|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
"Se vele, se nélküle élni nem tudok"
A Képzőművészeti Főiskolán évfolyamtársak voltak Krisztina és Gábor. Első pillanattól kezdve, amikor megismerték egymást szikrázott körülöttük a levegő. Krisztina gyönyörű szőke haja loknikban hullott alá kecses vállaira, mellére, derekára, gyönyörű kék szeme értelemtől csillogott. Elég volt egyetlen pillantás, szemkontaktus és elvarázsolta Gábort, aki leginkább egy görög istenhez hasonlított. Szépek voltak, csodálatosan szép párt alkottak.
Első együttlétük előtt Gábor elhívta Krisztinát hozzájuk - Gábor gyönyörűen berendezett családi házban lakott szüleivel Budán - a hallban csókolóztak először. Gábor szülei félre vonultak, mert látták, hogy ők most "nem kívánatos személyek" a fiatalok közelében.
Gábor átkarolta Krisztinát, mélyen a szemébe nézett, apró csókokkal halmozta a lány gyönyörű, kívánatos testét, halk zene szólt, mintegy nászinduló.
- Szeretlek kedvesem, szeretlek attól a perctől kezdve amikor megláttalak, te vagy életem értelme, soha nem akarok elválni tőled, soha nem szerethetünk mást, csak egymást. - suttogta Krisztina fülébe Gábor és közben mámor járta át egész lényét.
- Én is szeretlek, soha életemben nem szerettem még így senkit, igaz, hogy nem is volt még sok kapcsolatom, de most úgy gondolom, úgy érzem, hogy nem is lesz - mondta Krisztina el-elcsukló hangon.
A vágy szava sürgette őket, hogy minél hamarabb eggyé váljanak, szépen lassan elindultak az emeleti fürdőszoba felé.
Gábor megengedte a zuhanyt, majd lefejtette a lányról a ruhát, az alsóneműt és anyaszült meztelenül léptek be a zuhanykabinba szerelmes perceik első momentumaként. Csodálatos percek voltak, csókolóztak, simogatták egymás testét lágyan, szenvedélyesen, mámortól izzó szívükben a gyönyör első foka, lágyan ringatóztak a vízsugár alatt. Amikor érezték, hogy a vágy fokozódik, lassan megtörölték egymást és a baldachinos ágy felé invitálta szerelmét Gábor. Vágytól, szenvedélytől elcsukló hangon lettek egymáséi.
Még órákon keresztül kényeztették, becézték egymás testét, halk szerelmes szavakat suttogva egymásnak.
Többször találkoztak, és ismételten gyönyörű szerelmes együttlétekben volt részük.
Telt az idő, aztán valami történt, hogy mi soha nem derült ki. Gábor egy kissé eltávolodott Krisztinától mondva, hogy sok dolga van, sokat kell tanulni, híres festő szeretne lenni, Krisztina megértette mert nagyon szerette a férfit.
Hetek, hónapok teltek el, hogy nem találkoztak, de szerencsére Krisztinának is volt rengeteg elfoglaltsága így nem tűnt fel az idő múlása.
Egy szép napos délután betoppant Gábor Krisztina műtermébe és invitálta, hogy újra legyenek együtt. Krisztina nagyon örült neki, abbahagyta az éppen házi feladtként kapott festményt és mohón, de ugyanakkor lágyan, szenvedélyesen egymáséi lettek ismét. A varázs nem múlt el, legalábbis Krisztike ugyanolyan odaadó volt, mint előző együttléteik során.
De valami motoszkált a fejében, hogy mintha Gábor kissé siettette volna a beteljesülés végső szakaszát, nem volt olyan türelmes mint az előző időszakokban. De gyorsan el is hessegette magától a gondolatot, mert őrülten szerette a férfit. Eztán ismét hosszú szünet következett.
Kriszti éjszakánként nagyon sokat sírt, mert érezte, hogy valami nincs rendben közöttük, hiszen ha annyira szeretné Gábor még mindig őt, mint ahogy eleinte, akkor mindig minden percet vele szeretne tölteni. Elhatározásra jutott - bármennyire is fájt neki, bármennyire is vérzett a szíve - be kell fejeznie ezt a kapcsolatot, mert ez neki így nem jó. Gábor nem fogja befejezni azt már sejtette, neki kell döntést hoznia kettejük további sorsáról.
Hetek teltek el, amikor Gábor ismételten megjelent Krisztinél és hívta volna újból egy szerelmi légyottra.
- Nem, Gábor, bármennyire is fáj, de véget vetek a kapcsolatunknak. Ez így nekem nem felel meg a továbbiakban. Én szeretnék minden percet együtt tölteni Veled, de te erre képtelen vagy! - mondta a szemébe a kegyetlen igazságot.
- De miért szerelmem, hiszen én őrült módon szeretlek, kívánlak, a magam módján.- mondta Gábor érzelmeivel küszködve.
- Igen Gábor, pontosan erről van szó, a magad módján. De ez nekem kevés. Váljunk el szépen csendben, légy boldog a magad módján, szép volt a szerelmünk, a szeretkezéseink, de menj el, kérlek hagyj magamra!
Gábor kisétált az ajtón, néha-néha még visszanézett várva Kriszti intését, hogy vissza mehet, de a lány nem intett, csak nézett a távolodó férfi után és forró könnycseppek hullottak végig az arcán. |
|
|
- június 21 2012 11:28:58
Kedves Évi!
"A se veled, se nélküled" nem mehet sokáig. Vagy vele, vagy nélküle. Ez a csiki-csuki állapot nem tartható. Szerintem Gábornak volt másik kapcsolata is, vagy talán a munkája miatt nem adta oda teljesen magát a lánynak.
Esetleg talán kihűlt a szerelme és csak a **** vágyott?
Bár a szakítás nagyon fájt Krisztinának, de szerintem igaza volt. Akit szeretünk és szeret vele akarjuk minden időnket tölteni. Ez jogos vágyunk. Ne csak a "maguk módján" szeressenek.
Tetszett az írásod!
Szeretettel ölel: Maria  |
- június 21 2012 13:07:26
Kedves Marika!
Ez a novellám egy régebben írt novella volt -ez adta az ötletet mai versemhez - csak a franc sem tudja, hogy hová kevertem el a többi régebben írottakkal, ez a történet még folytatódott, de újra meg fogom írni, mert a lényeges mondanivaló itt van a filkómban, csak újra kell fogalmazni. Ezért nem mondok most a kommentedre semmi mást, csak annyit, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Annyit azért elárulok, hogy a Gábor fiú "ott fog még sírni, ahol senki sem látja".  
Szeretettel ölellek: Évi. |
- június 24 2012 12:53:59
Kedves Évike!
Ahogy már előzőleg is írtam, most visszafelé olvasom a történetedet, így most értem ide az első részhez.
Nagyon szép volt a kezdet, de a folytatás a fiú és a leány életében már nem volt olyan, ahogy a leány elképzelte.
Nem is normális dolog az, hogy egy férfi csak akkor keresi fel szerelmét (ha egyáltalán szerette igazán?), amikor éppen a kedve úgy tartotta. Egy normális nő és férfi sem erről álmodik!
Megértem Krisztina döntését. Sajnos sok fiatal férfi még nincs felnőve a tartós kapcsolatra, együttlétre, és így többekben csak egy idő elteltével tudatosul, hogy mi is a legfontosabb a számukra. De addigra már elrontották valakinek az életét.
Most a "My way" c. dal jutott eszembe, hiszen abban is az hangzik el, hogy "bár én szerettelek a magam módján".
Az igaz, hogy mindenki a maga módján tud szeretni, de nem mindegy, hogy a másikkal azt hogyan tudja érzékeltetni.
Gratulálok, nagyon szép történet volt!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- június 24 2012 13:13:16
Kedves Zsuzsikám!
Őszintén örülök véleményednek és nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál értékes gondolataiddal.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
