|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Általában a "csókosokról" az volt a vélemény, hogy maximálisan kihasználták "helyzeti előnyüket", melyet azáltal kaptak, hogy "előljáró" állt a háttérben és igazgatta sorait kis kedvencének. De ez egy ellenpélda, mert ilyen is van, volt.
Gy.
- Alezredes elvtárs Bakos József honvéd szolgálatra jelentkezem! - jelentette a sorállományú kiskatona a parancsnoknak.
Tudtunk az érkezéséről, mert a parancs már irattárkezelve volt az irodámban. Súgták a fülembe a kollégák, vigyázz, mert ez a "csókos" fiú, oda kell figyelni minden mondatunkra és úgy kell vele bánni.
Gépkocsivezetőnek vezényelték alakulatunkhoz.
Én elég sokszor igénybe vettem az UAZ.gépkocsit beosztásomból eredően ügyeim intézésére.
Egyik nap is el kellett intézni a napi munkámhoz szükséges feladatokat, melyhez kellett a gépkocsi.
Már bemutatkozott mindenkinek - kollégáknak - a Józsi gyerek, szimpatikus volt nekem első látásra. Kellemes benyomást keltett lénye. Gondoltam, nekem szimpi ez a srác, biztos, hogy jól ki fogunk jönni egymással ha csókos, ha nem. Egyébként rohadtul nem érdekelt, hogy kinek a csókosa, csak ne éljen vissza vele.
- Józsikám, csapjál a lovak közé légy szíves, megyünk a kieg.-re.- mondtam neki kedvesen.
- Értettem, máris hozom az autót.- mondta Józsi és elindult a gk. telephely felé. Pillanatok alatt előállt és indultunk. Nem volt nagy a távolság, de arra elég volt, hogy beszélgessünk egy kicsit.
Elmondta, hogy honnan érkezett, beszélt a szüleiről akit nagyon szeretett és beszélt a keresztapjáról akit nagy-nagy tiszteletben tartott, ugyanis apja helyett apja volt, mert az apját elég korán elragadta a halál. Tulajdonképpen a keresztapja - anyukájának a testvére - sokat segített a nevelésében. Testvére nem volt egyke gyerek volt és mérhetetlenül szerény.
Megkedveltem a fiút. Eszembe jutottak a kollégák szavai, hogy "vigyázz, csókos a fiú, mit mondasz előtte", csak bennem volt a kis ördög és rákérdeztem.
- Ki intézte el Neked, hogy ide kerülj sorkatonai szolgálatod alatt gépkocsivezetőnek, ki patronált?- néztem rá kérdőn.
- Hát én nem tudom, azt sem tudom, hogy miért suttogják a hátam mögött, hogy "csókos fiú", tulajdonképpen az igazi értelmét nem is tudom.-mondta Józsi mosolyogva.
Én láttam, tudtam, hogy őszintén beszél, már meg is bántam, hogy rákézdeztem. No de mostmár túl voltam rajta, ami megtörtént, az megtörtént. Nem is foglalkoztam én ezzel a kérdéssel tovább, Józsi nagyon jól beilleszkedett a kollektívába, végül is mindenki megkedvelte, én kifejezetten szerettem, mert mérhetetlen szerénységgel és humorérzékkel volt megáldva.
Öröm volt vele dolgozni. Lassan feledésbe is merült, hogy ő a "csókos", soha nem volt téma.
Évente párttitkári továbbképzés volt valamelyik balatoni üdülőben, ebben az évben amikor Józsi nálunk szolgált, nekem kellett részt vennem, mert a mi titkárunk lebetegedett és én voltam a helyettese. Előljáró párttitkár vezetésével történt a továbbképzés.
Egy hetes volt, úgy a harmadik napon rám kérdez az előljáró.
- Mondd kedves kollegína, hogy viselkedik nálatok a Józsi gyerek? Remélem betartja a szabályokat és kellő tisztelettel viseltetik parancsokai, kollégái felé! - kérdezi az előljáró.
- Tökéletesen jól viselkedik, nincs egyetlen panasz sem rá, sem a parancsnoktól, sem a kollégáktól, sőt én különösképpen megkedveltem - elég sokat járunk együtt a gépkocsival -, segítőkész, tisztelettudó, értelmes gyerek.- mondtam az igazságot.
- De miért kérdezed, ismered talán? - és ekkor esett le a tantusz, lehet, hogy ő a "csókosnak" a keresztapja? Lehet.
- Tudod, neked elárulom,- neked kell legjobban ismerni a titokvédelmi szabályokat beosztásodból kifolyólag- Józsi a keresztfiam.
Szinte apja halála óta, (11 éves volt akkor a gyermek) apja helyett apja vagyok, de megpróbáltam úgy nevelni, ahogy az én értékrendem diktálta. Örömmel hallom, hogy sikerült. Ne kényeztessétek el - bár azt hiszem, hogy nem is lehet - Ő nem tudja konkrétan, csak sejti, hogy általam kerülhetett ahhoz az alakulathoz.
Elérkezett Józsi leszerelésének napja, elköszöntünk tőle, az a barátság amely a másfél év alatt kialakult közöttünk sokáig megmaradt.
Még az esküvőjére is elhívta a kollektívát és mit ne mondjak könnyes szemmel vettem tőle búcsút leszerelése napján. |
|
|
- július 25 2012 11:15:52
Kedves Évi'
A "csókos" fiú sem az volt, mint akinek gondolták, de voltak olyanok akik szállították az információt befolyásos keresztapa nélkül is, csupán azért, mert előnyökre akartak szert tenni. Jellemes emberek nem "csókolóznak" akárkivel.
Biztosan mozgalmas katona életed lehetett, sok-sok élménnyel. Általában ha két férfi jön össze ők mesélnek szívesen, idézik fel a katona-élményeket. Egy hölgy szájából ez a történet , bár nem jellemző, de igen érdekesen hangzik.
Tetszett az írásod, szeretettel gratulálok.
Ölellek: Marika |
- július 25 2012 11:40:57
Kedves Marika!
Köszönöm szépen, hogy már ilyen hamar itt vagy kedves véleményeddel. Tudod, hogy mindig nagyon várlak, hiszen érdekel a hozzászólásod nagyon.
Lehet, hogy furcsán hangzanak a civil életben dolgozó emberek számára egy katonanő történetei, igen mozgalmas volt, mert elég sok helyőrségben teljesítettünk szolgálatot, sok emberrel találkoztunk, érintkeztünk, dolgoztunk, ugyanakkor kapcsolatot tartottunk minden egyenruhással (rendőr, tűzoltó, vám-és pénzügyőr) nekem ez olyan természetes volt, mint a civileknek a civil élet.
Egyébként ez a "csókos fiú", aki tényleg nem volt csókos, mert nem azért lett oda helyezve a keresztapja által, hogy "vigyük a hírt" az előljáró felé. De én úgy gondolom, hogy "csókosak" nem csak a seregben voltak, hanem összességében mindenhol fellelhetőek. Hogy ma mi a helyzet, nem tudom, nem is igazán érdekel.
Ez a Józsi gyerek nagyon rendes volt, tulajdonképpen majdnem a fiam is lehetett volna, (akkor voltam 35 éves, a fiam 17 éves volt) és nagyon jól tudtam vele kommunikálni, mint általában minden fiatallal. Amikor ezen az értekezleten meg tudtam, hogy ki az ő keresztapja, mondtam is neki, hogy miért nem árultad el, hogy ki ő, azt felelte, hogy megtiltotta neki a keresztapja, mert azt mondta, hogy "fiam, önmagad miatt szeressenek, ha szeretni fognak, ne miattam, vagy ne azért mert félnek a hatalmamtól" és ezt a gyerek annyira evidenciában tudta tartani, hogy senkinek sem árulta el. Nyilván, azért valaki csak tudhattta, vagy sejthett, hogy ki ez a gyerek, de nem volt ebből semmi probléma.
Azt mondod, hogy egy hölgy szájából ez a történet nem jellemző?
Én erre csak azt tudom neked írni kedves Marika, hogy tapasztalás nélkül talán nekem is furcsa lenne.
Köszönöm szépen értékes véleményedet.
Szeretettel ölellek: Évi.
Ui.: No igen, az is igaz, hogy nem kellett "csókosnak" lenni, hogy az információk eljussanak a célszemélyhez akiktől az előnyöket kovácsolják, kapják. |
- július 27 2012 11:05:00
Kedves Évike!
Tőled megszokott - ragyogó írás. Nagy szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- július 27 2012 13:34:23
Kedves Margitka!
Köszönöm szépen, hogy minden írásomat nyomon követed és megtisztelsz kedves véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- július 28 2012 11:08:51
Kedves Évike!
Örömmel olvastam ezt az igaz történetedet is a katonaság "berkeiből". El tudom képzelni, hogy voltak olyan kiskatonák, akiknek valakinek révén sikerült előnyt kovácsolniuk maguknak a katonaság letöltésének idejére.
Talán így volt helyes, hogy a keresztapa "névtelen" maradt és a főhős, Józsi talán sohasem tudta meg, hogy valaki áll a "háta mögött", és figyeli, egyengeti az életét.
Történetedről jutott eszembe, hogy férjem a határon szolgált, és Ő is gépkocsivezető volt.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- július 28 2012 15:17:20
Kedves Zsuzsikám!
Szeretettel köszöntelek írásomnál már nagyon vártalak!
Örülök véleményednek és mindig fontos számomra, hogy hogyan értékeled.
Csodálatos emlékeim vannak a honvédség "berkeiből", szerettem közöttük lenni. Ez a kiskatona különösképpen a szívem csücske volt, hiszen olyan aranyos, kedves gyerek volt, olyan tisztelettudó, rendes ember. A "keresztapa" jól végezte apai szerepét, egyébként ő is végtelenül szerény, kedves ember volt.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- július 29 2012 12:53:23
Kedves Vendégeim!
Örömmel vettem észre, hogy elértem a 4oo megnyitásig - mely mércét magamnak állítottam fel azáltal, hogy itt azért már ideje és illik megköszönnöm, hogy ide látogattatok - melynek nagyon örülök, és remélem, hogy nem okozok (nagy) csalódást remeknek nem mondható kis szösszenetszerűségeimmel. De én úgy gondolom, hogyha mindig tartom ezt a szintet - melyet már huzamosabb ideje megfigyelek - olyan nagyon rosszak nem lehetnek ezek az írások. Én mélységes tisztelettel és alázattal közeledek felétek és úgy gondolom, hogy ez nem válik hátrányommá.
Nagyon szépen köszönöm még egyszer MINDENKINEK, aki ide látogat!
Szeretettel - ismeretlenül is - Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
