|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Arra a következtetésre jutottam, hogy igaz, hogy az ihletemmel (Tündivel egyek vagyunk) de egy dologban mégis különbözünk, vagy csak a képzeletem játszik velem. Mindegy!
Gy.
- Gyere már kedvesem, mutatok valamit Neked!- invitál Tündi az erkélyre.
- Tündikém, hagyjál békén, én az erkélyre amíg tart ez a hőség ki nem lépek többé, ezt meg kell, hogy értsed!- mondom morózusan Tündimnek.
- Gyere már, nem bánod meg, megláthatod a csodát! Látod ott a téren azt a szivárványszínben tündöklő csodálatosan fénylő áttetsző buborékot?
Nem látod, képzeld el, nehogy ne tudd már elképzelni, mert nyakon váglak! - mondja Tündi csillogó szemmel.
- Okés, és mit látok, illetve kellene látnom?- erősen koncentrálok.
- No figyelj, az ott az új, szebb, élhetőbb világ!
Az a fodros, hófehér szoknyácskában, piros orcácskáéjával egy angyalka! Ő mondja az igét, köré gyűltek az emberek, akik élhetőbb jövőre vágynak. Az angyalka mellett ott ül egy ősz szakállú kedves, intelligens, nagy tudományú emberke, ő az Isten, aki segít megvalósítani az álmainkat.- mondja Tündi átszellemült tekintettel.
- Tündikém, tudod, hogy én materiális nézeteket vallok, én az anyagi létezésben hiszek.- mondom Tündinek határozottan, hogy azért meg ne sértsem.
- No látod kedvesem, ez a te bajod! Te soha nem is fogsz oda bekerülni, meg egyébként is jó voltál, nem rosszalkodtál, mert oda ám csak a jó emberek kerülhetnek! Nehogy azt hidd, hogy bárkit befogadnak! No szóval jó voltál vagy rossz? Egyenes választ kérek, nem nehéz válaszolni rá! Segítsek? Nem segítek, neked kell ezt tudnod. No de mindegy, gyere, mutatom tovább, hogy mi történik.
Az angyalka kérdezi az emberektől, mit szeretnétek emberek, milyen legyen az életetetek? Legyen munka, legyen betevő falat a családotoknak, legyenek tisztességes emberek, legyen szeretet, béke, megbecsülés az emberek szívében? Ezt szeretnétek? Itt ez hamarosan be fog következni. Ugye elhiszitek? Az emberek elhiszik. Én is.- mondja Tündi.
Én már belibbenek az erkélyről mert nem bírom tovább a hőséget, ő még bírja, én már fetrengek a fürdőszoba felé, ő hallgatózik.
Engedem a fejemre a hideg vizet, megfázok, fagyjak meg, úgy kell nekem, ha még nem is hiszek a csodákban, akkor meg kétszer fagyjak meg! Közben elgondolkodom. Miért is nem hiszek én úgy mint Tündi, miért kell nekem materiálisnak lennem. Hiszen mennyivel könnyebb lenne, ha nem csak a két szememnek hinnék, és nem csak abban amit meg tudok fogni, meg tudok érinteni, valóságos.Erre nem tudom a választ. Neveltetés, meggyőződés, tudja a fene. No de még valami szöget ütött a fejembe. Hogyan lehetünk mi ebből a szempontból különbözőek, hiszen egyek vagyunk. Talán tudatalatt - már megint ez a fránya Freud) azt szeretném, hogy higgyek azokban a dolgokban amit Tündi elém tárt. Nem mondom, tényleg szép látvány ott a téren, ahogy az emberek boldog, sugárzó arccal, rezzületlenül isszák magukba a fényt, az angyalka sugarait, és teszik a dolgukat.
De valahogyan én ezt a képet nem tudom magaménak érezni, egy kicsit hamiskásan cseng Tündi szava. De úgy látom, hogy neki szent meggyőződése, hogy ez a helyes út.
Lehet, hogy külön utakon fogunk járni ezután?
Azt viszont nem bírnám elviselni - azt hiszem, hogy ő sem - valakinek engedni kell kettőnk közül, mert különben elválnak útjaink, hiszen mi egyek vagyunk, egy nézőpont, egy hitvallás, egy személyiség. Mindezen túl tiszteletben tudnánk tartani egymás hitét, de akkor már nem lenne az igazi kapcsolat közöttünk, talán apró szösszenetszerűséget sem tudnánk együtt írni. Nem, erről szó sem lehet, hiszen egymás nélkül meghalunk. Valakinek változni kell. De melyikőnk legyen az? Megpróbálom kidolgozni az erre vonatkozó terveimet, természetesen nem nélküle, mert nélküle senki vagyok.
Idáig jutok a gondolataimban, amikor hegyes körmeivel megböki a vállamat, itt fekszik mellettem a franciaágyon és felkiált!
- Ébredj fel kedvesem, volt egy csodálatos álmom, elmondjam? Na ne vacakolj már, hogy nem érdekel, tuti jó álom volt, jó tudom, te nem aludtál, mert nem tudsz, de én igen, no figyelj, elmondom az álmomat, de nem most, majd reggel, mert még aludnom kell. Visszaalszik. Én is elalszom.
Reggel érdeklődve várom - amit már egyébként is tudok -, hogy elmondja az álmát.
- Nos, Tündikém, mit álmodtál, az éjjel el akartad mondani, most hallgatlak!
- Álmom, a fene egye meg, hát nem kiröppent a tudatomból. Dögöljek meg, ha emlékszem rá, hallották te már ilyet? Nem emlékszem rá! Újra a fal felé fordul és látom a mosolyán, hogy újra álmodik. |
|
|
- július 09 2012 13:41:26
Kedves Évi!
Kicsit meglepett. hogy Tündivel nem egy a világnézetetek.Én nem nyitok hitvitát senkivel. Mindenki abban hisz amiben akar. Le is írtad, hogy Isten, mint szakállas öregember beszélget az angyalkával. Aki ilyennek képzeli Istent, az nem találkozhat vele soha sem.
A probléma a vallásokkal van, nem a hittel. Hinni abban kell, amit nem tudunk, vagy nem látunk. Az hogy létezik meg kell tapasztalni, érezni kell. Aki ezt nem tapasztalta az hisz, aki megtapasztalta tudja, hogy van és már nem vitázik.
Elfelejtette az álmát Tündikéd? Pedig érdekelt volna!
Évikém én így kedvellek ahogy vagy, meg ne változz! Alakítsd ki saját elképzelésedet, vagyis már van!
Azért arról nem vagyok meggyőződve, hogy csak az igaz amit megfoghatunk. A gondolat is igaz, vagy hamis, pedig nem foghatod meg. Az értelem, a lélek más dimenzió, a test az ami anyag.
Szeretettel olvastam írásodat, gratulálok: Marika     |
- július 09 2012 14:07:29
Kedves Marikám!
Már pedig én ilyennek képzelem, akkor tényleg nem találkozhatok vele soha? Nem baj, egyébként én sem vitatkozom olyanban amihez nem értek, vagy nem tapasztaltam.
Én elképzeltem a mennyországot, - pedig az sem létezik -, de felruháztam emberi tulajdonságokkal, hiszen elképzeltem - és már képzeletben jártam is ott háromszor apukámnál, tudod, írtam is róla prózát - olyannak, hogy ott tovább élnek az emberek és annyira bele tudtam élni magam írás közben, hogy már majdnem elhittem, hogy "ott vagyok". De csak addig a pillanatig, amíg megírtam a novellát.
Drága Marikám! Annak végtelenül örülök, hogy te így kedvelsz ahogy vagyok és igérem, hogy nem fogok megváltozni. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm értékes, bölcs gondolataidat, elgondolkodom rajta. Tudod, hogy mindig szeretem azokat a kommenteket amiból tanulhatok. A Tiéd ilyen.
Tulajdonképpen összegezve - már most, hogy mindketten Tündi is én is ugyanúgy gondoljuk a dolgokat, mert ez csak Tündinek az álma volt - azért született meg elmémben ez a gondolat, mert felötlött bennem, hogy aki Istenben hisz - annak létezésében - talán könnyebben veszi az akadályokat. Vagy nem! Nem tudom!
Csak elmélkedtem egy kicsit egy rongyos brutális hőgutás éjszakán át, mert aludni nem lehet.
Köszönöm szépen értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi.  |
- július 12 2012 12:32:57
Kedves Évike!
Azt, hogy "ébren álmodsz", nem is csodálom, és hogy "látomásaid" vannak ebben a nagy hőségben, azon sem csodálkozom, hiszen az embernek elmegy a józan esze!
Jól el tudod képzelni a Menyországot, és ha nem is hiszel (vagy csak egy csipetnyit!) Isten létezésében, az sem baj. A lényeg az, hogy emberhez méltó életet élj, Isten sem kívánna többet Tőled és másoktól sem!
Én is olyannak szeretlek Téged, amilyen vagy! És ha hitetünk benne, Isten sem csak azokat szereti, akik hisznek Őbenne!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- július 13 2012 08:47:33
Kedves Zsuzsikám!
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet. Én is úgy gondolom, hogy nem az határozza meg életünket, hogy miben, kiben hiszünk, tök mindegy, ember módjára kell élni és embernek kell maradni minden körülmények között. A nehézségeket, akadályokat pedig le kell győzni, nem imádkozva várni a csodát, szerintem.
Nyilván a hit minden ember életében fontos, anélkül nem lehet élni.
Köszönöm szépen, hogy itt voltál velem.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
