|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ezt a kis igaz történetet el kell, hogy meséljem Nektek kedves Olvasóim, most ez jutott az eszembe, mert megint nagy a hőség...
Körülbelül 25 éves lehettem, amikor találkoztam először ezzel az elmeállapottal, mely az őrnagy elvtársra volt jellemző.
A 4. emeleten laktunk - legfelső szint - és a fűtési rendszer úgy volt kialakítva a lépcsőházban, hogy tőlünk indult a fütés az alsóbb szintek felé, evidens, hogy nálunk hőség volt télen is, az első emeleten, meg a földszinten pedig az Északi sarknak megfelelő hőmérséklet.
Nálunk ugyan el lehetett volna zárni a fűtéscsövön a szabályzót, de akkor tényleg megfagytak volna a lejjebb lakók, ezért nem tehettük.
Az őrnagy elvtás - ő lakott a földszinten - téli időszakban amikor már igencsak röpködtek a mínuszok, minden hétvégén csengetett, hogy felelősségre vonjon bennünket, hogy miért zártuk el a fűtést, hiszen ők megfagynak. Minden alkalommal be kellett neki bizonyítanunk, hogy nincs elzárva -látra beáll, őrnagy felmászik a legfelső fokra, szemrevételezi, megtapogatja, csavargatja az elzáró szelepet és konstatálja a tényt - a fütési rendszer. Illedelmesen bocsánatot kér és eltávozik.
Kis idő elteltével átrongyol a barátnőm a harmadikról és majd meg szakad a röhögéstől.
Lehuppan kedvenc fotelunkba és mesélni kezd.
- Képzeljétek el barátaim - akkor a férjem is otthon volt - földbe gyökerezett a lábam. Már többször vettem át ajánlott küldeményt, pénzösszeget, csomagot az őrnagy elvtárséknak, mivel én itthon vagyok GYES-en, a felesége megkért erre a szivességre. Ez történt az elmúlt időszakban vagy ötször.- mondja a barátnőm, de közben meg kell egy kicsit pihennie, mert folyton nevet.
- Viszem a csomagot, vagy ami éppen jött az őrnagyéknak, őrnagy nyit ajtót, egyenruhában, az összes katonai kitüntetés, sallang a zubbonyán, és beljebb invitál a szobába.- mondja barátnőm.
- Rákérdeztem az őrnagyra, hogy talán valamilyen ünnepségre megy, hogy így feldíszítette magát, de látom, hogy a felesége integet a háta mögött, hogy ne kérdezzek tőle semmi katonai dolgot, és int a fejével, hogy menjek utána a konyhába. Úgy teszek, és elmondja a felesége, hogy ez az állapot egy fél éve tart nála, állandóan egyenruhában van otthon is, van amikor leveszi a kitüntetéseit, simogatja, törölgeti, beszél hozzájuk és újra visszapakolja a zubbonyára. Otthon a feleségének is úgy kell szólítania, hogy "őrnagy elvtárs, jelentem, vagy kérek engedélyt távozni".
Most várja a leszázalékolását, mert katonai szolgálatra alkalmatlan minősítést kapott a KKK-tól.
A felesége szegény már az őrület határán van, lehet, hogy ő is erre a sorsra fog jutni, ha valamilyen pozitív változás nem következik be nála, amely nem valószínű, hiszen visszafordíthatatlan folyamat kezdődött el egészségi állapotát illetően.
Elgondolkodtam. Mivé is válhat az ember öregségére, ha megbomlik az agy. Igen akkor, fiatalon huszonévesen még viccesnek találtam, de most amikor én is szembesülök családomban ezen folyamatokkal, amikor az agy nem tudja teljesíteni a feladatát, az iszonyat.
Most így utólag visszagondolva már egy kissé szégyellem is magam, - hogy kinevettük, és nem tudtunk mit kezdeni ezzel az állapottal -,
de mivel én mindenkinek mentségeket keresek a tetteire, találtam saját magam számára is, hogy honnan a fenéből tudhattam volna fiatalon, kívülállóként, hogy milyen nehéz a családtagoknak, akik ilyen problémával küzdenek.
Azért szoktam mindig azt mondani - már így vén hülye fejemmel -, hogy nem mondok véleményt arról, amit én magam nem tapasztaltam, vagy ha mondok - mondanék - az nem korrekt.
Ez csak úgy eszembe jutott, mert úgy gondolom, hogy ez is az életünk része.
Most értem meg igazából azt a mondatot, amikor az mondták nekem az idősebbek - amikor még fiatal voltam-, hogy tök mindegy, hogy hogyan állsz anyagilag, van-e pénzed, vagy nincs, a legfontosabb az egészség, ha az nincs, megette a fene az egész életet pénzestől, pénztelenül, mindenestől. |
|
|
- július 29 2012 15:57:17
Kedves Évi!
Történetedből Te magad is több tanulságot is levontál.
Valóban, csak akkor tudjuk igazán átérezni mások helyzetét, lehetünk empatikusak, ha magunk is megtapasztaljuk a dolgokat. A fiatalok még távolról tekintenek, főleg az öregek egészségügyi problémáit nem érzik át.
Novelládat olvasva a régi idők egyenruhásai jutottak eszembe. Én is ismertem az ő világukat.
Szeretettel olvastalak, gratulálok: Marika  |
- július 29 2012 17:05:23
Tudod Marikám, maximálisan igazad van, én magam is sok-sok tanulságot levontam, nem csak ebből a történetből, hanem sokmindenből életem folyamán.
Ezt a novellaszerűségem megírását az isnpirálta, hogy láttam egy riportot amely egy közvédelménykuttás volt a mai fiatok megítélése volt a mondanivaló. Én maximálisan bele tudom képzelni magam a mai fiatalság helyzetébe, gondolataiba, hiszen nincs még élettapasztalatuk, honnan is lenne.
Nagyon szépen köszönöm, hogy értékes véleményeddel nálam jártál.
Szeretettel: Évi. |
- július 29 2012 17:06:20
Javítok: inspirálta |
- július 30 2012 14:09:59
Kedves Évike!
Ez is olyan igaz, mint ahogy az is, hogy: "aki a rosszat tapasztalta, csak az tudja a jót igazán értékelni".
Amíg az ember egészsége a csúcson van, addig nem is hiszi el, hogy egyszer bekövetkezhet az egészségromlás. Még akkor is, ha általában egészséges életmódot folytat. Az öregség ellen, meg annak számtalan betegsége ellen nem lehet mit tenni.
Az biztos, hogy ha nincs egészség, semmit sem ér a gazdagság. Számtalan gazdag ember, köztük tudós is halt meg már gyógyíthatatlan betegségben.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- július 30 2012 21:22:56
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál és elmondtad véleményedet a témával kapcsolatosan.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 02 2012 09:27:58
Figyelek ám most már kedves Vendégeim, mert nem szeretem elmulasztani a "kötelességeimet", hogy megköszönjem Nektek nagyon szépen, hogy ismételten itt vagyok a négyszázason. Ez nagyon kellemes "kötelesség" nekem, és boldog vagyok ha ennyien rám nyitjátok az "ajtót". Mindig nagyon várlak benneteket és szívesen "látlak".Tündi is.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
