|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Kőbe zárt szerelem
Kálmán kora reggel kiment a piacra.
Ha kedve volt, csodálatos remekműveket alkotott, a konyhában is .Barátai szerint szakács-művészete vetekszik a szobrászatban a legszebb, legjobb alkotásaival, már ha egyáltalán össze lehet hasonlítani ezt a két dolgot.
Nem akart most túl sok időt tölteni az étel készítéssel, ezért vett egy szép darab libamájat és különböző zöldséget, gyümölcsöket.
Alexandra arra gondolt, hogy mégsem vállalja a modellkedést, mert most döbbent rá mit is kell tennie. A szobor őt ábrázolja majd, de meztelenül. Nyilvánvaló, hogy le kell vetkőznie.
Tisztában volt saját testének hibátlan formájával, de ez most mindegy. Egy idegen férfi előtt ott állni ruhátlanul?
Délelőtt tízre beszélték meg a találkozót.
Elhatározta, hogy átmegy Kálmánhoz és közli vele, hogy mégsem megy a dolog.
Alexandra megnyomta a társasház kapucsengőjének gombját.
- Szandi vagyok!
Kellemes bariton-hang válaszolt: - máris megyek.
Ott állt a lány a kapuban üdén frissen, barna haja hátul összefogva. Sötét szemei napbarnított bőre miatt olyan volt, mint egy dél-amerikai szépségkirálynő.
- Nem is megyek be, csak azért jöttem, mert meggondoltam magam...
A férfi a lány szavába vágott...- jöjjön be, beszéljük meg, elmondok mindent és másként fogja látni, ha megismeri a munkámat.
A lány még kissé szabadkozott, de aztán mégis elfogadta a férfi invitálását.
Csodálkozva összecsapta a kezét mikor a terített asztalhoz kísérte Kálmán.
- A libamájat kis paradicsom-rózsák, menta levél, és zöldség csodák díszítették.
- Ha lehetne szeretném ha tegeződnénk én a harmincöt évemmel azt hiszem nem vagyok olyan idős - kérte a lányt Kálmán.
A pohárba bort töltött és koccintottak.
- Kálmán! Én nagyon kellemetlenül érzem magam.Nagyon finom volt az étel, de most inkább mennék is.
- Szandi, figyelj ide, én a modelljeimet először is szeretném megismerni, mert a szobor "lélektelen" ha nem tudom beletenni az ember egyéniségét. Ezért kérlek mesélj magadról és ha többet tudok rólad, majd csak akkor kezdjük el a munkát.
- Most mondd el, ki is vagy Te, hogyan élsz. Minden érdekel ami Veled történt.
- Én Erdélyből jöttem, Marosvásárhelyről, már négy éve.- kezdte önéletrajzát Alexandra.
- Szüleimet a sekuritate üldözte. Édesapám börtönbe került, édesanyám meghalt.
Egyetlen kívánsága volt halála előtt, hogy ne maradjak Romániában menjek Magyarországra. Ennek nem volt más módja, mint Édesapám megkérte egyik régi jó barátját Pétert, hogy vegyen feleségül. Megbeszélték a dolgot és Péter belement, azzal a feltétellel, hogy aztán amint lehet itt Magyarországon elválunk.
Az esküvő meg- történt. Drága apám meghalt, még a temetésére se mentem haza.
Nagyon elkeseredett voltam, Péter vigasztalt, megértő kedves ember.Nagyon megkedveltem és láttam, hogy Ő belém szeretett.Nem váltunk el. Csodaszép nászútra mentünk, ugyan egy kicsit a munkájával is kapcsolatban volt, mert Péter diplomata.
Segített befejeznem a főiskolát, így már mint magyar állampolgár kaptam meg a diplomámat,
most még nem dolgozom, majd ősszel.
Szandra egy kis fényképet vett elő a retiküljéből és megmutatta Kálmánnak: - Ő Péter a férjem!
Kálmán halkan kérdezte meg: Hány éves a párod?
- Most lesz ötvenöt. De nem számít ez a harminc év korkülönbség, én nem tartom öregnek. Nagyon fiatalos a gondolkodása, az életvitele.
Sportol, társaságba járunk, nyitott minden új dologra.Néha ugyan felszökik a vérnyomása, sokat idegeskedik a munkája miatt. Komolyan figyel az egészségére, diétázik a cukorbetegsége miatt.
- Na de magadról mondj inkább valamit - kérlelte Kálmán.
- Szeretek kirándulni, utazni. Sokat olvasok, minden jó zenét és filmet is kedvelek. Nem szeretem a politikát, ezért nem is beszélgetünk ilyen dolgokról a párommal sem. Sokszor érzem magam magányosnak, a férjem barátai nem az én korosztályom. Nekem alig van itt Magyarországon valaki aki igaz barátom lehetne.
Szandi még sok apróságot mesélt a főiskolás éveiről, Erdélyről, s közben figyelte Kálmán érdeklődő tekintetét és mosolygós szájából kivillanó fehér fogsorát.
Igazán jóképű ez a férfi villant át agyán egy pillanatra, amíg még Kálmán néhány kérdésére válaszolt.
Folytatása következi. |
|
|
- június 19 2012 09:38:22
Kedves Marikám!
Egyre szimpatikusabbak számomra történeted szereplői. El is mondom, hogy miért. Péter emberségből, empátiából kitűnőre vizsgázott, amikor elvette feleségül Szandit kimenekítve a terrorból.
Az, hogy végül is beleszeretett a lányba, szinte törvényszerű volt.
Szandi maximális hálát és tiszteletet érzett Péter iránt, hiszen neki köszönheti további fiatal életét, életvitelét - főiskola elvégzése - de szerelemre nem volt képes Péter iránt. Igen, mert a szerelem az nem kérdez, nem jön parancsszóra, érkezik oda, ahol a szív érte dobban. (és úgy gondolom, hogy Kálmánért fog dobbanni)
Ugyanakkor nagyon szimpatikus Kálmán, már csak azért is, mert "művészlélek", először is "szakmai" szemmel vizsgálódik a lány körül, hiszen minden vágya egy életnagyságú szobor elkészítése.
Kedves Marikám! Roppant tetszik az írásod, én úgy gondolom, hogy nagyon remekül megírtad melyhez szeretettel gratulálok és várom a végkifejletet és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni. A képzeletem játszik ugyan velem, de nem árulom el csak a végén, hogy úgy gondoltam-e, ahogy majd Te megírod!
Szeretettel ölellek: Évi.  |
- június 19 2012 12:50:10
Kedves Maria!
Nagyon szép történeted folytatását is szívesen olvastam. Most már tisztában vagyok a "szerepekkel" a kezdeti "értetlenségem" után. Nem tudom, hogyan szövöd tovább a cselekmény szálait, de kíváncsian várom a folytatást is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 19 2012 13:25:53
Köszönöm Kedves Évi és Zsuzsa hűséges olvasásotokat:
Maria |
- június 22 2012 19:48:37
Kedves Maria!
Érdeklődéssel olvaslak - ismeretségi körömben is így kerültek Erdélyből Magyarországra. Persze, előfordult, hogy hálán kívül nem volt más, ami összetartotta a kapcsolatot. Persze, a másik oldal is igaz.
Gratulálok - szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
