|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Történetem fikció, Tündi dolgozik!
- Maradj már nyugton, komolyan mondom megőrjítesz! - mondanám Tündeinek, de már sasol a vállamon, ide-oda röpköd, mint a gondolat, de megint nem hallgat rám. Hiába, az éjszakai vihar teljesen megtépázta az idegrendszerét, már gondolkodom, hogy pszichológus segítségét kérem, mert az őrület jelei kezdenek látszani rajta. Talán skizofrén? És ilyenkor másik éne kerül hatalomra az agysejtjei között, ott lapul megbújva a téma és ki kell, hogy pattintsa? Nem tudom. Nem tudom, hogy mitévő legyek vele kapcsolatosan.
- Figyelj kedvesem, helyezd már rá a billentyűzetre az ujjaidat, fájnak, elzsibbadtak, vagy avagy mi a túró lesz már, mozduljanak már azok a berozsdásodott ízületek! Frankó téma, Dellamama adta az ötletet, miért, ne irígykedj, nem csak te súgsz nekem, nehogy azt hidd! - mondja Tündi ellentmondást nem tűrő hangon és figyel, sasol.
- Tündikém, nem a tiéd (miénk) az egész próza rovat, vegyél már vissza magadból egy kicsit bármennyire nehezedre esik is.
- Miért, kedvesem, egy, szabályt nem szegek, arra oda figyelek, minden nap feltehetek egy prózát és egy verset, akkor mi a fészkes fenét kötözkötsz velem? nos, megfelelek a kritéiumoknak (vagy nem) nem sértek senkit, nem politizálok, betartom a rendszabályokat, akkor, mi van? Mostmár aztán teljesen felidegesítesz! - mondja Tündi perlekedve velem.
- Tündérkirálynőm, és mi lesz ha egyszer - ez az egyszer pontosan most fog bekövetkezni - a kutya sem fog olvasni téged - már csak azért sem mert nem tud -, megtanítod, tőled kitelik mostmár minden, úgy veszem észre. nos, akkor mit teszel? Magadba zuhansz? Én nem húzgállak ki, azt tudnod kell! (Jaj, dehogynem!)- mondom Tündinek, mert mostmár egy kicsit kíváncsivá is tett.
- Ne is törődj vele, ha nem olvas senki, akkor így jártam, úgy kell nekem, kit érdekel, téged sem, de azért engem egy kicsit, de mindegy! Értsd már meg, hogy el akarom Neked magyarázni, hogy házi nyúlva nem lövünk, vagy ha igen. akkor azt hogyan. Hát úgy kedvesem, hogy először megvadítjuk! Utána becserkésszük, fegyverünket csőre töltjük, de még egyelőre csak a ravaszra helyezzük óvatosan az ujjunkat, nem húzzuk meg, nem ám, csak lesben állunk.
Puskánk csöve egyenesen a célra tartva figyelünk! Te is figyelj, mert ketten többre megyünk.De nehogy hamarabb elsüsd a kelleténél, mert agyon váglak! A mi ujjainknak egyszerre kell működni! Felfogod? Akkor jó! - mondja Tündi kegyetlenül a képembe vágva cinikus mosolyát. Úgy veszem észre, hogy nem menekülök, hiába óbégatok, hogy ne írja meg ezt a történetet, eldöndötte, nem tudom lebeszélni. Várakozok. Várom, hogy jöjjön a képzeletbeli nyúl, amely még szelid, házinyúl, de megvadításra vár, hogy aztán a Tündi képzeletében megfogalmazódott gondolatok érvényre jussanak.
Gyönyörű vasárnap reggelre ébredtek a tábor lakói - mely egy kollektív munkahelyi kirándulás székhelye - a természetben. Hogy hol, az ország mely táján, nem lényeges a vadászat szempontjából. Van van házinyúl bőségesen, vadász is akad néhány, fegyverek is vannak, akkor meg mi a probléma? Semmi!
Virág ébred legelőször, ő a vállalat üdvöskéje, gyöngyszeme, rátarti kis perszóna, nem áll szóba idegenekkel, mert azt tanította az édesanyja, mint a Piroska és a farkas c. mesében. Nem, idegenekkel nem áll szóba, csak a vadásszal. Vadász meg itt akad bőven, mint említettem, illetve Tündi.
- Szia titkárnők gyöngye - mondja az egyik vadász kolléga Márton, aki szeretné nagyon megszelídíteni a kis nyuszit, de majd csak az után amikor megvadította. Mert tudja az illemszabályokat, hogy házi nyúlra nem lövünk! De nem ám! Mert a főnök kitekeri a nyakunkat!
- Jó reggelt Márton, rögtön felszolgálom Neked a kávét, amit az éjjel lefőztem itt a közeli vendéglőben, megengedték, hogy világoskék két literes termoszomba lefőzhessen és ma reggel friss nedűt kapjanak a kollégák! - mondja Virág kettőt hármat riszálva közben piciny popsijával.
Mártonnak kocsányon lógtaka szemei, de fékezte magát, mert eszébe jutottak a Főnök intő szavai.
Virágnak tetszett Márton, de tudta, hogy nem szabad, hiszen ő is betartja a szabályokat.
Vágyakozó pillantást vetettek egymásra, de egyikük sem mert közeledni. Behúzták a féket mindketten, ami ugyan nagyon nehéz volt, de egyelőre sikerült. Meg kell vadítanom - gondolta Márton - minél hamarabb, mert a fegyverem már csőre van töltve, hamarosan sorra fog kerülni, hogy használnom kell, remélem, hogy mire arra sor kerül, nem mond csütörtököt. - elmélkedett magában Márton.
Virág gondolt egyet - a kollégák még pihentek, mert hajnalig tartó nótaest és mulatós zene szórakoztatta őket atermészet lágy ölén. Meg egymásén, hogyha lehetett volna, de nem lehet, hiszen házi nyúlra nem lövünk, szabályt nem szegünk!
Virág énekelve elindul a természet szépségeit felfedezve, gondolta szed egy kis csokor mezei virágot, melyet majd Mártonnak fog adni miután megvadul és Márton megszelídíti. Mert tudta, hogy ez az egyetlen járható út a szabályok áthágása szempontjából minden retorzió nélkül.
Annyi biztos, hogy Márton már kezd megvadulni, no de nem neki kell, hanem Virágnak.
Halkan utána oson, szép szavakat suttog Virág fülébe, néha-néha összeér a két kezük, halvány mosoly kiséretében mélyen egymás szemébe néznek. Égeti őket a vágy, de nem érnek egymáshoz. Nem szabad, a kutyafáját, meg a fene egye meg az ilyen főnököt, aki ilyen marhaságot talál ki, gondolták mindketten.
Márton tovább suttog Virág fülébe, ő már annyira meg van vadulva, hogy obszcén szavakat suttog Virág fülébe, melytől aztán a titkárnők gyöngye tényleg megvadul, hiszen érzékeny szép lelke nem szokott a közönséges szöveghez.
Elcsattan az első pofon Márton orcáján, no ez már jó jel, gondolta Márton, kezd megvadulni a kis Virág. Márton tovább fokozza az obszcén szavakat, de a következő pofonnál - amikor Virág keze ismét lendületben van - elkapja a lány kezét és forró csókban egyesül vele. No még a puska csak készenlétben van, mert nem szereti elkapkodni Márton, szeretné minden kis szirmát külön-külön a kis Virágnak megízlelni, hiszen illatozik mint a rózsa.
A kis Virág enged a kísértésnek, átadja szirmait és az élvezetek legfelsőbb fokára jutnak, amikor Márton ujjai meghúzzák a ravaszt. Csodálatos együttlétben, kéjben, mámorban van részük, végtelen nagy öröm számukra, hogy betartották a szabályokat, a házinyúl - no és a vadász is -megvadult, majd ismét megszelidült. Semmi baj, így kezdődött a kapcsolatuk, nem volt ez még teljes mértékben szerelem, de már a küszöbén álltak. Együtt léptek be, együtt élték át, és ami a lényeg, közel 3o éve házasok, ésboldogan élnek, gondolom amíg meg nem halnak.
- No mit szólsz kedvesem? Nem, ne szólj semmit, mert úgyis csak degradálsz engem, tudod mit, nem érdekel, elmondtam a sztorimat, még alszom egy kicsit, légy szíves ne ébresszél fel 9-ig, hiszen vasárnap van, a fene egyen meg - no nem komolyan mondom -, hogy soha nem hagysz engem aludni legalább vasárnap.- morgolódik Tündi és már az állommanók fogságában van. Nem szabadítom ki, legalább addig is csöndben van, és én is visszatérhetek eredeti gondolataimhoz, melyet holnapra tervezek, csak ezt nem árulom el egyelőre neki, mert komolyabb gondolatok foglalkoztatnak, mint ez a kis hülye szösszenet, de muszály volt megírnom, addig úgy sem hagyott volna békén.
|
|
|
- június 10 2012 08:20:00
Évikém!
Remekül szórakoztatsz. Mondhatnám, nekem van egy "házi íróm" aki mindig naprakész.
Ezt a "házinyúl" dolgot, talán nem is kell komolyan venni, hisz nagyon sok szerelem, sőt házasság is született munkahelyi kapcsolatokból. Hiszen a legtöbb ember sokszor sokkal több időt tölt a munkahelyén, mint otthon, vagy máshol. Sőt előnyös is, hogy ismerősről van szó aki nem nagyon tudja megjátszani magát, hiszen állandóan szem előtt van.
Van egy kis sejtésem, hogy a történetben egy kicsit magadat is "beleírtad", vagy tévedek?
Gratulálok, érdekesen és szépen felépített történetedhez, melyet mint mindig, happy-anddel fejezted be.
Szeretettel ölel: Marika |
- június 10 2012 09:06:54
Kedves Marika!
Roppant örülök, hogy már olvastál is és kedves véleményeddel megtiszteltél. Marikám, hátulról kezdem, nem ebben a történetben én nem vagyok benne, nem kaptam szerepet. Ugyanis, mi már házasok voltunk, amikor én a hadsereg kötelékébe kerültem, tehát ott már nem volt "vadászat". Előtte sem volt - amikor megismerkedtünk - mert nem kellett vadászni egyikőnket sem, önmagunktól, kényszer nélkül szerelemből sétáltunk bele kapcsolatunkba, nem volt csapda!
Egyébként persze, hogy senki nem veszi komolyan ezt a "házi nyúlra nem lövünk" dolgot hiszen, én úgy gondolom, hogy minél jobban tiltanak valamit - bárhol, bárki, bármilyen szinten - annál inkább kíváncsivá teszi az embereket és azért is megteszik! De így a jó, én úgy gondolom, és abban tényleg igazad van, hogy nagyon sok szép szerelem szövődik munkahelyeken, melynek évtizedekig lesz tartós kapcsolat a vége.
Egyébként tényleg úgy veszem észre magamon, hogy nálam már ez függőség, de nagyon, mert addig nem nyugszom, amíg véghez nem viszem amit kigondolok, vagyis Tündi. De az "elvonókúrát" már próbáltam, azt hiszem írtam is róla valamikor, de nem zavar különösebben, speciel ettől érzem magam igazán jól. Külön motivál az a tény, hogy Te nagyon hamar reagálsz, melyet nem győzök elégszer megköszönni Neked. Valószínű, hogyha senki nem szólna hozzám, vagy a számláló sem emelkedne, nem írnék csak "kockás füzetbe", igénytelenül (bár nem jellemző rám) de akkor is írnék. De így meg aztán tutira jó, hogy Te mindig itt vagy velem.
Szeretettel ölellek: Évi.  |
- június 11 2012 09:53:27
Kedves Évike!
Teljesen igazad van, ma már (jó ideje) senki sem veszi komolyan, hogy "házinyúlra nem vadászunk". S ha még régebben sokszor is elhangzott, szerintem a kollégák és kolléganők legtöbbje ezt nem vette "szentírásnak" és ne vette komolyan!
Sokszor megesett már, hogy a munkahelyeken ismerték meg egymást férfi és nő, s kötöttek később házasságot, vagy éltek párkapcsolatban. Ezt főleg azok tehették meg "bűntelenül", akik vagy elváltak voltak, vagy függetlenek ("singly"-k). Sok ilyen kapcsolatból került ki nagyon szép házasság és család.
De volt olyan is, amikor egy ilyen kapcsolat miatt két családban került sor válásra. És bár az illető férfiú mindig azt hangoztatta, hogy Ő "családcentrikus", ez mégsem gátolta abban a cselekedetében, hogy otthagyja a feleséget és gyermeket, hogy másik nővel éljen együtt. Ez csak egy példa, név nélkül, de nagyon sok lehet ilyen!
Történeted finoman "erotikus", nekem tetszett!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 11 2012 11:13:13
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél és megosztottál egy történetet velem. Már nagyon vártalak és végtelenül örülök, ha meglátogatsz.
"az illető férfiú mindig azt hangoztatta, hogy Ő családcentrikus", no igen, mindig más családhoz, sajnos ilyen is van.
Örülök, hogy tetszett a "finoman erotikus történetem", bevallom hogy egy kicsit paráztam, hogy az állandó kedves hozzászóló barátaimnak klubtagoknak, vagy a Napkorong tagjainak - akik nem szólnak hozzá, de azért olvassák - ha olvassák -, de így most már teljes mértékben megnyugodtam. A finoman erotikus műveket én is kedvelem, de a közönségességet elvetem.
És most Kedves Zsuzsika, te is adtál egy tippet, lehet, hogy egy nagyon erotikus - de nem közönséges - történetet talál ki nekem Tündi, mert már hallgatózik!
Köszönöm szépen, hogy itt voltál velem.
Szeretettel: Évi. |
- június 12 2012 10:15:59
Kedves Évike!
Lehet, hogy sokan itt vannak és olvasnak, de annyira tetszik nekik,hogy nem tudnak "megszólalni" sem!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 12 2012 11:48:10
Zsuzsikám kedves, azért azt nem hiszem, hogy annyira tetszik, hogy "nem tudnának megszólalni".
Annak viszont végtlenül örülök, hogy Rád és Marikára mindig számíthatok, no meg Viktóriára és Andy Jazz-re. Tudod, nem kell nekem millió hozzászóló, hiszen aki olvas és véleményez , érzem, tudom, hogy őszintén teszi, nem képmutatásból.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál kedves értékes hozzászólásoddal.
Szeretettel: Évi. |
- június 13 2012 13:16:05
Kedves Évike!
Élvezetesek az írásaid. Mindig nagy örömmel olvasom - olykor könnyekig meghatottan - vagy mosolyogva - mint ezt a történetedet is. Szeretettel gratulálok: Szomorúfűz |
- június 16 2012 08:54:36
Köszönöm szépen kedves Gitka, hogy olvastál és véleményeztél
Mindig nagy-nagy szeretettel várlak.
Évi. |
- június 16 2012 08:55:52
Kedves Külső Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokat meglátogattátok apró szösszenetemet, mindig nagy-nagy öröm számomra a "jelenlétetek".
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
