|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
 V
Egy anya tíz gyerekről is tud gondoskodni, de róla egy sem!
- Nem és nem! Már egyszer megmondtam! Te nem értesz magyarul? Ha idehozod anyádat, vedd úgy, hogy már el is költöztem! - ütött az asztalra mérgesen Dezső.
- De mi lesz szegénykémmel, nem maradhat egyedül. Már végig telefonáltam az egész családot, a testvéreimet, de senki nem tudja, vagy nem akarja magához venni Anyánkat.
- Én már nem bírom anyagilag sem, főleg mert emiatt is veszekszel velem, pedig nem a tiédből
fizetem a házi-gondozását. - kesergett Margitka.
- Persze, mert a drágalátos testvéreid ebből is, mint apád temetéséből kihúzzák magukat.
Mindig külföldön vannak. Ott aztán mindegyiknek jól megy a szekér.
- Akkor most mit csináljunk? - kérdezte Margitka.
- Adjátok el a mama lakását és intézzétek el, hogy mielőbb bekerüljön egy idősek otthonába.
- Kislányom, de jó hogy lejöttél! Már alig vártalak!
- Miért nem jöttél a múlt héten?
- Édesanyám, tudja influenzás voltam, nem akartam, hogy elkapja ezért nem jöttem. Olyan jó lenne ha használni tudná a mobil-telefont. Már annyiszor mutattam, ha csörög csak meg kell nyomni először a kis zöld telefont ábrázoló gombot, majd amikor befejezte a beszélgetést a pirosat.
- Jaj gyerekem, nem értek én ehhez, meg a hallókészüléket sem használom, mert zúg tőle a fülem.Most bedugtam a fülembe, hogy halljalak.
- Édesanyám beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról.
Nem lehet magát felügyelet nélkül hagyni. Tudja a múltkor is elesett és eltörött a karja. Aztán ha a szomszéd mikor bevásárolt nem veszi észre, hogy elájult, nem tudom mi lett volna. A vérnyomáscsökkentőt is kétszer vette be.
- Megbeszéltem a fiukkal is, hogy a jövő hónapban lesz vevő a lakásra és Édesanyámat elhelyezzük egy otthonban. Már elintézte Marci, hogy egy református szeretet otthonba lesz hely.
Könny szökött a nyolcvankét éves néni szemébe.
- Lányom, nem mehetnék hozzád, ott a nagy ház, az unokáim sincsenek már veletek.
- Édesanyám tudja, hogy a Dezső miatt nem tehetem. Soha nem szerette magát, tudja jól, mert annak idején ellenezte a házasságunkat Amúgy is a ház csak félig az enyém, ő építette, Nem tehetek ellene semmit Anyám. - Ne vigyetek engem oda, hagyjatok itt meghalni. Nem akarok menni, ott senkit sem ismerek.
- Édesanyám nyugodjon meg, néhány bútort és a megszokott tárgyait is átvisszük. A kézimunkáit, a saját ágyneműjét az emlékeit, mindent vihet.
- Begördült a taxi a Református Szeretet Otthon udvarába.
- Két fiatal ápolónő bevitte a csomagokat a szép világos hallba.
- A parkban üldögélő idős emberek kíváncsian figyelték az újonnan érkezett idős asszonyt.
- A közeli templom tornyán az óra pont delet mutatott.
Folytatása következi. |
|
|
- június 07 2012 13:17:17
Kedves Barátnőm Marika!
Nagyon váértam már az újabb novellát Tőled! És roppantul meörültem, amikor elolvastam végig és láttam, hogy folytatásos lesz.
És ez megint olyan téma, ami mindenkit érdekel, mindenki más szemszömből fogja értékelni - gondolom -, hiszen mindenkinek van édesanyja, anyósa, aki megöregszik és elemezni tudja magában, hogy teher-e vagy sem. Ha teher, akkor ki hogyan éli meg, ha nem teher, akkor szóra sem érdemes, legfeljebb annyira, hogy "jól cselekedtél".Téged ismerve Marikám, ez biztos, hogy igaz történet, de a mondanivaló kibontakozására tekintettel szinte nincs jelentősége, hogy valós, vagy fiktív.
Én most magamból indulok ki, és ebben az első részedben boncolgatom egy kicsit Dezső jellemét. Nem tud túl lépni azon a dolgon, ami már évtizedekkel azelőtt történt - "ellenezte az anyuka a házasságot" - kicsinyességre vall. Az anyagiakról nem is beszélve, "fele ház az övé, nem tehetek semmit", hát persze, hogy nem tehet, ha nem is akar. És az összes többi sem akar!
Tudod, ilyenkor elgondolkodom, hogy talán mégis csak az lesz a legjobb megoldás az édesanyának, ha idegenek közé kerül. Mert van olyan nagyon sok eset, amikor az idegen többet segít mint a család. Ki-ki milyen okból, egyéne válogatja.
Marikám gratulálok, és türelmesen várakozom a folytatásra.
Szeretettel olvastalak!
Ölellek: Évi.  |
- június 07 2012 17:47:37
Kedves Dellamama!
Szívbemarkoló a történeted, igaz és döbbenetes, bármelyikünk, bármikor oda juthat. Nyugodtan félhetünk! Hogy mi lenne a jobb megoldás? Egyik sem. Nekem senkim nincs, akire számíthatnék. Kérem a jó Istent, hogy a teljes leépülés előtt, segítsen át a más világra.
Várom a folytatást.
Szeretettel: Viola |
- június 08 2012 08:24:37
Fájó szívvel olvastam kis novelládat.Nehéz egy döntés volt,de talán még is így volt a legjobb. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 04. kedd,
Károly napja van.
Holnap Imre napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
