|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 V
A férj csak tűr a békesség kedvéért?
Nusi már túl volt a harmincon.
Akkoriban a faluban a lányok, már tizenhét, húsz évesen férjhez mentek, így ő már vénlánynak számított. Volt ugyan néhány udvarlója, de azok valahogy lassan mind otthagyták valamiért.
Idős szüleivel élt és mivel csak hat elemit végzett, a helyi gazdaságban dolgozott, mint fejőnő.
A háború után megváltoztak a dolgok. A gazdákat "beterelték" a TSz-be.
"Fentről" lejöttek a faluba, kádereket keresni, így Nusit és még néhány fiatalt iskolába küldtek a városba.
Pista, a kissé nagy-orrú fiatalember szintén ott tanult az osztályban ahová a lány is járt.
A tanév végén Nusi megbukott. Szégyellt volna visszamenni a faluba, ezért kapóra jött, hogy a fiatalember megkérte a kezét.
Hamarosan összeházasodtak és kiutaltak nekik a belvárosban egy kis szoba-konyhás lakást.
Nusi nem akart tovább tanulni ezért az egyik szövőgyárba helyezkedett el, mint betanított munkás.
Olyan otthon-ülő asszony lett, nem érdekelte sem a szórakozás, sem a baráti társaság.
Viszont tisztaság-mániás volt. Egész idejét a lakás suvickolásával töltötte.
Tucat számra horgolta az apró kis csipketerítőket, amit gazdagon a lakásban ki is és felrakott. A vitrintől kezdve a fotel háttámláig, mindenhová.
Pista nem szólhatott bele semmibe, mer Nusika hangja zengett a körfolyosón, ha nem a kedvére tett valamit.
- Mondtam már neked, hogy az ajtó előtt vedd le a cipődet és vegyél fel papucsot, abban az előszobában és a konyhában lehetsz aztán a szobába csak zokniba gyere be.
Pista az asztalnak csak a bal-oldalán ülhetett,
és evés közben nem olvashatott újságot.
Egyszer megjegyezte:
- A lakás van értünk és nem mi a lakásárt!
Nusi letorkolta:
- Disznóólban akarsz élni, mint otthon anyádéknál?
A férj béketűrő ember lévén nem szólt vissza.
Gyakran az udvaron beszélgetett a rönk-padon ücsörögve a szomszédokkal., míg már Nusi harmadjára mosta fel az ajtó előtt a függőfolyosót.
- Pityu! - gyere be üvöltött ki az ajtót nyitva az asszony!
- Töröld fel a csap mellett a vizet, mikor kezet mostál lecsöppent, a törölközőt se terítetted ki, mert nedves lett!
A férfi csak próbált alkalmazkodni, de bárhogy is tett mindig talált az asszony valami hibát.
Bár a fizetését egy fillérig hazaadta, ha meccsre szeretett volna menni szigorúan egy hónapban csak egyszer tehette, de csak a jegy árát kapta az asszonytól, pedig szívesen megivott volna egy sört.
Elhatározta, hogy valahogy egy kis külön-pénzre tesz szert, így munkaidőben könyvterjesztéssel, árusítással kezdett foglalkozni.
A spórolt pénzt az öltözőszekrényében tartotta, nehogy Nusi észrevegye.
Egyszer aztán mielőtt a focimeccsre ment volna a nadrágja zsebébe tett egy pár papírpénzt, hogy a meccs szünetében leguríthasson egy két pohár sört.
Amíg készülődött a székkarfájára tett nadrágja zsebéből a padlóra kiesett a pénze.
- Pityuuuú....- milyen pénz ez?- ordított ki a konyhába a csapnál éppen mosakodó férjnek az asszony.
Hááát.....a Józsi adta, hogy neki is vegyek jegyet.
- Miért, nem tud időben odamenni a pályához, te vagy a csicskása?
Na ezt sikerült megúsznia, de legközelebb óvatosnak kellett lennie, mert észrevette, hogy az asszony rendszeresen kiforgatja a zsebeit.
A vasárnapi ebéd után Pista szeretett volna bemenni a szobába egy kicsit pihenni, de Nusi a semmivel nem hasonlítható sivító hangján ráüvöltött:
- Mit képzelsz, majd este feküdj le, napközben nem gyűrheted össze a takarót, aztán meg éjjel nem alszol majd és engem is felkeltesz.
Pista csak próbálkozott, de tudhatta volna, hiszen a szobába csak este lehetett pontban nyolckor bemenni.
A dupla ágyon selyem-takaró, rajta csipketerítő, aminek közepén egy porcelán baba ücsörgött.
Hosszú évekig így ment, Pista beletörődött sorsába. Gyerekük valamiért nem született, bár a férfi nagyon szerette volna, de az asszonyt hiába kérlelte nem ment ki-vizsgáltatni magát.
- Hol a francba voltál ilyen sokáig! - hallatszott már a körfolyosó végén Nusi szörnyű ordítása. A szomszédok kinéztek, aztán már a megszokott mozdulattal legyintettek megjegyezve:
- Nusira már megint rájött a tízperc!
Pista kissé ingatag menését látva tovább üvöltött!
Te mocskos disznó, tán kocsmázni voltál?
/Pista soha se járt kocsmába./
Közeledve az ajtóhoz a férfi halk hangon csak ennyit mondott:
- Lefeküdnék, mert nem érzem jól magam!
- Engedd meg, bemennék a szobába.
- Nem mész te sehova! - még mindig teljes hangerőre kapcsolva Nusi asszony.
A férfi lecsúszott a fal mellett és a lábtörlőre roskadt.
- Na ez már sok, te részeg állat, mit képzelsz, majd vihetem a ruhádat a tisztítóba!
- Kelj fel azonnal!
A szomszédból kijött Sándor bácsi és felajánlotta, hogy segít Pistát bevinni a lakásba.
- Na, fogjuk meg ketten Nusika, mert látom egyedül nem bírja.
A férfi hóna alá nyúltak és így próbálták felemelni, de az tehetetlenül roskadt vissza a folyosó hideg kövére.
Látva az eseményeket a másik szomszédból kijött Rozika néni és ő is odament.
- Nusikám mi történt, hisz a Pista nem szokott inni.
- De most leitta valamiért magát, nem látja szomszédasszony?
Sándor bácsi odahajolt Pista arcához, nézte annak csukott szemét.
Aztán halk hangon közölte a megállapítását.
- Nusikám azt hiszem az embere meghalt!
- Az nem lehet, itt az ajtó előtt? - méltatlankodott Nusi.
- Igen szomszédasszony! Talán ha egy kicsit figyelt volna rá, lefektette volna és orvost hív, a Pista nem halt volna meg szegény.
- Vagy talán jobb is neki, mert így megszabadult magától! Maga egy ..........Nem is mondok semmit.
Sándor csak köpött egyet, azzal becsukta maga mögött a szomszéd lakás ajtaját otthagyva az asszonyt a lábtörlőn fekvő férjével. |
|
|
- június 17 2012 09:58:53
Kedves Marika!
Először is gratulálok novelládhoz. Én úgy gondolom, hogy igencsak szerepet játszott ennek a hűzaspárnak az életében a tudatlanság, meg talán az, hogy idős szüleivel elég sokáig élt Nusi, és amilyenné vált - házsártos,kibírhatatlan, állandóan perlekedő - azt hiszem köszönhető elsősorban a géneknek, másodsorban talán a szülői példamutatásnak. Az, hogy nem szeretett tanulni - lehet, hogy nem is tudott, nem volt rá képes - azért jellemzi emberi tulajdonságait. Kóros rendszeretés. Van ilyen, és ezzel az őrületbe lehet kergeti valakit. Pista pedig rettenetes nyugodt ember volt, inkább magába fojtotta a bánatát, nyelte a keserű könnyeket.
No én sem szeretem a rendetlenséget magam körül, de mindennek van határa. Nusi ezt a határt - mint nagyon sok mindent - nem ismerte.
Kedves Marika!
Szeretettel és érdeklődve olvastam novelládat, gondolom - mint tőled megszoktam - ez sem fikció, gondolom, hogy mennyire szerethették a szomszédok a mindig zsörtölődő, ordibáló Nusikát.
Gratulálok szeretettel és ölellek: Évi.  |
- június 17 2012 10:48:59
Kedves Évikém!
Köszönöm, hogy itt jártál!
Valóban nem kitalált a történet. A sógornőmtől a második lakásban lakott Nusi /ez volt a valódi neve is/.Azt is tőle hallottam, hogy milyen ez a nő, aztán elmesélte, hogy ez a szegény Pista valóban kint a folyosón halt meg. Most, hogy eszembe jutott, hogy kellene már nálam is egy nagytakarítás, esetleg festés jutott eszembe ez a nő.
Nem vagyok én se tisztaságmániás, de én azt vallom az otthonom van értem és nem fordítva.
Szeretettel ölellek és várom alkotói "visszatérted"!! Marika |
- június 17 2012 10:52:45
Vagyis: Nem vagyok és se rendetlen, se tisztaságmániás. |
- június 17 2012 11:42:56
Kedves Dellamama!
Elolvasva a novelládat, végre becsukhatom a csodálkozástól tátva maradt számat. Ilyen jó történet, ilyen jól megírva! Gratulálok!
Nálunk ez a spinkó biztos szörnyet halt volna, mert nem tudta volna tisztaságmániáját kiélni. A még a II. világégésben megsérült abalakaink útlevél nélkül engedik át az utca porát. A por lakásunkba történő igazságos elosztásáról a számítógép melege gondoskodik, eltávolítása sok nehézséget okoz, de azért nem megy a családi élet rovására, mert elosztva, az Igenemmel kettesben vesszük föl a harcot ellene. Még az elején megkérdezte, mit szeretnék csinálni, porszívózni, vagy port törölni!
Mivel én egyiket se szerettem volna, így az Igenem választása döntött, én portörlök, egy héten egyszer alaposan, a többi napokon ott, ahol a papok táncolnak! Az igazi megoldás egy ablakcsere volna, de ehhez legalább egy 4 találatos lottószelvény kellene. Örömmel olvastalak, várva az újabb tanulságos mesédet
Andy |
- június 17 2012 17:04:15
Kedves Maria!
Én azt mondom, az Isten mentsen meg minden férfit az ilyen feleségtől. Legyen szorgos, tiszta, de azért ennyire tisztaságmániás ne legyen! Nem hagyta szegény férjét élni! Nem is csoda, hogy belehalt!
Nagyon jó történet, nagyon jól megírva! Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
