|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Az ember még elméletileg sem érezheti magát szabadnak...
 V
Az ember még elméletileg sem érezheti magát szabadnak, az előző nemzedékek
annyi ostobaságot, rigolyás, kényszeres béklyót igyekeztek ránk rakni…
Elképesztő, hogy m e n n y i é r te l m e t l e n d o l o g g a l k e s e r í t j ü k meg
a saját életünket.. egymás életét…a gyermekeinkét, és a további generációk életét is..!
Célszerű lenne átgondolni, minek van értelme, és minek nincs…!
Kinek jó? Jó - e egyáltalán valakinek az, amihez körömszakadtáig ragaszkodunk…?
Tulajdonképpen mi is a szabadság, és mihez képest? - elgondolkodtató…
Gyermekkoromban hazahoztuk a friss kenyeret, amely fénylett, ropogós volt és illatos!
Illatára elfogott az öröm, és a megkóstolhatnám…
- Abból aztán nem! Amíg a másikból van, addig ezt meg nem kezdjük! – mondták
a felnőttek… mindig száraz kenyeret ettünk…! …mert a friss is száraz lett, mire amaz elfogyott.
Három, négy éves gyermekként már láttam, hogy ennek semmi értelme! Mi fosztottuk meg
saját magunkat; a friss kenyér örömétől! Ez pedig elég nagy ostobaság!
Kedves kolléganőm, örömmel újságolta ősszel, hogy milyen sok krumplit vett,
és milyen olcsón. Tavasszal nem győzte csírátlanítani. Már az egész ország
az új krumplit ette, ő még mindig a régi megpuhult, gusztustalan, krumplit
csírátlanította, és ette……Avval, hogy egyharmada a szemétbe került, az
olcsó krumpli is drága lett…!
Nemrég, egy okos öregúr a Rádióban, számításokkal bizonyította, hogy sokkal
kevesebbe kerül megvenni azt a néhány darab, vagy néhány kiló zöldséget, gyümölcsöt,
mint megtermelni házi kertben.
Mert ugye; vetőmag, földmunka, kapálás, permetezés… melyhez hozzá kell még adnunk
a tetemes összegű vízdíjat…! Beláttam, a bácsinak igaza van.
Fűvel vetettük be a kertet; kutyák, madarak legnagyobb örömére, meg a sajátunkra is!
Visszatérve a szabadságra; nagyon jó dolog, ha a tudatunk, meg a l e l k ü n k
szabad marad! Nem erőltetjük magunkra Borcsa néni, és Károly bácsi butaságait,
sem a szüleinkét, hanem felnőttként döntünk; akarjuk-e, vagy nem.
Jó az nekünk egyáltalán, vagy sem…?
Felnőttként t u d u n k d ö n t e n i, akarjuk-e a vallást, s ha igen melyiket…?
Nem fogadjuk el, - saját gondolatok nélkül - a ránk erőltetett nézeteket.
Gyermekkoromban azt éreztem először… m i t n e m a k a r o k!
Három évesen álltam anyám előtt, amikor vágta a csirke nyakát, az pedig vergődött.
Már akkor tudtam, hogy soha… s o h a é l e te m b e n nem fogok állatot ölni…!
Sajnáltam a szenvedő állatokat; a libákat a tömés miatt, a malacokat, az orrukba tett drótért.
A szüleim is szenvedtek, leginkább a beszolgáltatási kötelezettség miatt…Én meg attól,
hogy vékonyan kenték a kenyeret, és ritkán laktam jól…
Egész életemben dupla igát húztam, mivel nőnek születtem…
Íme… öregen, szeretném tudni; MI IS A SZABADSÁG, és azt hol árulják?
Mindig, mindenki csak az elvárásait fogalmazta meg, és sulykolta; szülők, tanárok, iskola, óvoda,
a munkahely, a főnök, a férj, a gyerekek, még a szomszéd is…! Én pedig görcsösen
igyekeztem megfelelni az elvárásoknak.
Mindenki a nőket szipolyozza! A megaláztatás és kiszipolyozás ellen a házasság és a gyermek
n e m v á l l a l á s á v a l tiltakoznak. Ezen semmi csodálkozni való nincs!
A fiatal nőnek nem kell mást tennie; csak figyelje meg saját anyja sorsát… !
S akkor még, a családon belüli erőszakról nem is beszéltünk…
Mi is a s z a b a d s á g, és azt hol árulják?
MIVEL MÉG NEM TALÁLKOZTUNK, ELMENNÉK MEGNÉZNI,
HOGY LEGALÁBB M E S S Z I R Ő L LÁSSAM…!
|
|
|
- július 31 2012 11:33:55
Kedves Irénke!
Érdeklődve és nagy-nagy szeretettel olvastam írásodat. Kérdezed, hogy mia szabadság? Én azt hiszem, hogy megkockáztatom rá a választ, bár nem biztos, hogy igazam lesz.De én így gondolom.
Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy semmit sem kényszerből csináltam, mindig mindenkor azt tettem, ami az én értékrendem szerint jó volt nekem -és másoknak is -., gondolom.
Nekem nem kellett száraz kenyeret enni, nem kellett csirázott, fonnyadt krumlit enni a friss helyett, nem voltam rákényszerítve, hogy vágjam el a csirke nyakát, nem függtem senkitől. Mi a szabadásg és mihez képest? Én úgy gondolom, hogy a szabadság én vagyok, az én gondolataim által és az én cselekedeteim által. Én mindig szabadnak éreztem - érezhettem - magam, olyan volt a családom, szüleim, férjem, hogy semmit nem kellett az akaratom ellenére cselekednem. Anyukámnak sem lett volna muszály csirke nyakát vágni, vagy sertést hízlalni, vagy veteményes kertet kapálni, zöldséget, gyümölcsöt termeszteni, de ő szerette csinálni saját akaratából szabadon. Örömét lelte benne. No én nem!
Szerintem az a legnagyobb baj, hogyha valaki mindig maximálisan meg akar felelni mások elvásárainak sutba dobva saját igazi énjét.
A családon belüli erőszakról viszont én csak a tv-ből, újságokból, bűnügyi szemlékből - apukám rendőrtiszt volt - értesültem.
Én úgy gondolom, hogy a szülői háttér nagyon fontos, hogy egy fiatal nő - vagy férfi - hogyan gondolkodik, hogyan él, hogyan tudja megvalósítani önmagát. Mert aki minden körülmények között, minden helyzetben meg tudja ezt tenni, az szabad ember véleményem szerint. No és főle ha meg akarja tenni, ehhez kell olyan példával előljárni - mondjuk a szülőknek -, hogy a gyermek példaképe olyan legyen szülei által, hogy megtegye.
Lehet, hogy nagy hülyeséget írtam? nekem ez a meggyőződésem.
Az én családomban nem volt alá-felérendeltségi viszony, ott mindenki egyforma volt, szabad akarattal egymás akaratának tiszteletben tartásával. Lehet, hogy fehér holló? Lehet. De végül is én ebből az állapotból tudok kiindulni.
Élvezettel olvastam írásodat kedves Irénke.
Gratulálok szeretettel: Évi. |
- augusztus 05 2012 13:07:06
Kedves Évi! Minden szót komolyan gondoltam. Ha valaki azért vágja el a csirke nyakát, hogy a családja ne éhezzen, - akkor nincs választása ! Gondolom édesanyád sem azért kapált, mert különben unatkozott volna, - és nem ezért cserélte a cipőt gumicsizmára, hogy a sertéseket ellássa, - hanem azért, nem volt, aki megcsinálja! Akár belső elvárás, akár mások elvárása ami vezet, irányít, az életben nem sok mindenről lehet elmondani, hogy "önként és dalolva!" szeretettel Irénke |
- augusztus 05 2012 13:25:36
Kedves Évi! Itt már harmadszor tünt el az áram.. Többszöri nekirugaszkodásra tudtam megírni a fenti pár sort, melyből végül ki is maradt, hogy köszönöm hozzászólásodat, kedves gondolataidat. |
- augusztus 05 2012 17:18:16
Kedves Irénke!
Minden sorod igazság. Egyetértek.
"MIVEL MÉG NEM TALÁLKOZTUNK, ELMENNÉK MEGNÉZNI,
HOGY LEGALÁBB M E S S Z I R Ő L LÁSSAM…!"
Szeretettel olvastalak.: Szomorúfűz |
- augusztus 05 2012 17:40:42
Kedves Gitka! Köszönöm szépen! Te is hasonlóan érzel?
Lehet, hogy akkor lesz valódi szabadságunk, mikor ezt a testet, mint valami elhasznált ruhaneműt levetjük majd, és a Fénybe megyünk...
Szeretettel ölel Irénke |
- szeptember 06 2017 11:49:59
Én is gratulálok. Örülök, ha valaki így a mélyére megy a dolgoknak.
ùj barátod: PiaNista |
- szeptember 07 2017 20:05:20
Irénke, megint ide kellett jönnöm, mert 6-8 próbálkozás (tagnap) után sem megy el a privi üzenetem. Irtam neked a tegnapi Üzenôfalon is, még most is képben van...
Persze, hogy barát!
üdvözlettel:
PiaNista |
- szeptember 08 2017 18:04:34
Kedves PiaNista! Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett. Szeretettel fogadlak barátomként. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
