|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 V
Élettörténetből kiragadott részek.
Jobb emberré válhatnak
Az asszonynak már jó ideje egy Vörösmarty-vers, „A szegény asszony könyve” címűnek a töredéke jár az eszébe, melyet még kisiskolásként tanult: „Egy szegény nő, isten látja / Nincs a földön egy barátja / Agg szegény és gyámolatlan / Ül magán a csendes lakban…” Ezt mondogatja egyre, mintha ezzel akarná megváltoztatni a sokszor kínzó magányát. Szerencsére, ez a hullámzó érzés, ez az önsajnálat csak ritkán keríti hatalmába, mert a Gondviselés mindig visszabillenti a normális kerékvágásba. Ilyenkor nyugalomban, békében él, Istennek hála, egészségben teszi dolgát kertjében és a háza körül.
Azért időnként kijut neki a szomorúságból, hiszen a számára, már csak néhány fontos rokonával nem igazán jó a kapcsolata. Ez rágja lelkét évek óta egyre nagyobb harapásokkal. Hogy jutott ilyen helyzetbe? Ezen való meditálása kitölti egész gondolatvilágát. Körbe nézve: mindenki tartozik valakihez, családtagok, jó barátok, ismerősök segítik egymást az élet nehéz helyzeteiben, de ő, nem számíthat senkire! Hitélete mind erősebb, tanul, kutakodik, olvassa a Szentírást, hogy megértse az élet értelmét. Miért kell az egyik embernek sokat szenvednie, míg a másik éli világát, az embertársainak kizárólag rosszat téve? Vagy ez egy időleges állapot? Az élet lehet rövid és hosszú, és általában mindenki egy fejlődésen megy át. Aztán minden emberben van jó, és rossz is, attól függően, hogy kivel áll szemben, milyen korú és miként érez.
Talán az elején kellene kezdeni a históriát, amikor ő megszületett, illetve megfogant. Már akkor rosszul indult minden. Az anyja részéről a nem kívánt házasság, az apja részéről pedig egy puskával kikényszerített folytatás eredményeként jött a világra. A szülés sok komplikációval, /farfekvés/ egy bábaasszony segédletével zajlott, kis híján anyjával együtt mindketten odavesztek. Szerencsére – vagy ki tudja? – az élet győzött, de a továbbiakban a szeretet hiánya lett a jellemző. Hat és fél esztendő múlva megszületett a kishúga, akinek nagyon örült, mindene volt a kicsi testvére. Így vészelték át a háborús éveket, mely nem csak kívül, hanem a családon belül is tartott. Apjuk a házasság tizedik évében sebesülés következtében meghalt. Neki, az asszonynak, már tizenöt évesen dolgoznia kellett menni egy gyárba, segédmunkás lett és családfenntartó. Ezzel egy időben művészeti iskolába járt -, a testvérével együtt. Még nehezebb idők következtek, de egy csodaszerű szerencsecsillag, a művészet pici csillaga gyúlt ki felettük, világítva rájuk, s mutatta az utat. A két félárva lánynak a sok munka és tanulás meghozta az eredményt, a sikert. Közben kitört az 56-os forradalom, ekkor a nagylány férhez ment. Szerelmi házasságnak indult, de hamar kiderült -, nem az. Megszületett a fia, csakhogy mivel semmijük sem volt a bizonytalan albérleten kívül, ezért a kisfiú kényszerűségből az anyósékhoz került. Ennek természetes következményeként a gyermek ahhoz ragaszkodott, aki nevelte. Ráadásul házasságuk tízedik évében meghalt a férj, gyermeke apja egy baleset következtében. /Az időpont megegyezik édesanyja özveggyé válásával/.
Csodálatos módon a két testvér színpadra került s az álombéli fény, a pompás ragyogás külföldön is világította szerepléseiket. A határtalan öröm, a beteljesülés feledtette velük az addigi nehézségeket és az állandó buktatókat is, hisz a sikert nem lehet ingyen kapni, meg kell érte nagyon dolgozni. Le kell küzdeni a legkülönfélébb akadályokat, ahogyan azt a mesebeli pásztorfiú is tette, hogy végül megkapja a királylány kezét és a fele királyságot. És segített a Láthatatlan Erő, ahogy a mesében is. Kilenc éven át tartott a duett külföldi vendégszereplése. /Érdekes a 9 évek ismétlődései/.
Az asszony, az anya pályája fináléjánál itthon maradt s kézbe vette fia nevelését, hogy taníttassa, sínre tegye az életét. A sok ellentét miatt küzdelmes harc kezdődött kettőjük között. /Az elmulasztott anya-gyerek kapcsolatot nem lehet helyre hozni!/ Az asszony úgy érezte, hogy minden jó törekvésével kudarcot vall. Tehetetlenségében folyamatosan elkeseredett volt, de aztán valami felsőbbrendű Erő következtében mégis csak sikerültek fia tanulmányai és diploma is lett belőle. Azután az anya az egyedül megszerzett anyagiakat eladta, elfelezte, fiát kész öröklakással útjára engedte, magának pedig távolabb kis kertes házat vett. Ekkor megkönnyebbült, mert végül is mindezt apa nélkül, egyedüli keresetéből tette meg a fiáért. /Egyszer, kora tavasszal, a színpad világából jött az asszonynak egy társ, egy férj, de amit érkezett, úgy vitte el ősszel a forgószél./
Az asszony örömmel látta, hogy fia felett is ragyog a szerencsecsillag, innentől kezdve már csak azt kívánta, hogy fia boldog legyen, és ne szakadjon meg a kapcsolatuk.
Fia megnősült, egy kolleganőjét vette feleségül, csakhogy hamar tönkrement a házasság s ennek talán a pici lányuk lett a vesztese. A válás hosszadalmas, gyötrelmes idején anya és fia egymást támogatták lelkileg.
Aztán szélnél is sebesebben, szinte észre sem vették, fia belesodródott a következő házasságba. Az új család az asszonyt /az anyát/ első pillanattól kezdve nem kedvelte, s úgy is kezelték. Ily módon sikerült az egyébként jó lelkű és jó szívű fiút az anyja ellen hangolni /kihasználni/, s teljesen elválasztani a vér szerinti két-három hozzátartozójától. Bármit kaptak, kevesellték, s egyre vastagabb falat „húztak” az anya köré. Majd a gyerekek egymás utáni születésével csak rosszabbodott a helyzet, hiszen éppen a gyerekek érzik és tudják legjobban, hogy szüleik kit szeretnek, s kit nem. És ezt ki is mutatják. Az asszony a szűkre szabott találkozáson próbálta üdvözölni, magához ölelni a rég nem látottakat, mímelve azt a mozdulatot, amikor az egymást szeretők az arcukat összeérintik, de az „éber”
Meny azonnal szólt: „nem szeretik a gyerekek, ha csókolgatják őket!” Miként ez egyébként is így „dívik” a mai világban. Az asszony eddig is tudta – mert tapasztalta – az ellenérzést, de ez a megjegyzés mégis villámcsapásként érte őt.
Az asszony fellélegzett. Milyen jó is egyedül lenni békében és nyugalomban, távol a világ zajától és az emberek rosszindulatától. Gondolatai visszaszállnak a múltba, s boldoggá teszik a szép emlékek, beleszámítva a küzdelmeket is. Aztán eszébe jut az a villanásnyi pár hónap, amikor kisgyerekek között lehetett az iskolában, és akiktől olyan, valóságos szeretet-zuhatagot kapott, amilyenben soha életében nem volt része. Amikor az iskolai kirándulásra is együtt mentek a hegyekbe és gyaloglás közben csüngtek rajta a gyerekek. Szinte összegubancolódva hömpölyögtek a magas fűben, önfeledt csiviteléssel, nevetéssel, jókedvűen. Ezek a visszaemlékezések ma már gyógyírt jelentenek. Ilyenkor megelégedett, magabiztos és erős lesz.
Tavasz van, süt a Nap. Keretőznek a madarak a vizes edényük körül, isznak és fürdőnek kacsa-módjára, messze kilocsolva a vizet. Igaz, néha beborul, fagy, hóvihar is kerekedik, de megújul, kivirágzik a Természet. S ha akarjuk, mi is megújulhatunk, jobb emberré válhatunk.
|
|
|
- július 02 2012 11:16:43
Kedves Viola!
Megható élettörténeted magával ragadott. Jó és rossz is történt Veled. A színpadi sikereknek ára van, de sokszor a rossz párválasztás nyomhatja rá bélyegét egész életünkre.
Nehéz küzdelmes életednek talán vége, a vidéki kis otthonodban találsz nyugalomra.
Ne tegyél magadnak soha szemre****t, mert írásodból úgy látom, hogy sok rossz emberrel találkoztál. Még mindig megújulsz, írogatsz, keresed az élet értelmét. A biblia sokszor felnyitja a szemünket, de ha a nagy gondolkodókat olvassuk tőlük is rá lelhetünk a bölcs öregedés titkaira. Én a kortársak közül nagyon szeretem Müller Pétert.
Nagy szeretettel olvastalak, szépen gördülékenyen írtál, szabatosan fogalmaztál.
Üdvözöllek: Maria |
- július 02 2012 12:24:58
Kedves Maria!
Nagyon köszönöm, hogy volt türelmed elolvasni, rövidnek nem nevezhető írásom. Köszönöm a megértésed, átérzésed. Jól látod, egész életemben túlnyomó többségben, - a közelemben - gonosz emberek vannak, még a szomszédokban is!
A távolban lévő, hasonló gondokozásúakkal semmi bajom, pl. közönség, ahol verseimmel, írásaimmal szerepelek, nagy örömmel megyek, mert szeretettel várnak.
Müller Pétert én is szeretem, több könyve megvan, de szellemi kutatásokat is végzek, hogy tisztában legyek: mi miért van úgy, ahogy van? Tudom és értem a választ, de nagyon nehéz földi ember módjára átélni a sok rosszat.
Viszont, ezek szerint, még jól bírom!
Szeretettel gondolok Rád és Mindnyájatokra: Viola |
- július 04 2012 16:44:17
Kedves Viola!
Nagyon jó volt ismét olvasni a már előttem ismert élettörténetedet, amelyet nagyon szépen fogalmaztáll meg, olyan jól, hogy olvasás közben szinte mindig látom a "cselekményt"!
Mintha egy életrajzi filmet néznék. Egyébként a családtörténeti filmeket én nagyon kedvelem.
Most is nagyon szívesen olvastalak, és mindig örülök, amikor azzal nyugtázod a leírtakat, hogy lehet fagy, lehet hóvihar, a Természet megújulásával Te is mindig új erőre kapsz, s ahogy én is, műveled a kertedet, gyönyörködsz a természet sokszínűségében, ahogy én is újra és újra rá tudok csodálkozni!
Lehet, hogy a Sorsod így lett megírva, ez az életutad, és én azt kívánom, hogy ha még néha szeretetlenül is, Te tudj adni másoknak szeretetet, mert az boldoggá tesz!
Örülök, hogy itt voltam: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
