|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Hogy mennyire arany és mitől az, erre keresem a választ. történetem fiktív, nem szól senkiről, hiszen számomra értelmezhetetlen.
Olyan sokszor hallottam, olvastam már ezt a mondatot feleségektől, akik ebben élnek, hogy "ha nem iszik, aranyember, kenyérre lehet kenni".
No igen, de ott van az a fránya HA...
Rózsika intelligensnek tűnő feleségek egyike, aki soha nem panaszkodik italozó férjére - pedig előfordul havonta több alkalommal is, hogy rendszeres-e a havi 4 alkalom, én úgy gondolom, hogy igen - de ő azt mondja, hogy azért a férje nem csinál ebből rendszert, azt a négy alkalmat pedig elviseli valahogyan, mert egyébként meg aranyember.
Csak az a baj, hogy ez az aranyember az ital hatására vadállattá változik, veri, püföli, megalázza a családját - olyankor az idős Matildka nénihez (Rózsika) anyjához menekül a kis család. Matildka néni idős bölcs asszony, aki soha nem szólt bele lánya életébe, ilyenkor is csak annyit jegyez meg csendesen, hogy "kislányom, nem kellene tűrnöd ezt a viselkedést, mégis miért teszed? A mi családunkban ez nem lehetett számodra példakép, hiszen apád meg én gyönyörű házasságban éltünk, soha egy hangos szó nem volt közöttünk, verekedés, ez egyenesen nonszensz. De Te tudod, ha neked ez így jó, tudod, hogy nálam mindig menedékre találtok amíg én élek, de én sem élek örökké".
- Tudod anyukám, én ettől függetlenül nagyon szeretem a férjemet. Jó, ital hatására vadállattá válik, de másnap ne tudd meg, hogy mennyire kéri a bocsánatot, esküdözik égre földre, hogy soha többé, térden állva könyörög előttem, ilyen kibékülések alkalmával isteni a szex vele, mindent megtesz, hogy a sok nő által még csak álmaiban sem derengő mindent elsöprő kéjes mámorral a mennybe repítsen! - mondja Rózsika elhomályosult szemmel, ha ezekre a pillanatokra, (melyek többször is megismétlődnek azon az éjszakán) visszagondol.
Matildka néni elgondolkodik.Ennyire nem ismeri ő a lányát? Neki mindennél fontosabb a mindent elsöprő testi vágy és kéj, mint normális emberi kapcsolat. Magába tekint. Igaz, hogy a férjével szépen, boldogan, csodálatosan éltek, de valahogy ez a fajta kielégülés - melyet lánya említ - valahogyan kimaradt az életéből. Jó volt a férjével az együttlét, mert megtanulták, ismerték egymás erogén zónáit, tudták fokozni a vágyat a kielégülésig, de az nem volt annyira mindent elsöprő szenvedély,melyről lánya beszél. Matildka úgy gondolta, hogy neki az bőven elég amit a férjétől kap, mással szerelmi, testi kapcsolata nem volt, nem volt összehasonlítási alap.
- Kislányom, ha ennyire odáig vagy érte, ennyire jó vele a szex, hogy amit ő nyújt, anélkül nem tudsz létezni, akkor miért nem tudsz rá hatni, hogy ne igyon, ne váljon vadállattá, vagy miért nem véded meg magad. Tudom, hogy egy alkohol-fűtött ember nagyon "erős" fizikailag is, miért nem alkalmazol te is fizikai erőszakot, ne futamodj meg, próbáld ki egyszer, állj a sarkadra, ha észérvekkel nem hatsz rá, döngesd el a búráját te is. No ezt én csak olyan halkan mondom, mert én mindig utáltam az erőszakot, de valamit tenned kell, ha ennyire jó vele egyébként, mert ő egy aranyember.- mondta Matildka csendben.
Rózsika elgondolkodott, csakugyan miért is nem vág vissza, hiszen jó erőben van, sportolt, befészkelte agyterevényei közé ez a gondolat magát, és döntött. Csakugyan! Próba, szerencse!
Mi baj történhet? Legfeljebb utána elfut - futni is nagyon jól tud -, ha nem sikerül a terve.
Így is tett a legközelebbi alkalomkor.
A férje haza érkezett dühösen, ordítva mint a sakál, könyökével püfölte először az asztal lapját és dühöngve követelte a vacsorát.
Első lépésként Rózsika kezébe vette a levesmerő kanalat - mintegy első bedobandó fegyverként készenlétbe helyezte - tálalta férjének a levest.
A férj, az aranyember a konyhaszekrény oldalához csapta a forró levest, állati üvöltéssel rohant volna neki Rózsikának. Rózsika minden erejét és bátorságát összeszedve férje felé lendített a levesmerő kanállal. Sikerült! Férje bal csuklóját találta el, mely már lendült volna Rózsika irányába. A férfi megtántorodott kissé és vérben forgó szemeivel készült a következő ütésre, mely szintén a levesmerő kanállal ütközött. Még egyet lendített a karjával Rózsika a férje felé, a férfi megtántorodott és a földre zuhant. Úgy gondolta Rózsika, hogy ennyi elég lesz kezdetnek, de nem is kellett tovább fokoznia, mert a férje azon nyomban elaludt ott a konyha kövezetén.
Azt örömmel konstatálta Rózsika, hogy nem ájult el a férje, nem halt bele sérüléseibe, csupán elaludt. Aludt néhány órát, Rózsika azért betakargatta, hogy nehogy megfázzon, bár nagy volt a hőség, ez a veszély nem állt fenn.
Hajnal tájban ébredezni kezdett a "hűsünk, az aranyember", feltápászkodott és halkan beosont a fürdőszobába. Rettenetesen fájt a két csuklója, no meg a feje is, nem csak a másnaposságtól, hanem az ütéstől, melyet a konyha kövezete okozott neki.
Belenézett a tükörbe, kezdett józanodni és lassan visszatértek az emlékei. Hogy a csudába, mit történt? Nézte magát a tükörbe, nézte az órákkal ezelőtti vadállati képet, melyen most már nyomai sem voltak az erőszaknak, csak a szelidségnek. Emlékezett, emlékezett, hogy mitől fáj a keze olyan rettenetesen. Elgondolkodott. Ennek soha többé nem szabad megtörténnie. Nézte magát a tükörben, és ömlöttek a könnyei. Visszagondolt arra a fájdalomra - amit most ő is érzett -, amit szeretett párjának okozott ő részeg elállatiasodott állapotában. Sírt, közben tükörképét bámulta és rettenetes szánalmat érzet saját maga iránt. Lezuhanyozott, megborotválkozott, rendbeszedte magát, rendbe szedte gondolatait és óvatosan, halkan, csendben odabújt felsége mellé. Rózsika már nem félt, tudta, hogy férje meg fog változni, érezte összes sejtjeiben.
Visszatért férje eredeti, igazi énje, csodálatos percek következtek - melyet annyira szeretett Rózsika - és amikor befejeződött ismételten és újra és újra a "mennybemenetel" a férje könnyes szemmel kért bocsánatot.
Soha többé nem történt meg az állati leittasodás, tényleg aranyember vált belőle. |
|
|
- július 05 2012 17:21:53
Kedves Évi!
Asszonyverés Happy and-el!
Nem igazán értem a főhősnődet, hogy ekkora árat fizetett a gyönyörért. Én nem tudnám elviselni az ölelést attól aki megütött.
Az aranyember inkább boxolni járjon, ne az asszonnyal szálljon ringbe. Ha ez a verés hiányzott neki, az apukájától is kaphatott volna egy-egy kijózanító pofont.Kíváncsi lettem volna, hogyan viselkedik ezután, mondjuk ha a kollégák meghívják egy szülinapi koccintásra és haza megy a feleségéhez.
Gratulálok, életszerű írásodhoz, habár a befejezés nem szokványos.
Szeretettel: Maria  |
- július 05 2012 18:08:52
Kedves Marika!
Köszönöm szépen, hogy már olvastál is és elmondtad véleményedet.
Azt írod, hogy a bejezés nem szokványos. Persze, hogy nem, hiszen az varikás! de tulajdonképpen ezt az írásomat egy nem régen olvasott cikk ihlette.,(no és Tündi, mostanában elhanyagolom megint, mert a hőség elől elbújdokolt, nem tudom, hogy hol van. No de ha hűvösebbre fordul az idő biztos, hoigy itt fog újra csücsülni a vállamon)
Az volt  a címe, hogy "Családon belüli erőszak", de ezidáig érlelődött bennem a gondolat, hogy megosszam-e vagy sem az olvasóimmal ezt a fiktív történetet, mely lehet (ne) valóság is.
A főhősnőmet nem érted? Én sem, de mindegy, de viszont miről szól a dal? "Ha megversz is imádlak én apacslegény".
Azon gondolkodtam, hogy mi motiválja a hősnőmet. Ennyire szereti, vagy ennyire mással össze nem hasonlítható az a "mennybemenetel" a gyönyör forrása szárnyán, hogy nem tud lemondani róla, bármi áron - verés árán - is csak az kell neki?
Én sem értem. Mindenesetre kíváncsi lennék a kedves klubtagok véleményére, de úgysem fognak írni, mert nem és kész.
A vendég olvasóim pedig soha nem írnak, nem baj, nekem elég ha megnyitják a prózám számlálóját, mindenki azt von le tanulságként (no persze, ha van, de remélem, hogy van és lesz) amit a szíve lelke diktál.
Én úgy gondolom, hogy nem a verés hiányzott neki, hanem az, ami utána következett. Tök mindegy, hogy hogyan fogalmazok, de mentségeket ebben az esetben nem keresek, ez nem az a kategória amit meg lehet bocsájtani - véleményem szerint- tök mindegy, hogy mi a motiváció.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- július 06 2012 04:59:22
Kedves Éva!
Az "Ingajárat" c. írásom után beszéltünk erről is, hogy nem lehet aranyember, aki lerészegedve nem tud uralkodni magán.
Nagyon jó történetet hoztál, ennek igazolására. Az élet viszont nagy mókamester! Ismertem valakit, közel is állt hozzám, aki azt mondta nekem: ha őszintén szeret az ember, sokkal többet képes eltűrni. Erre mindig azt mondtam, hogy ha szeret az ember, akkor nincs szüksége arra, hogy a legaljasabb dolgokat is eltűrje.
Az nem szerelem, gyávaság, a magánytól való félelem, és gyengeség.
Írásod igen ritka kivételek közé tartozik, ahol sikerül a férfiből "aranyembert" faragni. A valóságban ennek esélye, majdnem egyenlő a nullával. Változhat jó irányba, az esély megvan rá, de jelentős változás szinte nem létezik. Azok a fránya gének, amelyeket kicserélni nem lehet, gyakorlatilag egy életre meghatározzák az emberi tulajdonságokat. Gyakorlatilag fából, vaskarika lehetetlen.
Gratulálok az írásodhoz!
Üdv. Pirike |
- július 06 2012 07:35:17
Kedves Pirike!
Igen, emlékszem az "Ingajárat" c. írásodra és a "Családon belüli cikk" olvasára után - mely az alapötletet adta - a te írásod is domináló volt, hogy megpróbáljam megfejteni azt a titkot, hogy mitől "aranyember" az aranyember. Mivel én mindenben a jót és szépet keresem és látom - talán tudatom legmélyére van elrejtve a rossz és nem hozom felszínre, mert nem akarom - azért fejezem be szösszeneteimet pozitívan.
Mint ahogy a mottómban is írtam, hogy "számomra értelmezhetetlen" az ilyen emberi viselkedés. Holott nagyon jól tudom, hogy a gének hordoznak ilyen tulajdonságokat és felruházzák az embert. Azt mondod, ha "őszintén szeret az ember akkor nincs szüksége arra, hogy a legaljasabb dolgokat is eltűrje".
Én megfordítanám ezt a mondatot úgy is igaz, hogy ha őszintén szeret egy ilyen galád, részeges, alkoholista, brutális, kegyetlen ember - bár ezt kétlem, hogy képes rá - akkor képes lenne megváltozni, mert ha tudja magáról - márpedig biztos, hogy tudja -hogy vadállattá válik alkohol hatására, akkor nem kellene inni.
Tudom, ezt egy kívülállónak könnyű mondani. Én úgy gondolom, hogy aki nagyon-nagyon fél a magánytól és mindemelett - mint ahogy te is írod - gyenge jellem, az képes eltűrni ezeket a - most szépen fogalmazok - gorombaságokat. De tulajdonképpen - ha az én mondanivalómnál maradunk - én arra szeretnék választ kapni (de nem fogok, érzem), hogy létezik-e olyan szerelmi együttlét mely akkorra gyönyörrel jár, hogy mindent meg tud bocsájtani, mint történetemben Rózsika.
Az az igazság - mint ahogy te is írod, hogy fából vaskarika lehetetlen -, de az én értékrendem szerint ezt a megoldást nem tudom elfogadni.
Nagyon szépen köszönöm részletes hozzászólásodat, véleményedet.
Üdvözlettel: Évi. |
- július 08 2012 15:40:46
Kedves Évike!
Sokszor hallani - környezetemben - arany ember, csak ...
Sok mindent átélünk, megélünk - van, amikor nem tudunk dolgokon változtatni - mégis végig szenvedjük a kapcsolatot. Mikor erőnk van a változtatásra, akkor már késő.
Gratulálok - hisz nagyon is élő a probléma.
Ölellek szeretettel: Szomorúfűz |
- július 08 2012 16:00:12
Kedves Margitka!
Szeretettel köszöntelek prózámnál és nagyon szépen köszönöm bölcs véleményedet. Igen, az élet nemcsak fehér-és fekete, hanem a szinek összes árnyalata, mely befolyásol, dominál, kit, hogyan, miért, merre.
Köszönöm szépen véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- július 10 2012 07:57:22
Kedves Vendégeim!
Köszönöm szépen, hogy e szösszenetemet is megtekintettétek.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
