puszit nyomott az orcámra és már intett is kicsi kezével.
- Szia druszám, András bácsi, délután jövök és mindent megbeszélünk, most sietnem kell, mert irodalomból írjuk a témazárót és ez már beleszámít az évvégi irodalom érdemjegyembe. Majd megkonzultáljuk!- és elviharzott, szőke fürtjei csodálatosan lobogva a gyönyörű napsugárban.
- Apukám, mennem kell, mert jelez a kis műszerem, hogy lejárt az idő, könnyebb szívvel és lélekkel távozom Tőled, jól kisírtuk magunkat, sietnem kell, mert még van sok-sok feladatom.
Ja, majdnem elfelejtettem, az írógépszalag, kicseréljem?
- Nem, kislányom menjél csak, ne hagyd egyedül anyukádat sokáig, Andriska már ki tudja cserélni, nagyon rendes kisfiú, úgyis - hallottad - jön délután és ő megoldja. Mikor jössz legközelebb?
- Azt még nem tudom apukám, de remélem, hogy még a végső találkozásotok anyukámmal várat magára egy kicsit, bár... nem tudom!
Vigyázz magadra apukám, csinosítgasd anyukám szobáját, tudom, hogy nagyon várod már.
Elindulok a kapu felé, mert látom, hogy nagyon sokan várakoznak még, hogy szeretteikhez betérjenek, úgy hogy átadom a helyemet másnak. Könnyebb szívvel lélekkel baktatok haza felé, Tündike már vár, látom még vörösek a szemei a könnyektől, de már mosolyog... |
|
|
- június 06 2012 08:17:15
Évi Kedves Barátnőm!
A kapu nyitva! A lelkek ezeken keresztül kapnak bebocsájtást, oda ahová mindannyian kerülünk. Édesapád ott is folytatja amit nagyon szeretett: írogatni a régi kis szalagos írógépén. Már várja kedves szeretett feleségét meghitt környezetében.
Milyen jó is lenne ha találkozhatnánk elment szeretteinkkel és folytathatnánk ott is azokat a dolgokat amit itt a földi világban szerettünk.
Jó, hogy ezeket a gondolatokat Tündikéd biztatására kiírtad magadból, mert így könnyebb, ezt Te is tudod.
Olyan szépen írtad le a képzelt párbeszédet Édesapáddal, hogy hirtelen azt gondoltam tényleg találkoztatok.
Nagyon tetszett a novellád, szeretettel olvastam.
Ölel: Maria  |
- június 06 2012 09:07:05
Kedves Barátnőm!
Amikor apukám meghalt - közel 15 éve - én "megalkottam" képzeletemben ezt a kapun túli világot. Mert még a mai napig sem tudom elhinni, hogy ő már nincs többé, képzeletem azt súgja, hogy elutazott messzire, csak még nem jöhet haza, de egyszer vissza fog térni. De addig is kell, hogy kommunikáljak vele, ezáltal kitaláltam a novelláimat és útbaindulok "hozzá", ha úgy érzem, hogy "mennem kell". Igen, könnyebb így, tegnap jött el az a pillanat, hogy nagyon magam alá zuhantam, hiszen két hónappal ezelőtt amikor haza jött a kórházból még egy kicsit "jobban volt", de szinte napról napra romlik az állapota. Az orvosok az mondták, hogy az ő tudományuk is véges, ez már az öregkor ( 88 év) nem volt nagy kihívás számukra. Ezzel a véleménnyel engedték haza.
Én megértem, hiszen az élet ilyen. Kinek előbb, kinek utóbb kell távoznia. Lelkileg és érzelmileg visel meg engem - meg gondolom mindenkit aki hasonló helyzetben van, volt, lesz - nagyon, és ilyenkor "ide" menekülök a gondolataimmal, elbeszélgetek apukámmal, Andriskával - akit "egy részeg disznó gázolt halálra" képzeletben. Én ajánlom mindenkinek ezt a terápiát, nagyon megnyugtató - legalábbis számomra - hiszen annyira bele tudom élni magam abba amit írok, hogy olyan érzésem van pár pillanatig mintha tényleg megtörtént volna a valóságban. És úgy gondolom, hogy ha majd anyukám is "ide" érkezik, akkor is ez lesz mámomra a menekülési útvonal a fájdalomból és a bánatból, de akkor már kettőjüket fogom látogatni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél és "gondolatban" velem voltál kedves Barátnőm!
Szeretettel: Évi. |
- június 06 2012 20:18:44
Kedves Évike!
Megható volt ez az ismételt "találkozás" apukáddal, aki már elkészítette Édesanyád helyét arra az esetre, amikor Őt is szólítják "odaát"-ra!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 07 2012 10:33:13
Nagyon szép!
Gratulálok, kedves Évi!
Szeretettel:
Primerose |
- június 07 2012 11:26:53
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "elkisértél" gondolatban "odaátra" és elmondtatd kedves véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- június 07 2012 11:28:06
Kedves Gabika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Mindig szeretettel várlak!
Évi. |
- június 07 2012 18:00:35
Kedves Évike!
Csak úgy betoppantam a történetedbe - ebbe az egybe - és értem a gondolataidat. Egyébként képzeletben, igaziból is mindig találkozhatsz a Szeretteiddel.
Szeretettel gratulálok: Viola |
- június 07 2012 18:13:15
Kedves Viola!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "betoppantál" a történetembe, az én képzeletem úgy működik ha írok, hogy "érzem", hogy ott vagyok.
Látom magam előtt az egész szituációt - melyet írok - és teljes mértékben azonosulni tudok a történeteimmel. Ezt a prózát is például végig sírtam, amíg írtam. És amire a végkifejletig eljutottam, meg is nyugodtam valamelyest. Tudom, hogy ez csak a képzetelemben történik, de valóságosnak tűnik, és nem fáj annyira a hiánya.
Köszönöm szépen, hogy betoppantál, várlak máskor is szeretettel:
Évi. |
- június 10 2012 09:17:57
Kedves Külső Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy immár harmadszor is velem "utaztatok" képzeletem szárnyain a mennyország kapuja felé, átlépve azt. Mindig nagy öröm számomra, ha velem tartotok!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
