|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Történetem fiktív - vagy lehetne valós is? -vagyis hogyan váljunk savanyú józsivá!!!
Molnár Józsi -egykor kedvenc kollégánk volt, ő volt a leghelyesebb, legszemrevalóbb,legvidámabb srác a munkahelyünkön. sziporkázó jókedvével, humorával felvidította a környezetét. Szerettük, mert intelligens volt, mindenről el lehetett vele beszélgetni, mondtuk is neki ezerszer, hogy boldog lesz majd az a nő, aki a felesége lesz.
Egyedül az a tulajdonsága nem tetszett nekünk, hogy anyagias volt, de ugyanakkor érdekember.
Akivel szorosabban "barátkozott", azt csak is érdekből tette. Így volt ez a házasságával is.
Hivatalosak voltunk mi is a fergeteges esküvőre, lakodalomba és az első számú döbbenet akkor ért bennünket, amikor bemutatta az arát aki a felesége lett.
Rozika csúnyácska, pattanásos arcú, vékony szálkás haja talán ha rendes frizurát varázsoltat belőle, egy kicsit dobott volna rajta, de nem érdekelte. Mindig szomorú, búskomor volt, a világ összes fájdalma talán az övé volt - illetve azt képzelte, azt vetítette felénk - soha sem mosolygott, nem volt humorérzéke, a sajtban csak a rohadt nagy tátongó lyukakat látta folyamatosan. De roppant gazdag volt - vagyis inkább a szülei - de nyilván ezzel együtt ő is.
Nagyon csodálkoztunk a Molnár Józsin, aki mindig szerette a gömbölyded idomokat, élt-halt a formás, de nagyobb keblekért, mindig azt mondta, hogy szereti, ha egy nőn van mit tapintani.Ez eddig rendben is volt, no de Rozika csontsovány, semmi nőiesség nem volt benne, csinosnak sem volt mondható - mert lehet valaki csontsovány ha szép formásak a keblei, vékony a dereka, de azért popsija is van. No Rozikának nem volt semmi, sem mell, sem popsi, olyan "elől deszka, hátul léc" alkat, no és még ehhez társult a csúnyasága, ez sem lett volna baj, ha legalább kedves, mosolygós, humoros lett volna, mely ellensúlyozta volna testi adottságait.
De nem, Rozikában annyi kedvesség sem volt, mint egy porceláncsibében.
Teltek az évek, más helységbe költöztek, Rozika apjának a vidéki birtokára, ahol csodálatos kastélyban, szépen berendezett otthonuk volt.
Rozika végül is örült ennek a házasságnak, hiszen a férje szép, fiatal, szemrevaló pasi, büszkélkedhetett vele. Igen ám, de a nadrágot otthon Rozika viselte, igen csak megrendszabályozta a férjét. Józsi egyre szomorúbb lett, elmaradozott régi megszokott társaitól, ment volna ő, csak hát Rozika szoknyája, illetve nadrágja mellől nem volt menekvés. Józsi, mivel érdekember volt - eltűrte ezt a fajta életvitelt, azt nem mondanám, hogy megkedvelte, de elviselte, hiszen dolgoznia nem igazán kellett a pénzért, mert Rozikának volt, és ő ezt maximálisan ki is használta.
Néha azért el tudott szabadulni a szoknya-nadrág mellől, hazugság árán, mert mindig kitalált valamit, hogy havonta 4-5 napra eltűnjön. Leginkább beteg édesanyjára hivatkozott- nem is ismerte az édesanyját, intézeti gyerek volt -akihez az ország másik végébe kellett utaznia, így elengedte Rozika kellő pénzzel ellátta útravalóul, mert ugyanakkor Rozika nem volt irigy, megbízott férjében, szerette Őt és annyi pénzt adott neki amennyire Józsinak szüksége volt.
Egy ilyen kiruccanása alkalmával futottunk össze vele. Összedugtuk a fejünket és suttogtunk.
- Te figyúzz, ott az a helyes fickó, nem a Molnár Józsi?- néztünk egymásra kérdően.
Ő is észrevett bennünket, de nem igazán köszöntött bennünket kitörő örömmel. Savanyú volt az ábrázata. De nagyon!
- Szia Józsi, rég találkoztunk, gyere meghívunk a vendéglőbe egy korsó sörre, úgyis olyan állat meleg van, gyere mondd el mi újság veled, hogyan éltek, ezer éve nem találkoztunk.
Józsi egy kicsit húzódozott, tudtuk, hogy vagy nincs pénze, hogy fizessen nekünk valamit, vagy ha van, akkor annyira smucig, hogy nem akar.
Mert ilyen volt.
- Gyere már ne bomolj, mi fizetünk, tudod, hogy a nagyvonalúság szobrát lehetne mintázni rólunk, már elfelejtetted?
Józsi nagy nehezen velünk tartott.
Kikértük a söröket - röviditalt nem kértünk, mert olyan hőség volt, hogy azt ilyenkor nem szabad.
- No mesélj Józsi, mi van veled? Teljesen ki vagy cserélve, mi ez a savanyú pofa? Te jó ég, nem ismerünk Rád! Mi van veled, nem jól éltek, no mesélj már!
Józsi nem akarta elmondani, hogy tulajdonképpen mennyire rossz választás volt ez a házasság, szégyellte, hogy ő aki mindig vidám, sziporkázó humorú, hódító fickó volt, most egy megtört, kedvetlen, szomorú savanyú pofa lett.
- Józsi, az égre kérünk, beszélj már!
- Mit mondjak nektek - oldódott fel Józsi az első korsó sör után - hiszen láthatjátok, hogy mi lett belőlem, mivé váltam.- mondja Józsi keserűen és szánalmat ébresztően, mártírkodva.
- No ide figyelj Józsi! Most nehogy elkezd nekünk itt nyalogatni a sebeidet, te önként mentél bele ebbe a házzaságba, mert az érdeked úgy kivánta. Te mindig mindenkivel érdekből kerested a kapcsolatot, de más egy munkahelyi kapcsolat, és megint más egy házasság. Teljes mértékben olyanná váltál mint a feleséged.Csak magadat hibáztathatod.- mondtuk neki most már igazán kegyetlenül a képébe vágva az igazságot. Talán a harmadik korsó sör után kezdett kicsit visszatérni de csak egy nagyon kicsit az igazi énje. De már nem volt a régi.
Nem tudtunk vele mit kezdeni, több sört nem akartunk neki rendelni, mert mégy egy és még egy, és azután már sírni is fog. Ezt nem akartuk, úgy hogy elköszöntünk tőle. Nem bánta Józsi, hiszen ő már teljes mértékben átváltozott, de azért suttyomban utána merészkedtünk, hogy hová is vezet az útja. Egy kicsit azért féltettük, nehogy valami baromságot csináljon elkeseredettségében.
Megállat a Mátyás-pince előtt és berobogott. Mi utána kellő távolságban helyet foglaltunk egy félreeső asztalnál. Megérkezett a cigány zenekar,
Józsi oda intette a prímást - nagyon szeretett mulat azelőtt - és a vonóba helyezte az első húszezrest. Természetes, hogy a zenekar azon nyomban ott termett Józsi asztalánál és sorban egymás után húzatta a nótáit. Megsajnáltuk, mert ahány régi nóta, annyi könnycsepp ömlött Józsi poharába. Csak szomorú dalokat húzatott, gondoltunk egy merészet és odaosontunk. Nem kérdeztük, hogy leülhetünk-e, mert úgysem voltunk kíváncsiak a válaszra. Átvettük az irányítást. Egyre több nóta került elő a régmúlt időkből, szerelmesebbnél szerelmesebbek, vidámak, együtt énekelt velünk a savanyú Józsi úgy mint régen. Eltűnt az arcáról a bú, a bánat, az önsajnálat, újra a régi volt. Amikor vége lett a mulatságnak, még beszélgettünk kicsit haza felé ballagva. Józsi jött velünk, hiszen ott laktunk egy utcában annak idején, csak hát az már nem az ő otthona volt. Róttuk az ismerős utcákat, Józsi észbe kapott, felvette az álarcot, megköszönte a kellemes estét és elindult a pályaudvar felé, hogy haza utazzon.
- Köszönöm Nektek a nosztalgikus estét,, minden hónapban jövök, szeretném ha megismételnénk.- kérlelt bennünket.
- Tudod, hogy ezt nem szabad Józsi, öntsél tiszta vizet a pohárba, váljatok el, vagy fogadd el őt így amilyen, de ezt ne csináld.Erre előbb-utóbb rájön a nejed és az nagyon fog neki fájni, hogy ilyen kegyetlenül becsapod.- kérleltük.
- Ne féltsetek Ti engem, nem vagyok bolond, hogy ott hagyjam a termérdek sok pénzt, vagyont, kényelmes életet, ti ezt nem értitek!- és kezével legyinteve ott hagyott bennünket. Még egyszer hátra tekintett és ugyanaz a szomorúság, svanyúság, keserűség tükröződött a szeméből, mint amikor találkoztunk.
Soha nem értettük meg, hogy miért cselekedett így. Soha többé nem is találkoztunk vele, nem is kereste a társaságunkat, évek teltek el, amikor megszólalt a hivatali telefonunk. Egyikőnk felkapta a kagylót, egy kedves női hang szólalt meg és bemutatkozott, hogy ő a Molnár Józsi felesége a Rozika, emlékszünk rá, ugye? Szeretne velünk beszélni.
Megbeszéltünk egy találkát és vártuk, hogy miért is akart találkozni velünk.
Alig akartunk ráismerni. Rozikából csodálatos nő lett, elmondta, hog plasztikáztatta az arcát, mellet nagyobbított, még a popsiját is rendbe szedette egy kicsit, gyönyörű vörös hajzuhatag omlott le a vállán, kontaktlencsét viselt, gyönyörű kék szemei csillogtak a napfényben. De leginkább a három éves korú gyönyörű szép kisfiú emlékeztetett Józsira.
- Tudom, hogy ti a Józsi kollégái vagytok, voltatok, szeretnék nektek köszönetet mondani, hogy felnyitottátok a szememet. Tudtam én, hogy Józsi hova jár havonta egyszer 4-5 napig a pénzemmel, mindig utána osontam, nem vettetek észre ti sem. Amikor ti találkoztatok Józsivel ekkor elhatározásra jutottam én is. Megcsináltattam ezeket a plasztikai műtéteket, megszültem gyönyörű gyermekünket és Józsinak kiadtam az útját. Nem adtam neki egy fillért sem, valahol a Nyugati pályaudvar aluljárójában tengeti napjait, kéreget, vagy mit tudom én, hogy mit csinál, de nem is érdekel. becsapott, szemtelenül kihasznált, érdekből házasodott, megérdemli a sorsát. Csak ezt szerettem volna nektek elmondani, és köszönet nektek, mert felnyitottátok a szemem akaratomon kívül is.
Elköszönt tőlünk, Józsi egyetlen gyönyörű kisfia is puszit dobott felénk és kézen fogva anyukájával elballagtak.
Nem tudtunk mit mondani, néha meglestük Józsit a nyugatinál, de nem volt bátorságunk, meg kedvünk sem oda menni hozzá. Hiszen bennünket is kihasznált. Így ért véget tündöklése.
|
|
|
- július 07 2012 17:42:42
Jaj szegény Józsi, azért nem ezt érdemelte, igaz csak egy kicsit szórakozni vágyott. Nem csalta meg az asszonyt.
Az aluljáróban végezte egy ilyen jóképű pasi? Miért nem fogott magának egy másik pénzes csajt. Még a gyerekét is elvette tőle ez a magára-talált műkeblű plasztika.Tudhatta volna, hogy a Józsi nem a szépségéért vette feleségül.
No de mivel ez a történet lehet fiktív is, most elnézem, hogy nem "Valikás" a befejezés.
Szeretettel jártam Nálad és olvastam fordulatos remek kis novelládat!
Ölellek és gratulálok: Marika    |
- július 07 2012 18:15:34
Kedves Marikám!
Történetem fiktív ugyan, de volt egy kollégám, aki ugyanilyen helyes srác volt, mint Józsi, de nagyon szerette a pénzt, agazdagságot, a vagyont, akár ilyen áron is. Ő is elvett egy gazdag lányt - aki csúnya volt -, de a pasi elhitette vele, hogy mennyire szép, vonzó, kedves teremtés - és mi kell egy szerelmes lánynak még ha csúnya is (nem biztos, hogy ő önmagát olyan csúnának látta) - elhiszi, elhiszi ninden szavát. Ez a pasi még meg is csalta párszor a nejét , vidékre költöztek, de bejárt Veszprémbe szórakozni. No meg a munkahelye is ott volt. Figyelmeztettük, hogy szemét dolog amit csinál, de nem érdekelte. Megszületett a kislányuk, és attól kezdve nem csatangolt el a fickó, ő lett a legcsodálatosabb férj és apa. Így kellett volna megírnom, ha varikásra akartam volna, azt hiszem.
Különben nem sajnálom a savanyú józsit, mert megérdemelte, hogy ott végezze az aluljáróban, hiszen a lány megbízott benne, ő pedig galád módon kihasználta. Nem vette el tőle a gyerekét, hiszen savanyát már roppant nem érdekelte semmi, csak a pénz - szinte első perctől kezdve - egy jóképű pasas is kerülhet az aluljáróba!
Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel ölellek: Évi. |
- július 08 2012 15:58:25
Kedves Évike!
Szeretettel olvastam - valóban fordulatos írásodat. Kicsit sajnálkoztam is és őszintén szólva - a nő viselkedése sem igazán tetszett.
Ölellek szeretettel: Szomorúfűz |
- július 08 2012 16:12:51
Kedves Margitka!
Úgy igazából én azt gondolom, hogy egyik fél sem volt korrekt, hiszen intelligens emberek lévén meg lehetett volna szépen beszélni ezt a problémát, akár közösen együtt elmenni a szépítészeti ambulanciára, ha a fiú nem lett volna olyan anyagias - mert gondolom én, hogy arra sajnálta volna a lány pénzét, a cigányzenekarra nem, mert önző volt a végtelenségig- viszont a lány eléggé elkényeztetett teremtés volt, hiszen ezt nevelték bele, hogy pénzzel mindent megvehetsz még a férjedet is, tök mindegy, hogy milyen csúnyácska vagy. Két nem összeillő ember találkozása, és én úgy gondolom, ha nem lett volna a pénz, az anyagiasság a motiváció és tegyük fel Rozika is szép lány lett volna, talán akkor sem illettek volna össze. No, de hátha a következő irományocskám ezt taglalja. Vagy eleged van már belőlem!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál kedves véleményeddel.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- július 09 2012 18:53:13
A valóságban az élet nem ennyire igazságos. Sajnos! Pedig ott lenne a helyük az aluljáró szennyében azoknak, akik másokat kifosztanak.
Jó írás!
Üdv. Pirike |
- július 09 2012 19:10:08
Kedves Pirike!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel üdvözöllek: Évi. |
- július 11 2012 14:59:05
Kedves Évike!
Ez a történet, akár van valóságalapja, akár nincs, igen tanulságos és Józsira, a főhősre nézve igen szomorú végü is!
Azt azért hozzátenném még, hogy régen és ma is nagyon sokan érdekből cselekszenek és érdekből is házasodnak.
Én azért a csúnyácska asszonykát sem igen sajnálom, hiszen Őt is csak a pénzéért vette el a főhős Józsi, számíthatot volna arra, hogy nem lesz teljes a boldogságuk!
A plasztikai műtéteket és a szépítést is csak azért tudta megoldani az asszonyka, mert volt elég pénze a családjának!
Sajnálnivaló inkább a Józsi, aki magára maradt, de annyiból meg csak szánni tudom, hogy nem szerelemből házasodott, hanem érdekből!
Nagyon jó témáid vannak! Gratulálok ehhez is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- július 11 2012 15:33:01
Kedves Zsuzsikám!
Köszönöm szépen, hogy a nagy hőség ellenére megtekinted kis írásaimat, igyekszem olyan témákat összeválogatni, ami tanulságokat rejt, ugyanakkor jellemző bármely korra - vagyis jellemző lehet, megtörténhet bárkivel - már akinek sok-sok pénze van - és jellembeli tulajdonságokkal van felruházva. Mert azért én úgy gondolom, hogy történetemben mindkét félnek van némi jellembeli hiányossága. ezért mondom én mindig, hogy egy fiatal- vagy nem fiatal - közös élet úgy kezdődjön, hogy szerelem, szeretet, megbecsülés, tisztelet, és akkor nincs - nem lehet - semmi baj, ha van pénz, ha nincs.
Én is úgy gondolom, hogy savanyú józsi megérdemelte a lakosztályt az aluljáróban, de azt hiszem, hogy Rozika is kapott egy kis leckét az élettől, hiszen ő szerelmes volt Józsiba, de ugyanakkor kevély is volt, mert azt hitte, hogy a pénzével - szülei pénzével - mindent megvehet még a szerelmet is.
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél, már nagyon vártalak!
Szeretettel: Évi. |
- július 13 2012 12:29:41
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten ilyen sokan megtekintettétek kis, apró förmedvényemet.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
