Vihar tombol odakint.
Villámfények robbannak az ablaküvegen.
Morc felhők közt hasít a fény az égi óceánon.
Vad szél rázza a fák ágait, jajgat, sír a táj fölött.
Szemünkben riadt félelem.
A fények minden idegszálunkat sisteregve érintik.
Az égbolton sűrű, lomha füstgomolyként tekeregnek a nyári vihar ólomszürke fellegei. Sötét színek árnyalatát rajzolva a horizontra. Kékes, fekete, sötétszürke, mélylila habtorlaszok, a széleiken világosszürke és piszkosfehér fodrok, mintha széttépdesett rongydarabok lennének. Közöttük még a Nap sugárszálai lövellnek át, haragosra, kísértetiesre, de csodálatosra festve az égi óceánt. A szél is hirtelen feltámad, sodorva a felhőket, míg dörgő hang zeng a messzeségből. A horizontot áttépő villámok cikáznak, a felhőket is vörösre színezve. Csodálatosak, de a villámok cikázása, a mennydörgés meg-megborzongat. Rettenetes szorongás lesz úrrá rajtam, mint minden egyes alkalommal a villámlás hatására. Minden olyan ijesztő, félelmetes. Dübörgés, fenyegető villámok, ahogy széthasad a horizont. Teljesen besötétedik, recseg-ropog minden. És ebben a pillanatban hirtelen nagy kövér cseppek hullnak az égből. Fut mindenki menedéket keresve! Azután ömleni kezd az eső. A felhők a párától különböző színűvé váltak: furcsa lilás, - kékes, szürkévé. Kristálymozaikká bomló, porladó, füstölgő esőfelhők robognak a végtelen messzeségben. Hullámzik az égbolt, az ereszcsatornákon még folyó esővíz jelzi a vihar itt létét, majd elcsendesedik az is, és elmarad a fények cikázása. Megszakad a felhőkárpit, kisimul a horizont, kiderül az égbolt. Itt-ott hallani még a megdörrenő égi kapukat – megszólalnak újra a madarak (akik eddig olyan csendesek voltak) és a távolból lassan kikandikál a Nap. Elvonult – véget ért a nyári zivatar.
Dellamama - július 12 2012 16:35:08
Kedves Gitka!
Igen! Pontosan ilyen volt a vihar nálunk is. Olyan élethű a leírásod, hogy kinéztem az ablakon, azt hittem megint itt a vihar!
Szeretettel olvastam, gratulálok és ölellek: Maria
szomorufuz - július 12 2012 17:41:29
Kedves Mária!
Köszönöm, hogy velem tartottál.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
Eta-Etusom - július 13 2012 19:39:26
ÓÓÓÓÓÓÓÓ ez nagyon jó!!
a feszültség mely felhalmozódik és a viharban el ér a kisülésig...
Pontról pontra visszaadtad.. ez a tehetség..
Ugyan ilyen gyönyörű a természeti erők megszelídülése... a zivatar záró képe.. gratulálok..
szomorufuz - július 14 2012 09:57:50
Kedves Eta!
Így láttam - és valóban - bennem is ez a feszültség volt.
Köszönöm olvasásodat - köszönöm szavaidat.
Szeretettel: Szomorúfűz
Érdekes módon (bár érhető módon) bennem is mintha "nagyfeszültség" uralkodna az előtt, ahogy egy vihar elérkezik. Főleg akkor, ha villámok is cikáznak "az ég óceánján"!
Nagyon szép képekben festetted le a vihar közeledtét, majd távozását!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
Andy Jazz - július 18 2012 00:58:45
Élethű ez a leírás! De a kutyánk abbahagyta a vonítást, jelezve vége a viharodnak. Gyorsan letörlöm az esővizet, a laptopom tetejéről, összeszedegetem a szélsodorta leveleket, tört ágakat az asztalról. Nyitva volt az ablak, nem számította egy ilyen eleven viharleírásra. Na, végre száraz és tiszta az asztal, hozzáfoghatok egy őszinte gratulácció megfogalmazásához: Élethű ez a leírás! De a kutyánk abbahagyta...
Sok szeretettel Andy
szomorufuz - július 20 2012 19:27:38
Kedves Zsuzsám!
Így van - a vihar nagy feszültséget okoz mindenkinek - embernek, állatnak egyaránt. Megnyugszik minden, amint elvonul.
Köszönöm látogatásodat. Szeretettel láttalak: Szomorúfűz
szomorufuz - július 20 2012 19:29:48
Kedves András!
Nagyon aranyos - derűs lettem - nagyon köszönöm olvasásodat, szavaidat.
Szeretettel láttalak viharommal és azután is. Szomorúfűz
