|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Két egyperces történetemet - mely mondanivalója szempontjából nem lényeges, hogy valós, vagy fiktív - Dellamama mai "Férfi és nő" c. verse ihlette.
Gy.
Első történet.
Kunigunda 5 éve özvegyen éli mindennapi megszokott kis életét, vannak barátai, kollégái akik tartották benne a lelket a legkeményebb időszakban, amikor meghalt a férje.
Három családdal tart szorosabb kapcsolatot, akikről azt hiszi - mert egyébként minden területen nagyon naív -, hogy igaz barátok. Talán a nők, de a családok férfitagjai igen csak sebet ejtettek a szívén. No de nem szaladok ennyire előre a történetemben, hiszen a vérző sebig még egy pár dolog történik.
A három család - feleségek, férjek - mindig együtt töltenek így nyár elején egy hétvégét a Balaton partján. Kunigundának van ott egy frankó kis 3 szobás faháza, szépen berendezve, összkomfortos, minden igényt kielégítő, Balatonkenesén. Ezen a hétvégén is mint minden évben elindult a kis csapat. Beültek autóikba, Kunigunda Gáborék autójában kapott helyet. Mondanom sem kell, Gábor nagy nőcsábász hírében állt, -egyedül Kunigunda nem hitte ezt róla, naívságból kifolyólag - rögtön szemet vetett a csinos, középkorú özvegyasszonyra.
Miután elrendezkedtek "szobáikban" leugrottak a strandra egy kis üdítőért és szeszesitalért, illetve ott a standbüfé mellett elfogyasztották. A lányok likört ittak, a fiúk konyakot sörrel. Jó volt a hangulat, este ismerkedési est, disko zene, mulatós egyveleg, szóval mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb kikapcsolódási formát.
Ők heten (a három házaspár és Kunigunda) diszkréten szórakoztak, táncoltak, jól érezték magukat. Éjfél után még sétáltak egyet közösen a Balaton parton, énekeltek, mulatoztak, majd hajnali három óra körül kerültek ágyba. Mivel csak három szoba volt, Kunigunda a kis konyhában ágyazott meg magának - ott is volt egy fotelágy -, hogy ne zavarja a "barátait".
Hosszasan zuhanyozott, ő utóljára, hiszen ő volt "otthon" és vendégeké az elsőbbség.
Hófehér, selyem, leheletvékony hálóingét magára vette, mely vékony pántokkal simult kecses, kívánatos vállához, még mindig gyönyörű melleinek körvonalát kirajzolandóan simult testéhez. Alsóneműt éjszakára nem vett fel, soha nem szokott, és sietve bebujt a leheletvékony takarója alá, ugyanis nagy volt a hőség. Elfáradt, egy kissé a likőr is a fejébe szállt, hamar elaludt. Nagyon szépet álmodott.
Azt álmodta, hogy férje fekszik mellette, simogatja feszes kis melleit, csókolja mellbimbóit, majd ujjai lejjebb vándorolnak. Ekkor megrémült, mintegy villamcsapás úgy hasított bele a fájdalom, hogy hiszen a férje öt éve halott, nem lehet itt, gyorsan letolta magáról a ránehezedő testet és felkapcsolta az éjjeli lámpát. Azt hitte, hogy szörnyet hal, Gábor állt előtte anyaszült meztelenül, készen a behatolásra. Kunigunda összeszedte minden erejét és végtelen nagy pofont adott Gábornak mind a két oldalra.
- Nem szégyelled magad! Takarodj innen, te rohadék!- üvöltötte magából kikelve Kunigunda.
- Pssz-t, ne kiabálj felébrednek a többiek, ne haragudj, azt hittem, hogy te is akarod. Olyan lágyan simultál a karjaimba tánc közben, hogy azt hittem elnyertem kegyeidet. Bocsáss meg, fatális félreértés volt. - mondta Gábor, de szavaiban egyáltalán nem volt igazi megbánás, sőt, talán még cinikusan mosolygott is magában, hogy majdnem megkapta ezt a gyönyörű nőt. Júlia
másnap fejfájással és kegyetlen szomorúsággal a szívében ébredt. Haza kell mennie, eldöntötte. Egy percig sem szeretne itt maradni tovább, hiszen a legjobbnak hitt barátjában csalódott a legnagyobbat. Fejfájásra hivatkozva nem ment le a többiekkel a partra, hanem megnézte a menetrendet - fél óra múlva indul személyvonat a Déli pályaudvarra, haza utazik - gyorsan összepakolt, egy cédulára a következőket írta:
"Zárjatok be mindent jól, ha véget ért a hétvége, én haza utaztam, mert nem érzem jól magam, de nem akarok ünneprontó lenni, Ti érezzétek jól magatokat."
A kis csapat nem értette, hogy mi történhetett, de Gábor - mint jól értesült legjobb barát - előadott egy sztorit.
- Egy szemétláda pasi ki akart kezdeni Kunigundával, le akarta fektetni, mondván özvegyasszony, szabad a pálya, én mentettem ki a karjai közül hajnalban - mondta szemrebbenés nélkül, várva a hatást, mely nem is maradt el.
Krisztike (a felesége) nyomban a nyakába ugrott csókolta, ölelte és büszke volt párjára.
2. történet.
A Vállalat élére új igazgató került, Sándor az ötvenes éveiben járt, két éve özvegy volt. Lassacskán kezdte összeszedni magát érzelmileg, lelkileg, már teljes emberként tudta igazgatni a vállalatot.
Minden év végén óév búcsúztató tartottak a közeli kis vendéglőben, de akik vidékről érkeztek, mert a budapesti székhelyű vállalatnak voltak érdekeltségei vidéki városokban is, azokat a dolgozókat is meghívták, nekik a Stadion szállóban foglaltak szobát.
Összejött a kis csapat, jól érezték magukat, jó volt a hangulat, kezdett tetőfokára hágni. Sándor is ivott egy keveset, - rég nem ivott már, elszokott tőle, és egy kevés is nagyon megártott neki - de rögtön pátyolgatni kezdte a vidéki városból érkező Julianna. Julianna könnyűvérű nő volt, őt csak az a férfi nem kapta meg, aki nem akarta. De viszont Sándor nagyon tetszett neki, eltervezte, hogy addig innen haza nem megy, amíg meg nem hódítja a férfi szivét (szívét? kétlem, hogy azt szeretné!) eljátszotta, hogy nagyon megártott neki az ital, és nem bánná, hogyha Sándor elkísérni a szállodájába.
Sándor mit sem sejtett, udvariasan besegítette a taxiba, majd amikor megérkeztek a Stadion szállóhoz úgy tett, mintha összecsuklana egyedül, így kénytelen volt Sándor felkísérni egészen a szobájába.
- Ne menj még el, igyunk meg egy kávét, rögtön lefőzöm, van itt minden, foglalj helyet, ott a mini bárszekrényben találsz italokat, töltsél magadnak, rögtön jövök.- mondta Julianna legszebb mosolyát villogtatva. Sándornak nem tűnt fel, hogy milyen hirtelen "kijózanodott" ez a lány, hiszen naív volt a végtelenségig.
Pár perc múlva belibbent Julianna egy lehelet vékony pongyolába, melyből kivillanni látszott szemérme, melyen már nem volt bugyi. Gyorsan összekapta magán a pongyolát, és leült Sándor mellé. Nem sokat teketóriázott, rátért a lényegre, ő ilyen volt. szétnyitotta magán a pongyolát, kéjesen Sándor felé fordult és megkérdezte.
- Akarod? Tiéd lehet, egy feltétellel: Kinevezel engem a a komáromi kirendeltséged helyettes igazgatójává. - és lassan, módszeresen elkezdte magához húzni a férfit.
Sándor ellökte magától a nőt és rettenetes szánalmat érzett Julianna iránt.
- Öltözz fel és szégyelld magad! - nem várva válaszra kilépett a szoba ajtaján.
Másnap haza utazott mindenki a vidékiek is haza érkeztek és várták Julianna beszámolóját.
- Csajok, isteni volt a buli, és az az éjszaka, hát persze, hogy összejött Sándorral, hiszen nincs az a férfi - tudjátok, ismertek - aki nekem, az én bájaimnak ellent tudna állni.- mondta kéjesen és kezdte (volna) begyűjteni az elismeréseket, de mindenki pillanatok alatt hátat fordított neki és végezte tovább a munkáját.
Ez a két kis szösszenet fogalmazódott meg elmémben, miután Dellamama (Marika) mai versét elolvastam. |
|
|
- június 09 2012 14:30:29
Helyesbítek: Az első történetemben egy helyen elírtam Kunigunda nevét, Júliát írtam helyette. Bocsánat!  |
- június 09 2012 15:22:55
Kedves Évi!
Ki más, mint én vagyok az egyik leghűségesebb olvasód. Remek mind a két storyd!
A munkahelyen és a baráti társaságban is gyakran előfordult ilyen helyzet. Ebben a Te írásaidban az esetekben legalább az egyik fél "szabad" volt. Gyakran azonban a férfi és a nő is kapcsolatban él és mégsem hagyják ki a kínálkozó alkalmat. Rengeteget tudnék én is mesélni a látott és hallott kis munkahelyi "szerelmekről".
Én egy férfiasított nő vagyok, ugyanis nagyrészt pasik voltak a munkatársaim, így még olyan helyzetbe is kerültem, /miután kijelentettem, hogy én házinyúl vagyok és arra ugyebár nem lövünk/, hogy én falaztam a hűtlen kollégának a felesége előtt, nehogy megtudja a félrelépést. Ugyebár a legtöbb férfi nem akar azonnal válni, ha megcsalja a feleségét.
A nőkről sincs túl jó véleményem, mert pont nekem mondták el a férfi kollégák a kalandjaikat, sőt még tanácsokat is osztogattam nekik.
Most is azt tudom írni, mint már valahol egyik hozzászólásomban. Már nem divat a húség. Más erkölcsi normák szerint élnek ma az emberek.
Az én egyik öcsém is ilyen "szabad ember". Már annyi nője volt, hogy nem is számolja. Ő is szívesen mesél nekem a kalandjairól. Én nem vagyok olyan, mint te, ezt mondtam neki. Én csak beszélek, csak a számmal csinálom.
Nevetve mondta: "az" se rossz!
Évi még egyszer elolvastam és nagyon tetszett!
Ölellek: Marika |
- június 09 2012 16:07:19
Kedves Marikám!
Köszönöm szépen, hogy ilyen hűséges olvasóm vagy, tudtam én, hogy Rád mindig számíthatok! Azért voltál első pillanattól kezdve szimpatikus, no meg a verselési stílusunk is hasonló. Én is fiúsítva vagyok, hiszen túlnyomó részt fiúk között dolgoztam, ezért is vagyok férfipárti, bármilyen témáról is kell véleményt mondani. No persze bizonyos határok figyelembevételével.
Igen, kifejezetten arra a tényre fókuszáltam, hogy az egyik fél özvegy volt, illetve szabad. No de nem SZABAD PRÉDA! A mindenit neki!
Egyébként ezeknek a kis szösszeneteknek a megírásához az is volt a motiváció, hogy eszembe jutott egyetlen igazi szeretett barátnőm (Etelka, már meghalt) amikor özvegy lett, keringtek körülötte a pasik. Mindig fölszaladt hozzánk, elpanaszolta, hogy éppen melyik hapsi tette neki az ajánlatot - természetesen nős volt, családja volt -emlékszem rettenetesen mérges volt, kikelt magából. És igaza volt.
Viszont volt egy másik ismerősöm - olyan Julianna tipus - no ő maximálisan kihasználta, kiaknázta, kifeküdte a jobbnál jobb beosztásokat magának, dőlt a lé, nem zavartatta magát. Leginkább a megözvegyült hapsikra hajtott úgy 4o évestől 9o-ig.
Tök mindegy volt neki, de egyébként egy végtelenül kedves, intelligens nő benyomását keltette, és jószívű volt a végtelenségig.
Ilyen is van!
Vannak ilyen laza erkölcsű emberek, azt viszont én nem tudom megítélni korrekt módon, hogy "nem divat a hűség" a mai világban. Miért? Régen is voltak ilyen lazán erkölcsös emberek, csak éppen titkolták, nem volt publikus. Vagy nem volt ennyi? A fene tudja! Én tulajdonképpen nem ítélem el az ilyen embereket sem, csak nem szeretem. Az ilyen embertipus - hogy "röptében a legyet is", vagy nem hagyna ki egyetlen kínálkozó lehetőséget sem- közömbös a számomra, én úgy gondolom, hogy attól még lehet jó ember. De viszont mentségeket ebben az esetben nem keresek. Mert pontosan az egyedül maradt nőt - vagy férfit - akarja kihasználni. Ez csúnya dolog!
No de ez is egy olyan téma, hogy napokig lehetne beszélni róla, mert az életünkhöz tartozik.
Köszönöm szépen, hogy hűségesen olvasol és kommentálod "művecskémet", no de én is ott vagyok Nálad azonnal, ha meglátlak a próza rovatban. Engem elszórakoztat, hogy tudunk "beszélgetni", kicseréljük gondolatainkat.
Ja, a házinyúl kérdése! Ez megint egy kényes téma, mert ha szerelemről van szó, nem csak "fegyverhasználatról", az már más kategória. Mert ugye a szerelem az nem kérdez, az érkezik, és nem ismeri a házinyulat és a mezei nyulat. Én ezt azért megbocsájthatónak találom, no persze akkor, ha mindkét fél független és szabad. No, de lehet, hogy ez lesz a következő témám, vagy nem!
Egyébként azért írok ám ilyen sokat, - nem mintha máskor kevesebbet írnék -, hogy eltereljem a gondolataimat, mert így sokkal könnyebb, tudod.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 13 2012 12:13:08
Kedves Évike!
Érdeklődéssel olvastam történeteidet. Nagyon sok hasonló eset történt környezetemben. Valóban - ha mindkét fél szabad - másként ítélendők a kapcsolatok. Igen - ahogy Maria írja - ma már nem divat a hűség - és ami felháborít: a dicsekvés vagy a magát fényező ember.
Szeretettel gratulálok írásaidhoz. Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
