|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Az ember csalhat, a természet soha!
Árpád gyakran az órára pillantott. Megígérte feleségének, hogy éjfélkor koccint a kollégákkal, - ha már engedte magát rábeszélni a szilveszteri bulira, - aztán siet haza. Gyalogosan, ötpercnyi távolságra laknak, megbeszélték, a tűzijátékot már együtt nézik. Most pedig közel két óra és nem tud szabadulni.
Éjfélkor, az antik, fali ingaóra tizenkét ütése után, közösen énekelték a Himnuszt, majd, az újévi köszöntéssel együtt járó koccintás, puszilkodás következett. Ekkor Judit átölelte Árpád nyakát és széles mosollyal, lassan araszolva haladtak az oszlop mögötti, sötétebb sarokig, hogy kizárhassák a külvilágot, az időt, a körülöttük zsongó tömeget. Azóta tart a szerelmesek vívódása. Judit,- aki egyébként Júlia, csak elegánsabbnak tartja a Judit nevet, ezért ezt viseli,- magához láncolta szerelmét.
- Engedj! Már, így is nagy késésben vagyok. A gyerek lázas volt este. Ha orvosra lenne szükség, kellemetlen lenne, ha Kinga a szomszédba kopogna be segítségért, mert most sem vagyok mellettük – magyarázkodott éjfél után Árpád.
Lefejtette nyakáról szerelme karjait, búcsúzni készült. Még egy puszi, még egy, még, még, még, aztán Judit a sokadiknál nevetve mondta:
- ezt átadom Árpikának.
A férfi józan állapotban nyugodt természetű, képes higgadtan reagálni, de most dühös lett.
- Ezerszer megmondtam, hogy nem vállalhatunk közös gyereket! Főleg, most nem! A második gyerekre, akit a feleségem vár, én beszéltem rá. Nem hagyhatom ismét cserben.
- Őt nem, engem igen? Neked fontosabb a karrier és a vagyon, amit vele elértél, mint a szerelmünk?
- Soha nem mondtam, hogy feleségül veszlek! Azt csak beleképzelted a kapcsolatunkba! Te akartad mindenáron folytatni! Otthon pedig, nekem kell a feleségem szemébe hazudni.
Judit, nem csekély mennyiségű szeszes itallal felvértezve, magabiztossá vált. Hangjában fölényes gőg, mint aki éppen az őt megmaró pókot készül eltaposni, úgy kezdte el mondandóját.
- Árpika nem a leendő, hanem az élő közös gyerekünk. Négy hónappal fiatalabb, a feleségeddel közös fiadtól. Nem halt meg a szüléskor, bár koraszülött volt. Egy intézetben él, ahová a kórházból átadták, amikor ott hagytam.
Árpád megdermedt. Hirtelen, az elfogyasztott alkoholtól, vagy a rémülettől, megszédült, hányingere lett, le kellett ülnie. Közben Judit megállás nélkül mesélt. A szülés körülményeiről, a gyerek betegségeiről, fejlettségi szintjéről. Aztán, arról, hogy benne nem éledt fel az anyai ösztön. Akkor még alig múlt tizenhat éves, de most már ketyeg a biológiai órája, megkereste a gyereket, akinek az apja nevét adta.
- Számodra az egyik gyereked nem annyit ér, mint a másik?- folytatta elszántsággal. Emlékezz, gyerekkorom óta bármit megtettem érted! Bármit! Elnéztem, hogy havonta cserélted a szeretőid. Eltűrtem, hogy Kingának udvarolj! Nem gondoltam, hogy az a cafka, képes úgy megszédíteni, hogy feleségül is veszed!
- Kiről beszélsz? Az a cafka, rajtam kívül senkivel sem volt! Arról nem kellett a férfiakat lecibálni, mint rólad. Azt, még senki nem látta részegen fetrengeni a kocsma udvarán. Gondoltad, hogy feleségnek ilyen nőt választok, mint te?
Judit nem vette komolyan, ismerve szerelme gyenge pontjait, továbbra is ott folytatta, ahol előtte. Ölelte, cirógatta, puszilgatta.
Árpád csak testileg volt jelen. Gondolatai, hol a szivárványos múltba, ami egész jövőjét tönkre teheti, hol a jelenbe kavarogtak. Az igazságtalannak tartott, cafka megjegyzés miatt háborgott. Visszagondolt azokra az időkre, amikor választani kellett a két nő között. Mennyit civódtak Judit miatt, és még most sincs vége! Emlékeiben előtörtek a viták, amelyekben rendszerint a feleségének volt igaza. Valószínűleg akkor is, amikor házasságuk előtt, egyik júliusi estén, megkérte, vigye el a közeli városba kocsival. Ő kocsmából jött, nem merte vállalni, magyarázkodásba kezdett. Menyasszonya felháborodva kiabált:
- Elég volt! Nem kell a segítséged, te csak fuvarozd a kis „rokonszeretőd”! Neked nem tűnt fel, hogy éppen olyan vagy, mint, Judit nagybátyja, aki mellesleg a keresztapád? ! Rajtatok kívül az egész falu tudja!
Árpádot úgy feldühítette, hogy gondolkodás nélkül megütötte, rácsapta az ajtót s indult vissza a kocsmába. Az úton végig az járt a fejében, hogy ez a nő képes elhinni ezt az ostobaságot. Még, hogy az ő anyja és a keresztapja! Micsoda baromság! Az, igaz, hogy a keresztapja túl sok időt töltött náluk, az is igaz, hogy ha visszagondol a gyerekkorára, vele, sokkal többet foglalkozott, mint az édesapja, de az anyja becsületét akkor sem sározhatja be senki.
Amint közeledett a kocsmához, az épület mögül, Judit pajkos sikongását hallotta. Odarohant, s látta, hogy a „falu bikájának” titulált, ittas férfi, félreérthetetlen helyzetben játszadozik, az alkoholtól mámoros, ruhátlan lánnyal, akinek látszólag nem volt ellenére a dolog. Árpád őrjöngött, verekedésbe kezdett, de a kiabálásra odarohantak többen is és megakadályozták. Ölében vitte haza az italtól elalélt lányt, aki az egészből, csak arra emlékezett, hogy szerelme nyakába csimpaszkodva, saját ágyán ébredezik. Abban a hitben élte tovább az életét, hogy azon az estén, attól a férfitől esett teherbe, akitől mindig is gyerekre vágyott.
Néhány hónappal később, bombaként robbant a hír: egyszerre két nő vár gyereket tőle. A szerelme, és a volt menyasszonya, akinek már nem volt lehetősége megszakítani a terhességet. Megrémült. Mi van, ha igaz a szóbeszéd, az anyja és a keresztapja viszonyáról, s tőle fogant Judit gyereke? Elhessegette a gondolatot, bízott anyja tisztességében.
Most pedig, ha igaz, amit ez a nő mesél, elgondolkodtató, miért született betegen a gyerek. Kétségei nőttek, de ott volt az ital, a folyton ingerelt testi vágyak, amelyek felszabadították a gyötrődés alól.
Judit közben beszélt, majdnem fölöslegesen, mert szavai csak néha jutottak el Árpád tudatáig.
- Tudod, hogy nagyon hasonlít rád?
- Honnan tudnám! Azt sem tudom, valóban él-e.
- Majd megtudod. Kihozom az intézetből, Anya vállalja a nevelését. Sokkal egészségesebben fog fejlődni itthon.
- Te tudod!
- Te is kénytelen leszel tudni róla, mert igénylem a gyerektartást.
- Ha az enyém, vállalom, de meg kell vizsgáltatni!
- Kié lenne? Nem emlékszel?
- Éppen azért, mert emlékszem.
Judit sikeresen feloldotta a feszültséget.
- Igyunk, a közös gyerekünk egészségére, és arra, hogy az elmúlt öt év játszmáit lezárjuk! Igyunk, a közös jövőnkre!
Árpád megpróbálta elképzelni a beteg gyereket, aki miatt összeomolhat, eddig felépített sikeres élete. Igazán csak most tudatosult benne, mennyi veszíteni valója van: az imádott kisfia, a születendő gyereke, akiket el kell hagyni, mert felesége biztos, hogy elválik tőle. Most látta igazán értékesnek álmai házát, amit szintén fel kell áldoznia. Mindezeket, olyan érzelemért, amellyel tisztában volt, hogy csak pillanatnyi örömökre szolgál. Mégsem képes meglenni nélküle.
Judit gyöngéden ölelő karjai között, összemosódott arcuk minden nyílásán kicsorduló nedv. Egy másodpercre elbizonytalanodott a férfi, aztán szerelme szemének tükrében nem is tűnt olyan óriási áldozatnak, amit meg kell hoznia. Két keze, a megszokott vonalon barangolva jutott el a nő első, hátsó, formás domborulataira. Az onnan eredő varázserő hatalmába kerítette, s ilyenkor sikerült elhárítani a családi élettel járó összes felelősséget. Megszűntek a kételyei, magabiztosan hitte, hogy helyesen dönt, mint minden alkalommal, amikor szerelmével volt. Ezek a döntések korábban is, a teljes kijózanodásig szilárdnak, véglegesnek tűntek.
Egyikük sem vette észre, vállával az oszlopnak támaszkodó, ölében kisfiát tartó, sápadt, terhes nőt. A gyerek többször is szólította apját, de a dübörgő zene elnyomta a riadt fiúcska, sírásba fulladó hangját.
A szemközti falon, az ingaóra, éppen kettőt ütött: bim-bam.
|
|
|
- július 03 2012 07:16:35
Kedves Pirike!
Nagyonon jól megírt - megható és egyben nagyon elgondolkodtató - a történeted. Az emberi gyarlóság, gyengeség igazi megtestesítője a férfi főszereplőd Árpád.
Én mindig minden történetben megpróbálok mentségeket keresni minden egyes negatív példára, személyiségre, de valahogyan Árpád részére nem találok. Talán maximálisan igaza van Juditnak abban, hogy Árpádot a vagyon, a siker élteti, minden érzelmeken keresztül gázolva. Ugyanakkor a részeg szenvedély, mely nagy-nagy sebet ejt - egyébként sem szilárd - Árpád jellemén.
Szeretettel olvastalak és gratulálok írásodhoz.
Évi. 
Ui.: Jöhetnél ide többször ilyen csodálatos, tanulságos, jól megírt történetekkel. |
- július 03 2012 09:31:29
Kedves Varika!
Ez részlet egy kötetnek készülő alkotásból, amelyből már 8 teljesen kész van, letisztázva, nyomdára képes állapotban.
Árpád valóban jellemtelen, gerinctelen, de az egészet olvasva, számára is található mentség. Egyrészt, hogy az anyja és a keresztapja közös gyereke, akiktől olyan géneket örökölt, ami egész életének meghatározója. Másrészt, kizárólag ittas állapotban csalja a feleségét, aztán kijózanodva könyörög, hogy ne váljon el tőle. Valóban jellemtelen, de józanon "aranyember"
Ami az egészben érdekes, hogy valóságos alapja van. Nagy része, igaz történet, csak több élethelyzetből összepakolva. |
- július 03 2012 09:31:45
kedves Pirike!
Meghatott a történet. Árpád jelleme torzult. Ilyen szenvedélybeteg embertől meg kell szabadulni mielőbb, mert a gyermekek lelke is sérül.
Szeretettel olvastam nagyon jól megírt novelládat.
Dellamama |
- július 03 2012 10:37:48
Pirike kedves!
Érdeklődve vettem tudomásul -akkor ez regényrészlet? -, hogy rész teljesen kész van, nyomtatásra váróan. Gratulálok!
Igy mostmár teljesen érthető számomra - és biztos, hogy én is keresnék mentségeket, és az egészet olvasva biztos, hogy találnék is. Nyilván amit a génjeiben örököl az ember, az ellen nem tud tenni, hiszen a gének "diktálnak". De azt is a gének diktálják, hogy alkoholizáljon? Nem tudom, csak kérdezem. Mert ha nem, akkor viszont van megoldás, a teljes absztinencia orvosi segítséggel és akkor talán megkímélhetné önmagát is a "visszakönyörgésektől", meg a kedves feleségét is a megaláztatásoktól. Érdekes, hogy eddigi - úgy általában - olvasmányaimban, vagy beszélgetéseim folytán olyan sokszor hallottam ezt a kifejezést, hogy józanon "aranyember". Sokszor felötlött bennem az a gondolat, hogy akkor mi a fenéért nem józan mindig? Érdekes témát dolgoztál fel és még egyszer szívből gratulálok!
Szeretettel: Évi. |
- július 03 2012 10:40:02
Bocsánat, kimaradt a 8-as számjegy! "8 rész teljesen kész van" így helyes! |
- július 03 2012 13:16:04
Köszönöm, hogy olvastátok.
Dellamama! Részenként felrakom, ha érdekel, Árpád jó útra tér. Sok-sok fájdalmat okoz a családjának, de közben ő is sérül. |
- július 03 2012 13:18:11
Varika!
Mind a 8 rész külön lezárt fejezet. Csak ha végigolvassa valaki, akkor derül ki, hogy a szálak egy vonalon futnak.
Köszönöm, hogy olvastad! |
- július 07 2012 09:01:07
Kedves Pirike!
Nagyon jól megírt "regényrészlet"! Gratulálok. Biztosan nagyon érdekes lehet az egész együtt. Szeretem a családregényeket!
Varika megjegyzésére csak annyit tudok mondani: Igen, az én apám is nagyon jólelkű ember volt, kár, hogy alkoholista lett és ezt nagyon sokan ki is használták. Pénz helyett itallal fizették ki sok esetben, aminek örült, de pénzt kevés alkalommal hozott haza, azt is inkább elvitte, amit nem Ő keresett meg.
Az ital nyomorba dönt!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
