|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szomorúan hallom a sarki csattanás zaját...
 V
A Délpesti Kórház elkészülte után, a régi poros utcánkat csatornázták, és aszfaltburkolatot kapott. Megváltozott a forgalmi rend is… Az addigi fő utca mellékutca lett. A sarki szomszéd már harmadszor csináltatta meg, a kerítését…újra és újra baleset éri… A csattanást hallva kimegyek, hátha tudok segíteni…
Van, aki vizet kér, borogatást a kezére, lábára. Előfordult, hogy telefonszámot adott; hívjuk fel a családját.
Most munkából jövök hazafelé… Látom ám, hogy itt a sarki járdán egy kis Polski, négy kereke az ég felé, s a benzin szép lassan csordogál belőle… Sehol senki… csak a túlsó járdán üldögél egy gyerek. Kérdem a gyereket; - Nem tudja, ki vezette ezt a kocsit?
- De, igen, Ő vezette. - Maga még kiskorú! - mondom.
- Nem! Elmúltam tizennyolc. - Nagyon fiatalnak látszik. Egyáltalán van jogosítványa?
- Van… két hete kaptam.
Mellé ültem a járdaszélre... Azt sem látta, hogy útkereszteződés jön… Elmondta, hogy csak az ütközést érzékelte. S a fék helyett a gázra lépett…Az útpadkának ütődve ugrott egyet a kocsi, s máris a hátán feküdt.
Kié volt a kocsi?- kérdem. Szemmel látható, hogy ép része alig van.
- Az Anyukámé. - Nagyon szomorú, és nagyon fél… az anyja egyedül neveli őt…
A tűzoltók, a benzin lefejtéséhez fogtak…
Tudok-e valamiben segíteni? – kérdem. A fejét rázza. Közben a rendőrség is megérkezett…
Szinte mindenki tudja a választ, mit is kell tenni vészhelyzetben?
Mikor baj van, higgadtságra, önuralomra lenne szükségünk, de akkor kitör a pánik... Ha pedig nagyon nagy a baj, a fejvesztett vakrémület az életünkbe kerülhet…!
Itt van mindjárt a kolléganőm esete; Piri, egy nagyszerű ember; negyven éves nő, tele energiával, munkakedvvel, a vállalat főpénztárosa. Szinte soha nem volt beteg! Két fiát nevelte, anyósát ápolta, nem csak a házukat, hanem a telket is ő tartotta rendben, hónapról hónapra. Férje a külföldi kiküldetésből csak néha jött haza…
Aznap csodálatos idő volt. Piri kiment a telekre. Mosott, takarított. Szokása szerint mindent el akart végezni, hiszen holnap nemcsak új nap, hanem új hét is kezdődik.
Mire a nap leáldozóban van , a telekszomszédok sorban hazafelé indulnak.
Az összegyűjtött szemetet zsákokba kellett volna rakni, hogy hét közben elvihessék, - nem volt rá idő…
- Mi lenne, ha meggyújtanám, rengeteg idő van még a busz indulásáig! - gondolta, s akként cselekedett. Meglocsolta kissé fáradt olajjal, majd gondosan alágyújtott.
Az ablakok be vannak csukva, nem mehet be a füst… de ez a feltámadt szél, a ház felé hordja a pernyét… A sámlit, s a széket a teraszra vitte. Ha előbb jön ez a szél, meg sem gyújtotta volna… legalább egy gereblye lenne itt, hogy kordában tartsa a repülő pernyét…
Minden be van már zárva… sőt, az utcai ruhát is átvette a sort nadrág helyett.
A nap vörösen megy lefelé, s a tó felől percek alatt támadt fel a szél… ennek már a fele se tréfa! Mégis csak kellene valami hosszabb nyél, ami segíthet...
A favilla, meg a seprű meggyullad, a vasgereblye meg a kamrában van…
-Hogy a fene egye meg, meggyulladt a ruha alja… Se vödör, se víz…
- Segítség! - Segítség! - Melyik szomszéd segíthet?
Nem hallja senki… kiáltás nem segít.., az utca üres…
…Csatorna alatt vizes hordó… ez a kapu is zárva… a ruha tovább lángol…
(Égő emberre pokrócot szoktak dobni, vagy kabátot, ha az sincs, akkor a földre fekve, homokba hemperegni, hogy az égés ne kapjon oxigént…)
Hétfő reggel találtak rá… testének nyolcvan százaléka égett meg…
A vállalatnál nem akartuk elhinni az esetet;
e n n y i v o l t e g y é l e t…
|
|
|
- augusztus 11 2012 11:28:09
Kedves Irénke!
Megmondom Neked őszintén, hogy olvastam előző prózáidat is, melyek az állatok szenvedéesiről szóltak, melyeket az emberek okoztak nekik. Én a brutális, embertelen cselekedetek nagyon el tudom ítélni, olyannyira megrendít, hogy elkerülöm az ilyen jellegű írásokat - nem azért mert nem akarnék véleményt mondani - hanem azért, mert sír a lelkem.
Ugyanúgy sír a lelkem ezt a prózádat olvasva is, hiszen életek mennek tönkre az ember figyelmetlensége - mely véletlen - miatt.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi. |
- augusztus 11 2012 14:27:40
Kedves Irénke!
Én ugyanúgy elolvasom a szomorúbb, tragikusabb végkifejletű írásokat, novellákat, sőt a TV-ben is gyakran megnézem a katasztrófafilmeket (köztük a repülőgépeseket is), mert ezekből lehet tanulni arra az esetre, hogyha valaki hasonló nem várt események közepébe "csöppen", hogyan lehet a lélekjelenlétünket "előhalászni", még akkor is, ha tudjuk, hogy ez ilyen esetekben igen kevés alkalommal sikerül. De mégis, vannak esetek, amikor éppen ilyenkor tud sok ember azonnal helyesen "cselekedni", még ha ezt máskor nem is gondolta volna magáról. Ilyenkor minden magától jön, főleg ha másokon kell segíteni, de lehet hogy éppen saját magunkon nem tudunk akkor, amikor szükséges lenne! Így járt a történetbeli Pirike is, akit én is nagyon sajnálok!
Sokszor előrelátóbbnak kellene lenniük az embereknek, figyelni a széljárásra, a szárazságra, és ilyenkor inkább hagyjuk a munkát más napra, hiszen legtöbbször a munka nem szalad el előlünk és más sem csinálja meg helyettünk.
Tanulságos történeteidet szívesen olvasom, bár a vidámabbaknak én is jobban örülnék, természetesen!
De az élet nem csak vidám dolgokat tartogat számunkra, sajnos!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 11 2012 16:34:52
Kedves Évi! Örülök, hogy itt jártál. Köszönöm véleményedet!
Nem rég, amikor örömírónak neveztem magam, említettem, hogy van sok s z ö r n y ű írásom. Ez is ilyen. És a Hazavárlak ! Holnap ezt a Te kedvedért felteszem! Szeretettel Irénke |
- augusztus 11 2012 16:56:22
Kedves Zsuzsánna! Boldog névnapot kívánok!
Pirit mindenkit ismerte és szerette, pénteken még vidáman csevegtünk, hétfőn pedig nem jött be... Az egész vállalatot letaglózta az eset... 
Íme, - kívánságod teljesül, - hoztam egy régebbi vidám történetet is, a címe: "Esik-e még?"  szeretettel Irénke |
- augusztus 11 2012 18:44:09
Kedves Irénke!
Az élet egy pillanaton múlik, sajnos, ez a valóság.
Szeretettel olvastalak. Ölellek: Szomorúfűz |
- augusztus 12 2012 14:55:22
Köszönöm kedves Gitka! Fiatalon csak hajtunk, hajtunk...
Ha az ott maradt szemétért elmarasztalja valaki, - talán kibírta volna - de ma is él...! Szeretettel ölel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
