|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Történetem fikció, de lehetne valós is.
Gabriella szeretett élni, szerette a szertelen, kicsapongó életet, a harmincas évei elején járt. Megfogadta, hogy soha nem kell neki gyermek, hiszen ő nagycsaládban nőtt fel, ő volt a legnagyobb gyermeke szüleinek. A szülei egy kissé butácskák voltak, ugyanis nem olyan meggondolásból volt 7 testvére, mert a szülei annyira imádták a gyerekeket, hanem az anyja butaságából, vagy vallási meggyőződésből, vagy a fene tudja, hogy miből, mindig azt mondta, amikor Gabrielle rákérdezett.
- Tudod lányom, én ahányszor teherbe estem, minden gyermekemet megszültem, mert hiszen Isten adta, és nem szabad abortuszra mennem.
Utálta Gabriella, amikor ezt mondta az anyja és állandóan pörölt vele.
- Ugyan már anyukám, ezt az oltári nagy baromságot nem veszem be, mi az, hogy az Isten adta! Na ne röhögtess! Te és apa hol voltatok közben? Számoltátok a csillagokat, vagy mi a fenét csináltatok?- mondta anyjának Gabi.
- Nem szégyelled magad Te lány, hogy merészelsz nekem ilyet mondani?- és már fogta a seprűt és lánya után hajította. tudta, hogy igaza van Gabinak, de valahogyan nem bírta elviselni, ha a lánya szemébe mondta az igazságot.
Gabriella végképp nem értette az anyját, hiszen nagy szegénységben éltek, vagyonuk nem gyarapodott, volt egy kis kertjük ahol megtermelték a zöldséget, krumplit, egy pár darab baromfival is foglalkozott, apjuk napszámosként dolgozott a földeken az uraságoknál, kevés volt a jövedelem, csak a gyermekeik száma növekedett. Kevés volt az élelem, hiszen a 8 gyerek minden erejét kiszívta szüleinek. Gabriella látta ezt és eldöntötte, hogy neki nem kell egy gyermek sem, hiszen nem akar az anyja sorsára jutni. Igen, tartotta is magát ehhez egy ideig, de Ámor nyila eltalálta olyannyira, hogy házasság lett a vége.
Ferenc szép szál legény volt, kedves, figyelmes, szeretetreméltó, de egy kissé hamiskás. Gabriella szemei előtt lebegett a rózsaszínű köd, nem vette észre, hogy életüket rossz irányba fogja befolyásolni egy tény, melyet eltitkolt Ferenc. Egyik szerelmeskedésük alkalmával Gabriella felvetette férjének, hogy jó lenne egy kis utódról is gondoskodni, vagy kettőről, vagy akár többről? Nem, kettőnél több nem lehet gondolta Gabi, hiszen mélységesen elítélte anyját is a sok gyerek miatt. Talán kettő, igen, egy fiú és egy lány. Ferenc nem akarta, hogy gyerek legyen, mert magában gyorsan fejszámolást végzett és megállapította, hogy nem, arrá már végképp nem marad pénze, nem sok keresete volt. Gabriella csodálkozott is, hogy miért olyan kevés az a pénz, amit férje haza visz a boritékban. De mivel nem voltak különleges igényei, nem foglalkozott vele különösebben.
Nagy nehezen rá tudta beszélni férjét, hogy legyen két gyermekük, de Ferenc nem igazán örült ennek, de mivel jámbor ember volt, nem pörlekedett asszonyával. Két gyermekük született, egy kislány és egy kisfiú. Kötelező védőoltásra vitte gyermekeit Gabriella az orvosi rendelőbe. Feltünt neki, hogy ott várakozik egy feltünően csinos, jól ápolt, szemrevaló fiatalasszony is négy gyermekkel. Mind a négy az övé volt, ikrek voltak. Ugyanannyi idősek mint a Gabriella két gyermeke, ugyanis a két gyermek között egy év korkülönbség volt, a fiatalasszony ikrei között is ugyanannyi. Összebarátkoztak olyannyira, hogy elhívta Klárikát (így nevezték a csinos fiatalasszonyt) hozzájuk négy gyermekével együtt egy vasárnapi ebédre. Nem volt ez szokatlan Gabriellának, hiszen nagycsaládban nőtt fel, hozzá volt szokva, hogy a sok kisebb gyerek ott rendetlenkedett a szoknyája körül.
Megérkezett Klárika a négy gyermekével Gabiékhoz - Ferenc még nem volt odahaza, nem is tudta, hogy felesége mire készül, meglepetésnek szánta - hangos volt a lakás az egészséges gyerekzsivajtól. Most így már másképp látta a helyzetet Gabriella, hogy neki is voltak gyermekei, talán egy kicsit meg is értette az anyukáját. A hat gyerek vidáman játszadozott, összevesztek, kibékültek, verekedtek, sírtak, nevettek, szóval mint a gyerekek.
- Klárikám, a férjedet miért nem hoztad magaddal? - kérdezte barátnőjét - mert most már annak tekintette - Klárikát.
- Gabikám, nekem nincs férjem!- mondta Klári természetes hangon. Látta barátnője arcán a döbbenetet, hogy akkor hogy a csudába van neki 4 gyermeke, hogyan merte így vállalni a gyerekeket.
- De hiszen honnan van neked ennyi pénzed, hogy egyedül el tudod tartani a gyermekeidet, vagy azért a gyermekek apja segít?- kérdezte Gabi.
- Persze, hogy segít, kénytelen, mert felfedném a titkát és neki annyi lenne, elhagyná a felesége. Mert van neki felesége és két szép gyermeke. Nem láttam még őket, de azt mondja, hogy ugyanannyi idősek, mint az ikreim.
Időközben elkészült a finom ebéd, Gabi megterített, boldog volt, hogy vendégül láthatta barátnőjét és annak négy gyermekét. Asztalhoz ültek és ő nosztalgiázott. Milyen szép is volt, illetve lett volna, ha az ő családjukban a 8 gyerek és az apja anyja így le tudott volna ülni a megterített asztalhoz és el tudták volna költeni az ebédjüket. Büszke volt magára, hogy ő most ezt így itt megteheti, hiszen itt van a két iker és az ő két gyermeke, és a három felnőtt, mert időközben hallotta, hogy Ferenc is megérkezett.
Asztalhoz ültek, amikor Ferenc belépett. A hat gyerek felugott az asztaltól és örömujjongással szaladtak apjuk elé.
- Szia apa, mit hoztál nekünk, Ugye hoztál sok-sok csokoládét, banánt, meg amit szoktál? Körülállta apjukat 6 gyermeke és angyali tekintettel néztek apjukra.
Ferencről szakadt a víz, az ájulás kerülgette, nézett hol Gabriellára, hol Klárira, akik a döbbenettől szintén alig tudtak szóhoz jutni, de Gabi eszmélt leghamarabb.
- No jól van gyerekek, üljetek vissza a helyetekre, most már itthon van apuka - mindnyájatok apukája - elkezdhetjük az ebédet.
- rendszabályozta a gyerekeket. Veled meg még számolok, de nem a gyerekek előtt!- sziszegte fogai között Gabi a férjének.
Néma csöndben fogyasztották el az ebédet, Ferenc alázatosan nézett hol a nejére, hol a szeretőjére, szakadt róla a víz, nem volt étvágya, hányingere volt, de bírnia kellett, mert most már mindkét asszony szeme villámokat szórt!
Ebéd után a gyerekek elvonultak játszani az egyik szobába, volt hangzavar, de most már nem zavarta Gabriellát semmi sem. Arra az elhatározásra jutott, hogy hagyja a fenébe férje megregulázását, hiszen úgy sem érne el vele semmit, így a következőt mondta férjének a kávé elfogyasztása után.
- Mindig ágálltam a nagycsalád ellen, de ha már így alakultak a dolgok, úgy döntöttem, hogy eladjuk ezt a lakást, veszünk egy nagyobbat és Klárika is ide költözik hozzánk a négy gyermekével és igazi nagycsaládosok leszünk.
Hiszen van 6 gyönyörű gyermekünk, akik az égvilágon nem tehetnek semmiről, őket nem szabad büntetni és nem is szabad hiányt szenvedniük semmiből. Ferenc te vállalsz még egy állást - az idődből és az enrgiádból kitelik - a házastársi szolgálataidra ettől a naptól kezdve nem tartok igényt, gondolom Klárika sem, úgy hogy amíg élsz dolgozhatsz hajnaltól késő estig, hiszen a 6 gyermekedet fel kell nevelni. Ez lesz a büntetésed.- mondta Gabi ellentmondást nem tűrő hangon. Ferenc bele törődött sorsába, mit tehetett volna, hiszen tudta, hogy Gabinak igaza van.
Így éldegéltek csendben, rendesen, tisztességesen mint nagycsalád, a hat gyermek szerette egymást, természetes volt nekik, két anyjuk van, de apjuk csak egy. A nagyobbak már megértették a helyzetet, de soha nem kérdezték anyjukat, hogy miért van ez így, mert nem foglalkoztatta őket ez a tény, hiszen boldogan éltek. Ferenc ősz öregember lett, mire felnevelték a 6 gyermeket és ekkor útjára engedte Gabriella.
- Ferencem, tisztességesen felneveltük gyermekeinket, most már elmehetsz ha akarsz, de szerintem most már nem akarsz, mert örülsz ha élsz.
Így lett Gabriellának gyönyörű szép nagycsaládja, ami ellen fiatal korában mindig ágállt. |
|
|
- augusztus 01 2012 16:42:23
Évikém!
Már ne haragudj, de három hangulati fázison mentem keresztül amig a novelládat olvastam.
A legvégén nevettem.
Te miket nem találtál ki,?.....vagy persze! Már megint Tündi!
Kár, hogy nem muzulmán volt ez a szerencsétlen Ferenc!
Az asszonyok addig meg kivel "etyegtek" amíg büntették a hűtlent?
Most ennyit, mert elázik a klaviatúrám.
[small]Gratulálok remek írásodhoz: Marika  |
- augusztus 01 2012 16:51:46
Marikám kedves!
"Etyegésről" szó sincs hiszen ott volt a 6 neveletlen gyerek, akiknek szükségük volt az anyjukra minden pillanatban. hát hogyan?
Lehet, hogy Tündi elgondolkodik a hozzászólásodon, mert már igencsak elvonult mellőlem és amikor úgy kifelé a semmibe révedő tekintettel ajándékoz meg, akkor már igencsak rosszat sejtek!
Lehet, hogy azon gondolkodik, hogy hogyan folytassa tovább ezt a kis szösszenetszerűséget, de előtte megvitatjuk, mert baromságot nem engedek neki írni, vagy mégis? Na ezt meg már én nem tudom! De azért ketten csak összehozunk valamit, igaz, hogy nem kellenek hozzá hetek, hónapok, csak egy fél óra, de jól átgondoljuk!
Köszönöm szépen, hogy itt voltál kedves Marikám véleményeddel.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- augusztus 01 2012 16:56:58
Kedves Évike!
Igen, én egyetértek abban, hogy a történet lehet(ne) valós is!
Hiszen rengeteg házasságtörésről lehet hallani, aminek az "eredménye" lehet a házasságon kívül született gyermek (gyermekek). A főhősnő jól döntött, hogy magához vette a másik asszonyt és annak a négy gyermekét is, így együtt könnyebben fel tudták nevelni őket.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 01 2012 18:08:18
Évikém!
Visszajöttem, mert valóban a gyerekek érdekei az elsők, de mint írod itt fiatal nőkről volt szó akiknek még joguk lett volna egy kis boldogsághoz. A Ferenc pedig mivel a két volt asszonyától már nem kapta meg amire egy férfi vágyik, talált talán egy harmadikat, akinél esetleg megint összejött egy-két gyerek, No ne má.....!
El ne vegyem tőled a folytatást!
Amúgy erkölcsileg a szülői, anyai felelősség szempontjából teljesen egyet értek, Zsuzsával is. 
Ölellek: Marika |
- augusztus 01 2012 18:08:18
Évikém!
Visszajöttem, mert valóban a gyerekek érdekei az elsők, de mint írod itt fiatal nőkről volt szó akiknek még joguk lett volna egy kis boldogsághoz. A Ferenc pedig mivel a két volt asszonyától már nem kapta meg amire egy férfi vágyik, talált talán egy harmadikat, akinél esetleg megint összejött egy-két gyerek, No ne má.....!
El ne vegyem tőled a folytatást!
Amúgy erkölcsileg a szülői, anyai felelősség szempontjából teljesen egyet értek, Zsuzsával is.
Ölellek: Marika |
- augusztus 01 2012 19:02:56
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél. Tulajdonképpen én ezt a fiktív történetet egy kis délutáni kikapcsolódásnak szántam, sok sok humorral, de amikor elkezdtem írni, gondoltam, hogy komoly dologról van szó - a gyerekek, anyai, szülői felelősség - visszakanyarodtam a komolyabb gondolatokhoz.
De végül is úgy gondolom, hogy ez olyan varis (varikás) szemlélet, mert azért az élet nem ilyen egyszerű. Az tény, hogy a gyerekek szempontjából jobb volt az összeköltözés, hiszen együtt látták a gyerekek a szüleiket, egy család voltak még ha kettő anyuka is volt. Nyilván, amikor nagyobbak lettek, megértették, hogy miért van ez így.
Köszönöm szépen, hogy véleményeddel itt voltál.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 01 2012 19:11:31
No-no, Marikám! Tényleg nehogy elvedd már tőlem a folytatás lehetőségét, hogy Ferenccel mi lesz, az a kutyát nem érdekli, no jó egy kicsi tacskó kutyát talán igen, egy kis keveréket, nem fajtisztát, azt nem érdemli hiszen ő becspta mindkét "nejét" és ezáltal gyermekeit is mind a hatot. Tehát ő mehet a "levesbe" (Így szokták mondani a tv-ben a színvonalas "SÓ"-műsorokban, nem?)
A két csajszi pedig valószínűsítem, hogy meg tudta beszélni egymással, hogy melyik nap ki vigyáz a gyerekekre, amíg ő elmegy "bevásárolni". Ferencnek csak annyi dolga volt, hogy előteremtse a vásárláshoz szükséges anyagiakat.
Azért még Ferenchez visszakanyarodok, azért amire felnevelte , illetve megkereste a pénzt 6 csemetéjére, akkorra megöregedett és úgy elfáradt, hogy örült ha este ágyba zuhanhatott, szerintem nem kellett ringatni, hogy elaludjon. Neki már nem volt semmi más vágya, csak úgy gondolom! De hát aki ész nélkül... az így jár!!!!
Szeretettel: Évi.
Ui.: Nagyon szépen köszönöm, hogy visszanéztél.
Azért ketten már meg is írtuk a befejező részt! No jó, Tündi is segített. |
- augusztus 07 2012 11:08:15
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten ilyen sokan megtekintettétek kis szösszenetemet, mindig nagyon-nagyon örülök Nektek (is).
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
