|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Feladta, nincs ereje új életet kezdeni.
- Bözsike Néni miért nem jött le az étterembe ebédelni? - kérdezte Sárika a gondozónő délután kettőkor.
- Nem kívánom én az ételt Sárikám!
- Pedig az egyik kedvence is az étlapon van, de választhatta volna a "B" menüt is a vegetárius ételt.
- Ha gondolja fel is hozhatom az ebédet és itt a szobájában megeheti.
- Majd talán vacsorára lemegyek, ne fáradjon Sárikám!
Még egy fél óráig beszélgettek Bözsike Néni fiatalkori emlékeiről, az idős hölgy fényképeket mutogatott, majd megkérdezte, hogy jelentkezik-e a kirándulásra ami a jövő héten lesz.
- Nem megyek Kedvesem, nincs már ehhez nekem sem kedvem sem erőm.
Sárika látta, hogy autójával megáll a pszihológus doktornő a parkolóban, odament hozzá.
- Doktornő beszélnie kellene a nyolcasban Erzsike Nénivel, mert nem akar enni és nem vesz részt a közösségi életben sem. Sokszor látom a szemei vörösek a sírástól. Amúgy majd a főorvos úrral is beszélek, rá kellene venni a nénit a szürke-hályog műtétre is.
- Na jöjjön, ide a padra Bözsikém! - hívta magához a parkban a tolószékben ülő Julia.
- A múltkor is olyan jól elbeszélgettünk a régi szép időkről, de megfogadtam, hogy a betegségemről már többet nem beszélek.
- Azt már régebben is szerettem volna mondani, hogy nagyon vigyázzon ám "Ezekkel", mert tudja mire megy itt ki a játék? Arra, hogy minél előbb meghaljunk és övék maradjon ez a sok pénz, amit befizettünk. Ezért is örülnek, ha minél idősebb lakó jön.
- Ugyan már Júlia, én ezt nem gondolnám. Olyan kedvesek és gondoskodóak.
- Pedig higgye el Bözsikém, ezek még az ételünkbe is belekeverhetnek valamit. Én mindig hozatok magamnak a közeli étteremből és a Közértből ételt.
- Na ne mondja, és mit szólnak hozzá?
- Már ismernek, mert már négy éve itt vagyok!
Bözsike még egy darabig hallgatta Júlia paranoiás ijesztgetéseit, aztán arra hivatkozva, hogy már álmos, szeretne lefeküdni fel ment a szobájába.
A hallban üldögéltek, amikor a vezetőnő odaszólt Bözsike néninek! Jöjjön be az irodámba, telefonon keresik, de amúgy is akartam beszélni magával.
A telefonban Margitka.
- Édesanyám két hétig nem tudok menni, mert nyaralni megyünk, de Sándor öcsém most haza jött Svédországból és meglátogatja.
Még beszélgettek egy darabig az unokákról a másik négy fiútestvérről.
Margitka megnyugodva tette le a telefont, mikor édesanyja biztosította afelől, hogy nagyon jól érzi magát itt az otthonban.
- Na, figyeljen ide Bözsike Néni!- szólalt meg kicsit erélyes hangon a vezető-nő.
- A főorvos-úr mondja, hogy nem akarja a szemét megműttetni és hogy az utóbbi időben sokat fogyott. Nem jár le az étterembe étkezni. Még jó, ha felviszik a szobájába az ételt azt megeszi, de Sárika mondta, hogy neki gyanús, mert a wc.ben látott ételmaradékot.
- Ne tegyen úgy, mint egy durcás kisgyerek, aki megsértődött.
Kérem szedje be a vitaminokat, amit bekészítünk naponta. Ha van valami problémája, nyugodtan mondja el nekem, vagy beszélhet a pszihológusunkkal is.
- Kérem szedje össze magát, mert az intézményre rossz hírt vet, ha a lakói nem jól érzik itt magukat.
Bözsike végig hallgatta, a vezetőnőt, majd csak annyit kért:
- Kedvesem, ha lehetne szeretnék kimenni a templomba, hiszen ma vasárnap van.
- Természetesen, hiszen múltkor is elkísérte az egyik lakó aki szintén jár misére.
- De ha lehet én most egyedül szeretnék menni.
- Azt nem lehet, mert felelősséggel tartozunk magáért. Ha egyedül akar lenni akkor oda kíséri valaki és a mise végére magáért mennek.
- Akkor indulhatnak is szólok Sárikának oda-kíséri és tizenegyre mire vége a misének oda megy a templom elé.
- Én nem tehetek semmiről zokogott a fiatal nő a gépkocsi mellett csoportosuló emberek körében.
A néni lelépett az úttestre a zebra után,.... itt látják vagy harminc méterre.Nem menten gyorsan, higgyék el......!!
A mentő szirénázva jött, a tűzoltók már kiemelték a kis öreg nénit az autó alól.
Még lélegzett, mikor betették a mentőautóba.
Fél-tizenegy volt, mikor vijjogó lámpáját bekapcsolva elindult a rohamkocsi a helyi kórház felé.
- Drága Édesanyám bocsásson meg, hullottak a kis ráncos májfoltos kézre Margitka könnyei.
Egy nagydarab férfi állt az ajtóban és lassan elindult az ágy felé.Margit ránézett a kissé kopaszodó testvérére.
- Sándor, hát eljöttél?
- A férfi megfogta Édesanyja másik kezét Margitot átölelve súgta: - elkéstem!
|
|
|
- június 09 2012 10:50:28
Kedves Marikám!
Végtelenül szomorú a befejezés, de sejtettem, hogy ez lesz a végkifejlet. Mégpedig azért, mert Erzsike néni a lányáékhoz szeretette volna költözni -"nem mehetnék hozzátok, nagy a házm, az unokák sincsenek már otthon" - de a Dezső "behúzta a féket".
Olvastam, hogy az idős embereknél - vagy bármilyen letargikus állapotban lévő embereknél - nagyon oda kell figyelni, amikor elcsendesedik minden ok nélkül nem eszik, nincs kedve semmihez, nem kommunikál, nem keresi a kapcsolatokat, ilyenkor szokták elkövetni a visszafordithatatlan dolgokat (öngyilkosság), mert aki igazán öngyilkos akar lenni, az nem beszél róla, nem hívja fel a figyelmét senkinek, hogy mit akar tenni, mert annyira elszánta magát, hogy csak arra tud gondolni és véghez is viszi.
Én úgy gondolom - illetve tapasztalom saját családomban -, hogy egy "öreg fát is át lehet ültetni", de csak a családjához, idegenek között meghal.
Szeretettel olvastam nagyon megható, jól megírt, tanulságos történetedet. Remélem, hogy aki ilyen döntés előtt áll - elolvasva novelládat - megváltozik a véleménye, és úgy dönt, ahogy kell!
Ahogy EMBERHEZ méltó.
Szeretettel ölellek: Évi.  |
- június 09 2012 15:32:59
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy a történet végét is elolvastad. Jól tudtad, hogy én majdnem mindig igaz történeteket írok, nem mintha a fantáziám nem működne, de a valóság sokszor drámaibb és érdekesebb.
Ölel: Marika |
- június 09 2012 16:16:44
Kedves Marika!
Még visszajöttem egy pillanatra, igen, a fantázia szüleménye - abban benne van az írójának az egyénisége, lelkivilága, értékrendje - melyet én azért szeretek jobban, mert alapvetően nem szeretem ha szomorúsággal fejeződik be egy történet. No de az élet nem ilyen ám! Felébredek rózsaszín kis leányszobámból egy-egy igaz történet elolvasása közben, főleg ha az drámai.
Szeretettel: Évi. |
- június 13 2012 12:00:31
Kedves Maria!
Meghatottan olvastam történetedet. Megöregszünk és bizony, úgy érezhetjük, nincs már számunkra más kiút. Valóban sok hasonló élethelyzet adódik, és csak annyit tudok - a család szeretete sok mindenen átsegíthet.
Szeretettel olvastalak ma is - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
